Browsing All posts tagged under »botos_éva«

Parfé, ha annak veszem | Gregg Opelka: C’est la vie! / Pinceszínház

október 9, 2019 Írta:

0

Bedő J. István | A szórólap alapján nem volt egészen egyértelmű, hogy Gregg Opelka – akiről nem a Wikipédia mond el mindent – sok­szo­rosan sikerviselt musi­cal­szerző (zene + szöveg), aki nem bízza másra a siker összekalapálását. (Csinálj mindent magad!) Aki a Pinceszínház zenés parféját (© Opelka) megnézni készül, valószínűleg nem tudja, ki a szerző, azt […]

Tökéletlenek | A rendező és a színészek a darabról / Centrál Színház

december 19, 2018 Írta:

0

David Lindsay-Abaire Pulitzer-díjas amerikai szerző komédiája a Tökéletlenek. Egy szélütéses nagymama, egy amnéziás anya, egy skizoid pasas, egy kamasz, aki kicsit sokat füvezik, egy szökött rab, egy drogos és egy komikummal teli, szívbe markoló történet. Semmi nem az, aminek látszik, senki nem az, akinek mondja magát. „Ha megkérdezik, éppen min dolgozom, azt szoktam válaszolni, hogy […]

Nem lehet mindenki tökéletes | David Lindsay-Abaire: Tökéletlenek* / Centrál Színház

december 19, 2018 Írta:

0

Bedő J. István | Ez alkalommal kivételesen nem a színdarab cselekményével foglalkozom, inkább a háttérrel. Az utóbbi néhány hónapban három olyan színreállítással is találkozhattam, ahol a szereplők kemény nehézfiúk (és/vagy lányok), beszűkült tudattal és szókinccsel. Bevallom, meglehetősen tág érdeklődésem és nyitottságom ellenére sem tudott megfogni valamennyi. Ugyanakkor észrevehetővé tette a tendenciát, hogy a hazai (főképp […]

Mr Tahó és Mrs Tapló romantikázik | John Godber: Április Párizsban / Hatszín Teátrum

november 2, 2017 Írta:

0

Bedő J. István | Vajon miért fog meg annyira ez a kedves kétszemélyes bolondság? Talán mert majdnem mindenki találkozott már ilyen kissé lökött házas- (vagy nem házas) párral. Bár a lököttség nem egészen pontos; Bet, a lány és Al, a fiú maga tömény lúzerség. Valahol a dicső Thatcher-korszakban járhatunk, a fiú (már) elveszítette a munkáját, […]

Nem fenékig tejföl | Anyád kínja / Orfeum

március 29, 2016 Írta:

0

 Bedő J. István | „A gyermekszülés a nők legmagasztosabb pressziója!” – jelentette ki Gerry Durrell barátnője, Ursula Pendragon-White (legalábbis Révbíró Tamás magyar fordításában), és ma is sokak meggyőződése, hogy ez a mondat több mint helyénvaló. Most tekintsünk el azon kenetteljes egyénektől, akik hasonlóképpen gondolják, de be nem tennék a lábukat a szülőszobába, a nővérszobába – […]

A dilettantizmus bűvöletében | Lewis, Sayer, Shields: Ma este megbukunk / Centrál Színház

szeptember 30, 2015 Írta:

0

Bedő J. István | A profi művészek hidegrázást kapnak azoktól, akik nem értenek az ő kemény munkával megtanult, kicsiszolt mesterségükhöz, de vad szenvedéllyel kívánják művelni: kedvtelésből. Ezek a vérdilettánsok. Körülbelül akkora fájdalmat képesek okozni a művészetbe avatkozásukkal, mint amilyen élvezetet az előbbiek ki tudnak csiholni. Ám tessék csodálkozni: az irodalomban, a zenében, a festészetben, a […]

Bolygóról bolygóra | A kis herceg a Karinthy Színházban

december 15, 2014 Írta:

0

Várhegyi Andrea | A budai színi direktor, Karinthy Márton szokásához híven délelőtt is benéz a színházába. Figyeli a próbákat, és jó előre latolgatja a sikert. Éppen két darab van előkészületben. Az egyik világhírű irodalmi alkotásból született. A kis herceg a címe és monológként hangzik el. Miért fogadta be Botos Éva rendezését Szirtes Balázs előadásában? Mert […]