»Mintha összejöttem volna Vörösmartyval« | Kerengők (Csongor, Tünde) / Átrium

Posted on 2016. március 25. péntek Szerző:

0


Szabó Borbála (KTA)

Szabó Borbála (KTA)

Hegedűs Claudia |

Meg tudja-e szólítani a mai közönséget a Csongor és Tünde? A válasz egyértelmű igen, ha fineszesen tálalják. Szabó Borbála író, dramaturg pontosan ezt tette, amikor Vörösmarty műve nyomán írt egy kortárs darabot – Kerengők (Csongor, Tünde) –, ami a gimnazisták körében már zajos siker. Az Átrium Film-Színházban hetek óta középiskolások tucatjai vitatkoznak pro-kontra a Csongor és Tündéről. A NézőKépző művészeti program keretében látható beavató színházi előadás azonban nem a végállomás. A darabról a szerzővel beszélgettünk.

Az Átrium igazgatója, Magács László kért fel arra, hogy a Csongor és Tündéből mai darabot írj. Korábban leporoltad a Bánk bán szövegét. Most más volt a munkamódszered?
A Bánk bán felfrissítése az én ötletem volt, mert nagyon szeretem azt a darabot. Katona József drámáját tulajdonképpen mondatról mondatra tettem át új magyar nyelvre. (Szabó Borbála 2012-ben megkapta ezért kapta a POSZT legjobb dramaturgjának járó díjat. – H. C.) A Csongor és Tündét viszont nem akartam megcsinálni, mert már diákkoromban is bosszantott, hogy Vörösmarty miért nem viszi végig következetesen a szálakat, tehát a darab – hagyományos értelemben – nem drámai. Bármilyen szép is a versezete, nem jutott volna eszembe, hogy ezt tolmácsolni kellene. S amikor Magács László felkért erre a munkára, nem mondtam rögtön igent, mert alapvetően csak olyat szeretek csinálni, amit én találtam ki, de azt azért megígértem neki, hogy újraolvasom.
A művet csodálatosnak találtam, nem is emlékeztem, hogy ennyire szép. De most is idegesítettek a dramaturgiai hibái, viszont nagyon tetszett, hogy végső nagy kérdéseket tesz fel, hogy mi az élet értelme, vagy mi a szerelem. De miközben szépen meg van írva a férfi útja, úgy éreztem, hogy a nő csak úgy lebeg a levegőben. Tehát az izgatott, hogy hol van a nő, hol vagyok én?
Elvállaltam, hogy megírom, de úgy, ha két színdarab készül: a Csongor meg a Tünde. Az egyik felvonás a Csongor, ahol Tünde ugyanazt jelenti, mint az eredetiben: ő a szerelem ideája. A másik felvonásban pedig látjuk Tünde vergődését, ahogy kinézi magának a fiút, elhatározza, hogy átmegy a tündérvilágból a földi valóságba, és közben mindenfélét kipróbál. A lényeg az, hogy a két darab pontosan szinkronizálva van , nemcsak Csongor útkereséseit kísérhetjük végig, de azt is megtudjuk, hogy mi történt mindeközben a lánnyal. Írás közben sokat vitatkoztam Vörösmartyval, most mégis azt érzem, hogy az egészben ő az acélszerkezet, de valahogy rajtam keresztül is átüt az ő költőisége. Kicsit olyan, mintha összejöttem volna Vörösmartyval, mert a szövegeken keresztül erős érzelmi kötődés alakult ki közöttünk.

Dohy_Balazs_Kerengok24_OK-550

Mennyire hangszerelted maira ezt a Csongor&Tündét?
Ez a történet ugyanúgy tündérmese, mint az eredeti, csak a mai virtuális világban kezdődik, mert Tünde (Prohászka Fanni) egy szimulátorjáték szereplője, és onnan lép át a valóságba. Csongor (Feczesin Kristóf) pedig egy olyan fiú, aki az internet világában él, és nagyon sok mindent megtapasztal anélkül, hogy kockáztatná a csalódást a valóságban. Ez a kamasz kissé agorafóbiás, tériszonya van, nem meri a valóságos életet elkezdeni. S még az a találmányom ebben, hogy Mirigy (Börcsök Enikő) az én darabomban Csongor anyja. Nem értettem ugyanis az eredetiben, hogy mi a motivációja ennek az ügyetlen boszorkának. De hogyha Mirigy elvált nő, aki magának akarja a fiát, akkor a gyereknek nemcsak a saját félelmeit kell leküzdenie, de azt a boszorkányt is, aki ráadásul (sajnos) az anyukája. Szerintem így sokkal félelmetesebb. Ez elég kockázatos döntés volt, és a tanárok ki is akadtak, de a diákok megtapsolták.
Nyilván amikor darabot írok, kell, hogy valami közöm legyen hozzá. Mivel nekem sem volt könnyű anyám, és bár nagyon szerettem őt, de az én életkezdésemet is megnehezítette, hogy rám pakolt egy csomó terhet, a saját életét. Szerintem ez olyan probléma, amit valamilyen formában minden gyerek ért vagy megél.

Mirigy, Tünde, Csongor fekszik (Börcsök Enikő, Prohászka Fanni, Feczesin Kristóf)

Mirigy, Tünde, Csongor fekszik (Börcsök Enikő, Prohászka Fanni, Feczesin Kristóf)

Ebben a történetben egyfajta irodalmi kerítőnő is vagy. Vörösmarty nyelvezete nem könnyen adja magát, de ha a gimnazisták a darabodon keresztül megismerkednek a Csongor és Tündével, akkor talán kíváncsiak lesznek az eredetire is.
Mikor megkérdezzük tőlük, hogy ki olvasta a Csongor és Tündét, kórusban mondják, hogy senki. Persze dacolnak is nyilván, de lehet, hogy tényleg nem ismerik a drámát. Viszont, ha látják a darabomat, amit a Csongor és Tünde kapcsán írtam, az arra biztatja a gimnazistákat, hogy nekik is legyen egy verziójuk az eredetiről. Az biztos, hogy az én szövegem könnyebben talál utat hozzájuk, mert a problémáik le vannak fordítva maira. Miután megnézik az előadást, többen megállapítják, hogy nem is olyan szar ez a Csongor és Tünde. Közben persze eleve van bennük ellenállás, mert tananyag, és felelni kell belőle. Ilyen értelemben közel lépek hozzájuk, mert felrázza őket, hogy valaki mai módon próbálja végiggondolni a Csongor és Tündét. Az pedig, hogy felkavarja őket, és közük lesz hozzá, szerintem a legnagyobb dolog. Ezután már talán elindulnak ők is valamilyen úton, ahol nyitottabbak például Vörösmartyra.

December 8-a óta folyamatosan tesztelik a gimnazisták a darabot. Hányszor írtad már át a szövegét?
Ez mindig nehéz kérdés, hogy érdekeljen-e a közönség véleménye. Másrészt viszont fontosak a reakciók. Egyébként is mindig nézem a saját a darabjaimat, figyelem, hogyan reagál a közönség. Amúgy az sem könnyű, amikor egy harmincas író megpróbál úgy beszélni, ahogy a tinédzserek. Nekem óriási élményt volt, hogy ennél a darabnál sikerült. Valószínűleg azért lehet, mert egy hülye kamasz maradtam. A felnőtt világban ez sokszor okoz nekem problémát, de ez a korosztály pontosan érti, amit mondok. Érzékelve, hogy mi tetszik nekik és mi nem, mindig megbeszéltük Magáccsal, hogy min változtassunk. Sokszor dolgoztam át a szöveget, de voltak azért olyan döntéseink, amelyekhez makacsul ragaszkodtunk. Attól, hogy valami fölkavaró vagy megosztó, vagy azt mondják rá: „nem tetszik”, még nem biztos, hogy le kell csiszolni az éleit. Ez a fiataloknak szóló változat nem azonos a márciusi ősbemutató szövegével. A beavató színházi előadás 45 percben sűríti össze a darabot, díszlet és jelmez nélkül, és hagytunk benne egy csomó „lyukat”, hogy a fiatalok értelmezhessék, elemezhessék a történetet. A március 6-i bemutató kétfelvonásos dráma, amiben kétfelől nézzük meg a történetet.

Van-e újabb dráma tarsolyodban, amit szívesen átültetnél mai nyelvre?
A művészet: az életről szóló beszédmód. Nagyon fontos ügy, és szerintem azt kéne tanítani, vagyis nem feltétlenül műveket sulykolni. A férjem, Nényei Pál írta egyébként Az irodalom visszavág című könyvet, amiben pontosan erről beszél. Érdekes, hogy mi nagyon különbözünk, valójában mégis hasonlóak a céljaink, csak más utakon közelítjük meg őket. Tehát nekem alapvetően saját darab- és könyvterveim vannak, de hogyha kapcsolatot találok egy már meglévő művel, akkor persze szívesen nyúlok hozzá. A Bánk bán egy régi misszió volt, a Csongor és Tündét pedig egy helyzet hozta elém, és örülök, hogy így alakult. De nincsenek olyan vágyaim, hogy bárcsak lefordíthatnám még Az ember tragédiáját is. A Csongor és Tünde kapcsán még arra gondoltam, hogy nagyon érdekes lenne belőle regényt írni, tehát prózai változatot: hogyan képzelném ezt a két utat. Már látom magam előtt, ahogy nyílik a könyv, s az egyik fele Csongoré, s ha megfordítod, akkor az meg Tündéé. Ha minden jól megy, ősszel már kézbe foghatod a Csongor és Tünde című regényt, de most persze még a színdarab sikeréért szurkolok.

Fotók: Dohy Balázs, Kállai-Tóth Anett (KTA)