Browsing All posts tagged under »gergely_beatrix«

Allgemeine Angesaufen* | Ödön von Horváth: Kasimir és Karoline / Centrál Színház

január 9, 2019 Írta:

0

Bedő J. István | Tulajdonképpen már a kezdés előtt tapsot érdemelt volna a díszlet, a csempefényű fekete falakkal, a földet (padlót) behálózó pontnyi (led)fényekkel és a karácsonyi üvegdíszekkel sűrűn benőtt éggel. Kicsinyítve egy hazug művilág, aminek a nagy eseménye, hogy elhúz fölötte a Zeppelin léghajó, miközben lent patakokban folyik a sör. Igen, ez az Oktoberfest, […]

Tökéletlenek | A rendező és a színészek a darabról / Centrál Színház

december 19, 2018 Írta:

0

David Lindsay-Abaire Pulitzer-díjas amerikai szerző komédiája a Tökéletlenek. Egy szélütéses nagymama, egy amnéziás anya, egy skizoid pasas, egy kamasz, aki kicsit sokat füvezik, egy szökött rab, egy drogos és egy komikummal teli, szívbe markoló történet. Semmi nem az, aminek látszik, senki nem az, akinek mondja magát. „Ha megkérdezik, éppen min dolgozom, azt szoktam válaszolni, hogy […]

Nem lehet mindenki tökéletes | David Lindsay-Abaire: Tökéletlenek* / Centrál Színház

december 19, 2018 Írta:

0

Bedő J. István | Ez alkalommal kivételesen nem a színdarab cselekményével foglalkozom, inkább a háttérrel. Az utóbbi néhány hónapban három olyan színreállítással is találkozhattam, ahol a szereplők kemény nehézfiúk (és/vagy lányok), beszűkült tudattal és szókinccsel. Bevallom, meglehetősen tág érdeklődésem és nyitottságom ellenére sem tudott megfogni valamennyi. Ugyanakkor észrevehetővé tette a tendenciát, hogy a hazai (főképp […]

Párizs sorsa a kezükben | Cyril Gély: Diplomácia / Rózsavölgyi Szalon

október 31, 2018 Írta:

0

Bedő J. István | A múlttal kapcsolatos mély kút gyakorta előkerül, még ha a kút fenekéről mostanában inkább elfeledett vagy elfeledni kívánt múltcserepek bukkannak elő. Vagy történetek, amelyek igazi fontosságát a történelmi távlat adja meg. Több mint hetven évvel a világháború után a milliónyi vendégből, aki enged Párizs vonzásának, aligha lennének túl sokan, akik tudják: […]

Lehettem volna valaki más? | Second life* / Hatszín Teátrum

április 23, 2018 Írta:

0

Bedő J. István | „Lehettem volna valaki más, / de más az valaki más lett” – ismerős? Persze, LGT nóta, Somló meg Presser hangján. De tényleg: lehetett volna más utunk, életpályánk, mesterségünk, kapcsolataink, életünk? Nem az eleve elrendelésről van szó, hanem a döntéseinkről. És még vegyük hozzá, eléggé belénk vésődött sztereotípia, hogy a színész este felmegy […]

Kövess minket Twitteren!

Működteti a WordPress.com.