Mary Sheedy Kurcinka: Eleven kölykök (részlet)

| 1 | Milyen is az eleven gyerek?

Örök szerelem, örök frusztrációs táptalaj, örök szorongásforrás, örök rejtély; na, ez az én eleven gyerekem. – Abby, kétgyermekes édesanya

A szó, ami megkülönbözteti az eleven gyereket a többi gyerektől, nem más, mint a túlságosan. Ők is normális gyerekek, csak éppen túl intenzívek, túl makacsak, túl érzékenyek, túl gyorsan jár az agyuk és túlságosan félnek a változástól. Minden gyerekben megvannak ezek a tulajdonságok, de az eleven gyerekekben olyan mértékben és intenzitással vannak jelen, ami a többi gyerekre már nem jellemző. Az eleven gyerek olyan, mint egy tömör gumilabda egy átlagos gumilabdákkal teli teremben. Más gyerekek egy méterre pattannak fel a földről. Az eleven gyerek minden felpattanással eléri a mennyezetet.

Nehéz meghatározni, milyen érzés is eleven gyerek szülőjének lenni. A válasz mindig változik, akár naponta, de akár percenként is. Hogy is írhatnánk le azt az érzelmi hullámvasutat, amikor másodpercek alatt eljutunk az örömtől a kiborulásig, akár tízszer is egy nap? Hogy magyarázhatnánk meg azt a különös érzést reggelente, ami jelzi, hogy ez jó nap lesz vagy éppen szörnyű?

A jó napok nem is lehetnének jobbak. Odabújik, és cuppanós puszival ébreszt. Elvarázsol a humorával, ahogy áll a kutya előtt, a háta mögé rejtett késről egy darab mogyoróvaj csüng alá, miközben azt kérdezi: „Vajon Grace a romlott nővér?” A kutya feszülten figyel. A gyerek finoman fel-alá mozgatja kezét, akárha varázspálcát tartana benne. A kutya orra úgy követi az illat forrását, mintha egyetértően bólogatna. Nem állod meg nevetés nélkül.

Máskor mély értelmű kijelentéseket tesz, túlságosan is érett és intellektuális mondatok ezek egy ennyi idős gyerek szájából. Olyan dolgokra is emlékszik, amiket te már régen elfelejtettél, és odavonszol az ablakhoz, hogy vele nézd, ahogy az esőcseppek mint megannyi gyémánt hullanak alá az égből. A jó napokon eleven gyerek szülőjének lenni meglepetésekkel teli, meghökkentő, csodálatos, vicces és lenyűgöző élmény, tele ragyogó pillanatokkal.

A szörnyű napok viszont egy másik lapra tartoznak. Azokon a napokon abban sem vagy biztos, hogy kibírsz-e újabb huszonnégy órát vele. Nehéz szülőként jól érezned magad, ha még a zokniját sem tudod ráadni, ha az összes neki címzett mondatod rendreutasítás, ha az az egyszerű tény, hogy csirkét kap enni, lázadást vált ki, csak mert ő tacóra számított, ha rájössz, hogy öt év alatt több nyilvános helyről vonultál ki a gyerekeddel veszekedve, mint más szülők egész életükben.

Fáradtnak, nyúzottnak és túlságosan öregnek érzed magad ehhez az egészhez, még akkor is, ha csak huszonéves voltál, mikor a gyerek megszületett. Nehéz szeretni egy gyereket, ha nem hagy aludni éjszaka, és állandóan kínos helyzetbe hoz a bevásárlóközpontban. A rossz napokon egy eleven gyerek állandóan összezavar, frusztrál, folyamatos fejtörést okoz, szünet nélkül próbára tesz és bűntudatot kelt. Rácsodálkozol, hogy vajon egyedül neked van-e ilyen gyereked, előre rettegve, hogy mi vár rád kamaszkorában, ha már most, kiskorában nem találod ki, mit is kellene tenned.

Felismerni, hogy eleven

Talán már várandósságod óta sejtetted, hogy a gyereked más, mint a többi; normális, de mégis különbözik. Talán olyan erőseket rúgott a hasadban, hogy a hatodik hónaptól nem tudtál aludni. Talán a szülésig semmilyen előjellel nem találkoztál, azt követően viszont a csecsemős nővérek a fejüket csóválva kívántak neked sok szerencsét. Talán csak évekkel később jött el a felismerés pillanata. Először azt hitted, minden gyerek ilyen. Lehet, hogy csak a második gyereked születésével nyílt fel a szemed – ő ugyanis szépen végigaludta a családi összejöveteleket, ahelyett, hogy végigvisította volna, és hagyta, hogy szépen felöltöztesd fodros ruhácskákba, ahelyett, hogy széttépte volna a csipkét. De az is lehet, hogy az unokahúgod születésénél döbbentél rá a helyzetre, mert őt bárhol le lehetett rakni, és azonnal szépen elaludt. A sógornőd ragyogott a büszkeségtől, mintha valamit nagyon jól csinálna, miközben a te gyereked csak hisztizett és ordított, mire a szobában minden szem rád szegeződött: „A tiédnek meg mi baja?” Te pedig ösztönösen tudtad, érezted, hogy a vádló pillantások alaptalanok, hogy ezt a gyereket nehezebb nevelni, de nem voltál biztos benne, hogy igazad van, vagy ha mégis, nem tudtad, miért.

Mit jelent, hogy „eleven”?

Előfordulhat, hogy eddig még nem találkoztál az eleven gyerek (spirited child) kifejezéssel. Ez azért lehetséges, mert én alkottam meg. Amikor a fiam, Joshua megszületett, még nem szóltak könyvek vagy léteztek tanfolyamok az eleven gyerekekről. Ha találtam is bármilyen leírást a hozzá hasonló gyerekekkel kapcsolatban, az mind a következő kifejezésekkel jellemezte őket: nehezen kezelhető, akaratos, makacs, anyaszomorító vagy egyszerűen Dennis, a komisz. Ugyanakkor arra is rájöttem, hogy Joshua sok dologban olyan, mint az apja: energikus, érzékeny, szenvedélyes és bölcs ember, akit nagyon szeretek. igy a jobb napok arra késztettek, hogy találóbb szavakat keressek Joshua jellemzésére. Ezeken a napokon jöttem rá, hogy a gyerek, aki egyébként megőrjít, igazából olyan jellemvonásokkal bír, melyek valójában erősségek, ha megértjük és megfelelő mederbe tereljük őket.

A Webster’s értelmező szótár az eleven kifejezést a következő szavakkal határozza meg: élénk, kreatív, lendületes, heves, energikus és merész, kitűnő önérvényesítő személyiség. Eleven – ez jól hangzik, jól kifejezi azt az izgalmas potenciált, ami ezekben a gyerekekben benne rejlik, mégis egyértelműen előrevetíti azokat a kihívásokat is, melyekkel egy ilyen gyerek szüleinek szembe kell néznie. Mikor úgy döntünk, hogy a gyerekünkre az elevenség szemüvegén keresztül nézünk, akkor neki és saját magunknak is reményt adunk. Ezáltal ugyanis a gyengeségei helyett az erősségeire irányítjuk a figyelmet, és nem egyszerűen egy új címkét ragasztunk rá, hanem rátalálunk a megértésükhöz vezető útra.

Elsődleges jellemvonások

Minden eleven gyerek egyedi, mégis meghatározhatók azok a jellemvonások, amelyek miatt e gyerekek viselkedését a többiekhez képest egyértelműen túlzónak érezzük. Nem minden eleven gyerekben van meg egyszerre a következő öt tulajdonság, de mindegyikükben megvan belőlük annyi, amennyitől látványosan kilógnak a tömegből.

1. Intenzitás, élénkség. A hangos, drámaian eleven gyerekeket a legkönnyebb kiszúrni. Ők nem sírnak, hanem ordítanak. Kiabálnak, amikor játszanak, visítva nevetnek, még a zuhany alatt is zajt csapnak, mivel torkuk szakadtából énekelnek, amíg csak el nem fogy a meleg víz. Ám a csendes, feszülten figyelő gyerekek is lehetnek eleven gyerekek. Mielőtt belépnek egy szituációba, alaposan mérlegelik, mintha minden egyes lépésre külön stratégiát állítanának fel; ilyenkor befelé intenzívek, nem kifelé. Mindegy azonban, merre irányul az intenzitás, az eleven gyerek reakciója mindig erőteljes. Ritka a középút. Sohasem nyafognak, inkább ordítanak. Mosolyogva és nevetgélve lépnek be egy szobába, hogy aztán fél perc múlva őrjöngve távozzanak. Ha hisztiznek, azt viharosan és kitartóan teszik.

2. Állhatatosság. Ha egy ötlet vagy egy tevékenység fontos a számukra, az eleven gyerekek azonnal „rákattannak”. Elkötelezettek a feladatuk iránt, célorientáltak, és nem hajlandók feladni. Embert próbáló feladat rábírni őket, hogy változtassanak az álláspontjukon. Lételemük a vitatkozás, és nem félnek érvényesíteni az érdekeiket.

3. Érzékenység. Mivel semmi sem kerülheti el a figyelmüket, az eleven gyerekek azonnal reagálnak a legkisebb zajra, illatra, fényre, anyagra vagy hangulatváltozásra. Tömegben könnyen beszippantja őket a rengeteg inger. Hatalmas fegyvertény sírás nélkül végigvinni őket egy bevásárlóközponton, vagy részt venni velük egy hosszú vallási szertartáson, karneválon vagy családi összejövetelen. Az öltözködés pokol. Egy kilógó cérna vagy egy csiklandós anyag örökre leírhat egy ruhát Minden apró ingert vagy érzelmi rezdülést – beleértve a tiédet is – levesznek a kifinomult detektoraikkal. Szembesítenek vele, hogy pocsék napod van, még mielőtt te magad rájönnél, és ráadásnak visítva és duzzogva követelik a figyelmedet.

4. Fogékonyság a különböző ingerekre. Küldd a szobájába, hogy öltözzön fel; sohasem fog megtörténni. Valami útközben – talán egy felvillanó fény az ablaknál – odavonja majd a figyelmüket, ahogy elsétálnak mellette, és azonnal elfelejtik, hogy öltözni küldted őket. Tíz percbe is beletelhet, amíg a házból eljuttok a kocsiig. Mindent észrevesznek – egy új tócsát, a fehér tollat a madárfészekben és a harmatcseppet a pókhálón. Gyakran szidják őket amiatt, hogy nem figyelnek oda.

5. Alacsony fokú alkalmazkodókészség. Az eleven gyerekek nem szeretik a változást. Utálják a meglepetéseket, és nehezen váltanak az egyik tevékenységről vagy gondoktól a másikra. Ha grillvacsorát szeretne otthon, isten óvjon tőle, hogy hazaérve felajánld neki az étterem ötletét. Még akkor is, ha a kedvenc falatozójáról van szó, azt fogja mondani: „Nem, én grillezni akarok itthon.” Alkalmazkodni bármilyen változáshoz kemény dolog: befejezni a játékot, hogy ebédelni menjünk, ruhát váltani, ha megváltozik az időjárás, a nagymamánál aludni ahelyett, hogy hazamennénk, beszállni a kocsiba, kiszállni a kocsiból – ezek a tevékenységek komoly küzdelmet jelentenek a lassan alkalmazkodó eleven gyerek számára.

Fordította: Szécsi Noémi

Mary Sheedy Kurcinka: Eleven kölykök
Kézikönyv az élénk, mozgékony, dacos, lobbanékony,
érzékeny és fogékony gyerekek neveléséhez
Jaffa Kiadó, Budapest, 2016