»Ha elfelednek, meghalsz« | Benyák Zoltán: A nagy illúzió

Posted on 2016. március 31. csütörtök Szerző:

0


BenyákZ_Anagy-illúzió-bor200Somogyi András | 

Főhősünk Tom Pastor a regény elején kietlen világban ébred, sötétség veszi körül, csak egy drótjavesztett, árva piros telefonfülke töri meg a sivatag végtelenjét. Majd egy ócska, kiszolgált Chevroletben fiatal lány gördül a történetbe, Nina, aki felvilágosítja, hogy ők mindketten halottak. Nina egyébként révész. (Benyák Zoltán szívesen használ mitológiai utalásokat, s ez is az. Kharónt, a révészt a görög mitológiából ismerhetjük, ő szállítja a holtakat a Styx folyón át az Alvilágba.) Kocsiba ülnek, és kezdetét veszi a kalandos utazás – a halál utáni életben, egy ismeretlen dimenzióban.

Tom emlékezete hiányos. Arra még emlékszik, hogy Londonban élt, saját véleménye szerint nem túl tehetséges, alig ismert festőként. Egy utcalány lett a felesége, kislányuk született, Lily. Tom apja szőrmefeldolgozó, de eladta az üzemét, vásárolt egy szigetet valahol az óceán közepén, és maga mögött hagyott mindent. A rájuk szakadt nyomor elől hajóra száll a család, hogy megkeresse a szigetet.

Itt megszakad az emlékezés fonala, amíg a Chevrolet száguld tovább. A földi életen túli világ sajátos: a holtak élnek, kocsmáznak, esznek-isznak, autóznak, szeretnek. Összemosódnak a távolságok, a valóságban egymástól ezer kilométerekre eső helyek egymásra torlódnak, a történelem megzavarodik, több száz évnyi különbségek válnak percekké. Életre kelnek az alakok Tom festményeiről – és megjelenik a fekete tollakba burkolózó, rettegést keltő Keselyűember.

A kalandos – az abszurdon belül is bizarr – mesében itt egy filozófiai mélységű gondolattal találkozunk. Akinek az élők között már nem marad senkije, aki emlékezne rá, akit elfeledtek, aki nem hagyott nyomot a világban, azt magához öleli a Keselyűember – a Halál –, és másodszor is meghal, de most már véglegesen.

Nem Benyák Zoltánnál tűnik fel először a gondolat, hogy mindenki addig tekinthető elevennek (ha meg is holt), amíg a túlélők, újabb generációk emlékeznek rá. A nagy illúzió ráébreszt – ha amúgy nem tudnánk –, hogy az élet véges, a generációk egymást váltják, és végül néhány kivételtől eltekintve – híres művészek, történelmi alakok – mindannyian ebben a sorsban osztozunk előbb vagy utóbb…

Nina, a révész segíteni akar az emlékek előbányászásában. Egy fura videotékás asszisztál az emlékezetmentésben: Tom agya régi filmekből, videókból és mások emlékeiből töltődik fel. Tom rádöbben, miért is van ő itt: meg kell keresnie halott leányát, mielőtt őérte is eljönne a Keselyűember. Ebben a kamaszlányka megtalált naplója segít, amely felidézi a kisnagylány szomorú emlékeit, és kulcsot is ad a kutatáshoz.

A mókás haláltánc néhol nevetésre ingerel, máskor torokszorítóan fájdalmas emlékek tolulnak fel. Benyák varázslatosan ért ahhoz, hogy – mint egy hangszeren – játsszon velünk, az érzelmeinkkel. Tom és Nina kalandos útja végül sikerrel jár – és legyen most elég ennyi. A végkifejlet egy árnyalatnyit hasonlít a János vitézre is, de lényegesen összetettebb amannak népmesei egyszerűségénél…

Benyák mesélő kedvét, sajátosan gazdag szókincsű stílusát már a korábbi regényei (Az idő bolondjai és a Csavargók dala) kapcsán is említették a kritikusok. Most sem okozott csalódást.

Roppant fantáziával megáldott szerző abszurd felnőttmeséje A nagy illúzió, melyet az író iránti mély megbecsüléssel, őszinte szívvel ajánlok az olvasók figyelmébe.

Benyák Zoltán

Benyák Zoltán

Benyák Zoltán: A nagy illúzió
Athenaeum Kiadó, Budapest, 2016
352 oldal, teljes bolti ár 3490 Ft
ISBN 978 963 293 5232

* * *  * * *

A könyv kiadói fülszövege

Tom Pastor negyvenéves, festőművész, és egy nap arra ébred, hogy halott.

Ám életének ezzel még koránt sincs vége. A túlvilágon feneketlen sötétség és végeláthatatlan sivatag fogadja. Meg egy piros telefonfülke, amelyben felcsendül egy hang a múltból, és felvilágosítja: neki itt bizony küldetése van.

Hősünk elindul hát egy rozsdás Chevy Chevelle-ben, oldalán cserfes segítőjével, Ninával, hogy megtalálja elveszett lányát egy idegen világban, ahol útját nem gátolja sem tér, sem idő, nincsenek országhatárok és nyelvi korlátok, az évszázadok összeolvadnak, az elhunytak pedig egyetlen hatalmas temetőben ropják a haláltáncot.

A nagy illúzió hosszú utazás: mintha egy klasszikus road movie filmkockái peregnének a szemünk előtt, tele a valóság és a képzelet sokszínű teremtményeivel. Benyák Zoltán regénye egyszerre meghökkentő és ismerős, édes-bús nosztalgiát ébreszt elveszett gyermekkorunk iránt, felrázva a bennünk szunnyadó álmodozót.