Mr Tahó és Mrs Tapló romantikázik | John Godber: Április Párizsban / Hatszín Teátrum

Bedő J. István |

Vajon miért fog meg annyira ez a kedves kétszemélyes bolondság? Talán mert majdnem mindenki találkozott már ilyen kissé lökött házas- (vagy nem házas) párral. Bár a lököttség nem egészen pontos; Bet, a lány és Al, a fiú maga tömény lúzerség.

Valahol a dicső Thatcher-korszakban járhatunk, a fiú (már) elveszítette a munkáját, és önkiteljesítésként vacak képeket fest, Betnek van (még) munkája és jövedelme, ebből élnek szűkösen, és amikor Bet hazaér a munkából, elalvásig marják egymást. Ezzel jól-rosszul el is megy az idő. Aztán másnap folyt. köv.

Bet keresztrejtvényeket fejt, beküldi – és mit tesz isten, sok évi eredménytelenség után ölükbe hullik a kétszemélyes, romantikusnak ígért párizsi hétvége. Két embernek, aki rettenetesen unja egymást – nem is tudni mi tartja őket egymás mellett –, ki kell lépni az angol (nagyon)-kisvárosi létből. Még a legközelebbi városban sem jártak, nem hogy Londonban, külföldön meg aztán pláne… hajjaj. Al nem is menne, de aztán mégis. Pedig remekül talál indokot mindenre, hogy miért NE tegyenek valamit.

Mr Tahó és Mrs Tapló belecsöppen az all-inclusive szolgáltatások Kánaánjába. Jujjuj, de ismerős… Az utazó, aki a betegségig tölti magába a svédasztal kínálatát, mert benne van az árban. Aztán a hajó korlátjánál ordítva nézi végig fordított sorrendben a menüt. Al metrófóbiás, és önvédelemből halálra rémiszti az utasokat. Bet valami rémes keveréknyelven rendel valami ismeretlen cuccot, és belediktálja a fiúba a marhaszelet helyett kapott tatárhúst.

De akárhogy is, ez a párizsi hétvége, a nagy kaland mindkettejüket kimozdítja a tespedtségből, a rosszkedvből – mintha mindketten megértenék, hogy egy cseppnyi kizökkentés is kinyithatja a bennük, a lelkükben lévő, jó régen becsukódott, kinyithatatlannak vélt ajtókat.

És nem kell hozzá más, mint Április Párizsban – amit egyébként senkinek nem ajánlok, mert kipróbáltam: április ott hideg, esőrohamokkal tarkított és szeles, bármennyire szépen is énekli a régi slágert Ella Fitzgerald. (Párizsban ugyanis a május szép. A szövegíró is csak azért írta áprilisnak, mert úgy jött ki a szótagszám…)

Ámde ezt a kis romantikusnak mondott semmiséget el is kell játszani. Nos, Botos Éva (Bet) lubickol a helyzetben, hogy dolgozó nő lévén uralkodhat a balfácán, fészermagányra ítélt piktoron. Az aprócska győzelmeket locsogó bőbeszédűséggel éri el. A legegyszerűbb közlésben is szike, tőr, de legalábbis fullánk van elhelyezve. Szirtes Balázs (Al) a verbális párbajban durvasággal próbálja kompenzálni alárendelt helyzetét. Ez persze nemigen sikerül.

Bet butuska, de piszkosul igyekszik fölkészülni. Megtanulja az útikönyvet, francia mondatokat farag – és az igyekezet vonzóvá teszi. Még Al számára is, aki inkább szófukar (tényleg, ezek miért házasodtak össze?), és amikor valami szépet kellene mondania Betnek, kissé földhözragadtan (ám tényszerűen) jegyzi meg: hányásszagú a leheleted… Viszont a Louvre-ban kiderül, hogy nem csak a fészerben mázolt képei világát ismeri. Bet sosem tudta róla, hogy meglehetősen otthonos a művészettörténetben is.

Szirtes (és Al) kinyílik, amint visszaérve együtt emlékeznek a közös élményekre, s ekkor értjük meg, hogy épp ezek hiánya döngölte laposra a házasságukat. De most már lehet tervezni a következő rejtvény adta nyereményt!

Horgas Ádám állította színpadra John Godber kamaravígjátékát, nagy szabadságot adva mindkét színészének. A darab magától kínálja a minimál díszletezést. Egy asztal, két szék – kellék is szinte alig –, ennyi pont elég, hogy szakadt konyhában, a Csatorna kompján, a szállodában, az Eiffel-tornyon vagy a metrókocsiban legyünk. A többit a játszók mozgása meg persze a tálentuma teszi hozzá.

A produkció bárhol színre vihető, ahol akad egy kisebb terem, és a villany leoltható a színváltozások idejére. A Hatszín Teátrum termében is megszületik az intimitás, amit a Mozsár Műhely csöppnyi színpadán tavasszal már átélhettünk.

Csak ne lenne olyan átkozottul ismerős ez a szópárbajos élet…

Fotók: Kállai-Tóth Anett (de a képek nem tudják megmutatni azt, amikor még minden rossz…)

Manna produkció / Hatszín Teátrum

Részletek és jegyvásárlás