Titkok, erők, szenvedélyek, nők | Edith, Marlene – és Mészáros Márta

Posted on 2013. december 3. kedd Szerző:

0


Mészáros Márta rendez

Mészáros Márta rendez

Sándor Erzsi |

Huszonöt év után ismét Budapesten rendezi meg Mé­szá­ros Márta a legendás Edith és Marlene című elő­adást, a Centrál Színház Kisszínpadán. Piaf szere­pében Botos Éva, Dietrichként Nagy-Kálózy Eszter lép szín­padra. A darab szerzője Pataki Éva, aki saját bevallása szerint ma már nem merne két ilyen zseniről írni, ilyen őrültségbe csak fiatalon vág bele az ember.
Negyedszázada a Pesti Színházban volt a darab ősbemutatója, ott Kútvölgyi Erzsébet és Hernádi Judit játszották a címszerepeket. A zenés darab Piaf és Diet­rich alakjain túl a két nő viszonyát – barátságát, rivalizálását, viszályait – is felidézi. Mészáros Márta akkor először vette kezébe az anyagot, azóta Európa számos pontján állította színpadra a művet.
Ez a mostani előadás nem csupán a két ikon meg­idézéséről fog szólni, hanem a nagybetűs Nőről, a női­ség­ről, a nőiességről, ahogy Edith és Marlene idejében érezték, látták, de arról is, hogy mit jelent most a 21. század elején nőnek lenni.

Mennyire fontos neked, hogy Edith és Marlene valóban megjelenjenek a színpadon?

Botos Éva, Nagy-Kálózy Eszter

Botos Éva, Nagy-Kálózy Eszter

A szó hasonlóság értelmében nem fontos. Az nem is menne. Sokszor megrendeztem már ezt a darabot, és mindig az volt a legfontosabb igé­nyem, hogy a két színésznő igazán nagy formátumú legyen és tudjon énekelni.

Magunk közt szólva, Marlene távolról sem énekelt úgy, mint Piaf.
Bizony nem, de nagyon sajátos hangja volt. Piaf meg világszám volt, egy megismételhetetlen cso­da. Eze­ket nem lehet megismételni, miképpen Greta Garbót és Marilyn Monroe-t sem. A meg­oldás az, ha az őket megszemélyesítő színésznők nagy egyéniségek és erős személyiségek. Két jelen­sé­g, aki titokzatos, sza­bálytalan, izgalmasan új.

Tehát a színésznőknek nem kellett Edith és Marlene gesztusaiban elmerülniük?
Nem az a jó, ha leutánozzák, hanem ha megjelenítik őket. Egy jó színész – pláne kettő – képes éreztetni azt, hogy ezek a nők koruk nagy és meghatározó egyéniségei voltak.

Pataki Éva azt mondta: a fiatalságának tudható be, hogy megírta ezt a darabot, most nem merne belevágni. Mi lehet az elgyávulás oka?
Piaf megcsinálhatatlan. Rengeteg filmet készítettek róla, de ha nem találják meg Marion Cotillard-t, máig se lenne érvényes Piaf mozi. Amikor Éva megírta ezt a darabot, Magyarország különösen zárt világ volt, ahol sejtelmes legendaként jelent meg ez a két női ikon. A barátságukról is akkoriban olvastam. Ritkán találkoztak, de mégis szenvedélyesen vonzódtak egymáshoz.

Kecskés Karina, Nagy-Kálózy Eszter

Kecskés Karina, Nagy-Kálózy Eszter

Jó, de te a legkevésbé sem voltál már akkoriban sem bezárva. Lehet, hogy az eredet-történethez ez is hozzájárult?
Sőt, hálás vagyok a franciáknak, akik már akkor nagyon szerették a filmjeimet, és így gyakran járhattam a hatvanas években Párizsban, ezért ismerhettem az akkori idők vad nőit, dolgozhattam is velük. Mivel szerettem őket, a várost és a francia kultúrát, én ajánlottam a témát Évának, aztán rábíztam, hogy végül mit kezd vele.

A meghatározó nagyságuk mellett – gondolom – a devianciájuk is vonzott?
A szabálytalanságuk, a bátorságuk. Nehéz megközelíteni őket, mert bolondok voltak, zsenik voltak, biszexek voltak, utolsó kurvák voltak… mit mondjak? Huszonöt éve, a bemutató után jól le is dorongolt bennünket a kritika. Nem szerették látni éppen ezt a két nőt, és éppen így. Erkölcstelennek, hazugnak, butának tartották a kritikusok.

Ez az igazi ajánlólevél! Rohantam is megnézni. Kútvölgyire és Hernádira a mai napig emlékszem. Ami meglepett a darabban, hogy mind a két nő nagyon tudatosan élte azt az életet, amiről én azt hittem addig, hogy sok tekintetben kiszolgáltatott.
Piaf – attól a pillanattól kezdve, hogy kikerült az utcáról – mindig pontosan tudta, mit akar. Fantasztikus temperamentummal élte az életét, de talán még következetesebb volt, mint a Dietrich.

Nagy Dániel, Botos Éva

Nagy Dániel Viktor, Botos Éva

Piafhoz képest Dietrich fegyelmezettnek tűnik.
Élete vége felé, 90 évesen, nagyon fegyelmezetten meg is ivott másfél liter whiskyt naponta. Dietrich sokat küzdött Hollywooddal, és sok rossz filmet csinált. Piaf viszont sohasem tévedett. Mindenben elementáris volt. Marlene csak akkor, ha hozzá hasonlóan nagy kaliberű rendezővel találkozott. Ez az öntudatos titok és póz nagyon sérülékeny volt.

Mennyit változott benned a darab huszonöt év alatt?
Alapvetően nem sokat. Ezek a nők a múlt század csodá­latos jelenségei voltak. Bátrak, harcosok, ön­azo­­nosak. Kemények. A változás talán csak ott érzé­kel­hető, hogy melyik országban rendezem és milyen színésznőkkel. Más a lengyel, a német, a cseh színész­technika, más a humor, máshol hatódnak meg. Sőt! Olyan is előfordult, hogy a lengyelek olyanon sírtak, amit nálunk észre sem vesznek.

Botos Éva és Nagy-Kálózy hogyan alakult át a próbák alatt?
Eszter telitalálat. Olyan, mintha várta volna ezt a szerepet. Ő egy titokzatos színésznő, rejtélyes, furcsa. Szép és kemény, és nagyszerű stílusa van. Abszolút profi. Nincsen olyan nagy hangja, mint az Évának, de pontosan tudja azt, amit tud. Mindig lenyűgöz, amikor egy színésznő pontosan ismeri a határait. Éva végletes és nagy temperamentumú. Kevesebb titkot hordoz, de nagy szenvedélyeket. Izgalmas találkozás az övék.

Fotók: Kállai-Tóth Anett

Pataki Éva: Edith és Marlene / Centrál Színház Kisszínpad / MaNNa Produkció
Rendező: Mészáros Márta

Edith: Botos Éva
Marlene: Nagy-Kálózy Eszter
Momone: Kecskés Karina
Leplée / Raymond: Marton Róbert
Marcel / Theo: Nagy Dániel Viktor

Zongorista: Wágner Puskás Péter
Díszlet: Horgas Péter
Jelmez: Bujdosó Nóra

Centrál Színház (1065 Budapest Révai utca 18.)
Bemutató: 2013. december 5.
További előadások: 2013. december 10. (kedd, 19:00), december 14. (szombat, 19:30)