Nem fenékig tejföl | Anyád kínja / Orfeum

Posted on 2016. március 29. kedd Szerző:

0


Szerkesztő, rendező: Tallós Rita

Szerkesztő, rendező: Tallós Rita

 Bedő J. István |

„A gyermekszülés a nők legmagasztosabb pressziója!” – jelentette ki Gerry Durrell barátnője, Ursula Pendragon-White (legalábbis Révbíró Tamás magyar fordításában), és ma is sokak meggyőződése, hogy ez a mondat több mint helyénvaló. Most tekintsünk el azon kenetteljes egyénektől, akik hasonlóképpen gondolják, de be nem tennék a lábukat a szülőszobába, a nővérszobába – sőt a gyerekszobába sem…

Nos hát, amint az irodalom egyre intenzívebben közelít az élethez, vagyis olyasmiket is közszemlére tesz, amihez néhány évtizede még számos réteg csipke takart, és a közösségi fórumokon is megosztanak számos magánéleti intimitást, eljött az ideje, hogy merjünk nevetni önmagunk kínjain. Ezt az ötletet ragadta meg Tallós Rita – nőként, színészként, dramaturgként és rendezőként – és Sziklai Ildikó, az Orfeum programigazgatója.

Mert a női (kismamai, anyai) lét nem fenékig tejföl ám! Nem biztos, hogy minden egyes pozitív terhességi teszt kizárólag Isten ajándékának előjele. Az Anyád kínja! című vacsoraszínházi (lásd lejjebb) produkció fenékig beavat minden vonatkozó részletbe – és hogy leszögezzem, közben mi, nézők (nemi hovatartozástól függetlenül) folyamatosan röhögtünk. A felhangzó nyerítéseket másnak nemigen lehet nevezni.

Anyukák: Botos Éva, Dobó Kata, Ábel Anita, Györgyi Anna

Anyukák: Botos Éva, Dobó Kata, Ábel Anita, Györgyi Anna

Mert, kérem, az alak átformálódása, a hatalmasra növekvő mellek, a szinte repedésig (és sosem elég tágra!) tárt lábak, a délvidéki izmok elrenyhülése, a has, a combok, a kilók, a tej, jaj, az a rengeteg tej – nem csupa boldogság. Az elhangzó önvallomások forrása leginkább az internet. Fiatal vagy éppen hangosan-ketyeg-már-a-biológiai-órám, meg a jaj-még-éppen-beleférek nők, első és/vagy ennedik gyereküktől boldog/kimerült anyák beszámolói. Mindnek más a kínja (lásd a címet), de mind hasonló cipőben (háziruhában, pólóban) jár. Kialvatlanul, lepisilve, olykor lehányva.

Az anyukák megelevenítői mégis különböznek. Ábel Anita a gusztusosan megasszonyosodó dáma, Dobó Kata – természetesen – a szülés után azonnal tornázó, fitt lédi. Botos Éva hol menekül, hol elképed attól, hogy mivé vált, Györgyi Anna az egyik pillanatban igyekszik a feladat-cunami felszínén maradni, de a másikban aztán… Valójában felcserélhetők, hiszen mind a négyen ugyanazt a karaktert mutatják meg árnyalatnyi különbségekkel: az önálló, vonzó, dögös nőci alakul át a gyermekecske rabszolgájává. Történelmileg rövid, átélni viszont hosszú időre.

Az amerikai, angol és magyar blogok bejegyzéseiből származó szöveg Tallós Rita kezében alakult darabbá, mégpedig szórakoztató komédiává. A zenét világslágerek szolgáltatták, humoros töltetüket Lombos Márton szövegei adták meg. A mozgásokat Szabó Anikó koreografálta. A falatnyi színpad díszlete jelzésszerű gyerekszoba, éppen elég, hogy ne nyomja agyon a színészi játékot, a gyorsöltözésre kitalált sokoldalú jelmezek (mindkettő Ruttka Andrea munkája) szellemesek és kellően stilizáltak.

A produkciónak a pesti Orfeum adott helyet. A színház jellegű programot finom vacsorával kombinálva (pontosabban: váltogatva) tálalják. Ámbár az ételek bármilyen jók is, véleményem szerint a néző alig várja már, hogy ismét a lányok lépjenek színre a pesti mulatóban (ez az Orficsek [kopirájt: Csárdáskirálynő] teljes neve). A sajtótájékoztatón elhangzott, hogy az első két hónap (nem túl sokszori) előadásaira a jegyek már elővételben elfogytak, és ez biztató. A darab ugyan megállná a helyét egész estésként, nagyszínpadon is, de ne legyünk telhetetlenek. Örüljünk az új teátrumi leleménynek: Éljen a vacsoraszínház!

Ui. A jelenetfüzér színpadképi ötleteiről nem készültek fényképek, hadd maradjon meglepetés a színpadra vitt anyaság, mely (most már tudjuk) a nők legmagasztosabb pressziója…

Fotók: Aigner Iván