Mi történt és miért, de főleg mikor? | Benyák Zoltán: Az idő bolondjai

Bedő J. István

Földhözragadt materialistaként általában csak elhes­segetni szoktam az időpontok csodálatosnak mon­dott összefüggéseivel házaló üzeneteket, a numero­ló­gu­sok, számmisztikusok, asztro­lógusok badarságait. Az egyet­len dolog, ami mindig fölkelti az érdeklődésemet, a földi idő, mint minden tevékenységünk mértéke. (Földi, mondom, mert a Marson, Vénuszon az egy nap, egy év fogal­mak tartalma is más.) Az örök életnek, az örök ifjúságnak az ókor óta vágyott és el sosem ért illúziója – na, az igen. Az elgondolkodtat. Különösen, hogy az irodalom az időgéppel, az időutazással – megunhatatlan témák – újra meg újra foglal­kozik. (Nem beszélve itt hosszabban az időkiesésről, vagyis a feltámadás, felébredés, hibernálásból eszméletre térés újabban megírt regényeiről.)

Egyszerre jelenik meg az idő minden aspektusa Benyák Zoltán regényében. Az idő bolondjai egy köteten belül mutatja meg a harcot ellene és érte, a gyorsulást meg a lassulást (és a megállást), mégpedig nagyon leleményes módon.

A Szent Kron szigetén játszódó történet egyik hőse egy balszerencsés kislány, akinek a progéria (időkór, Hutchinson-Gilford szindróma) nevű betegség hétszeres sebességgel öregíti testét. A másik egy órásmester, mondhatnánk minden idő(k) felügyelője. Mert nem csupán az órák gondozása tartozik a munkakörébe, hanem magának a múló időnek a kezelése is. De ez így hosszú ideig kimondatlan marad. És felbukkan ráadásul egy különös szemű idegen, akit – egyelőre érthetetlen módon – megörökítettek egy néhány száz évvel ezelőtt festményen, de amúgy is roppant furcsa, hogy mindenről tud, ami valaha is történt.

Nagyon megragadó a történet, bármelyik figura szemszögét követjük. Habár kriminális dolgok történnek benne, nem krimi, habár rémisztő a beteg kislány külseje, nem horror, habár a kislány elszánt nyomozást folytat, vajon ki lehet a biológiai apja, aki ráragasztotta ezt a rémes genetikai hibát, és hasonlóan elszántan nyomoz a sziget újságjának munkatársa (nő), az örökifjú, sármos pasi múltját kibogozandó, mégsem detektívregény.

És végül a titokzatos cilinderes nőszemély vajon miért van ott mindenhol, ahol valami idő-disznóság történik – és mégsem mystery, még csak fantasynak sem mondható.

Ahogy az olvasó beledolgozza magát a regénybe, egyre-másra találkozik olyan okfejtésekkel, mondatokkal, hogy kénytelen fölemelni a fejét, elmélázni, és megállapítani, milyen jó a szöveg, amit olvas.

„Az idő egy kígyó a sivatagban. … Pikkelyek vagyunk a testén.” „Meggyűlöltem őket, egyetlen szívdobbanás alatt.” „Az évek egybeolvadtak, mint cukormáz a sütemény tetején.” Egy darabig jegyezgettem a különösen jó mondatokat, hasonlatokat, aztán (megint az idő!) már nem volt igazán értelme. Az idő mivoltán, színén és visszáján rágódik a történet minden szereplője. Attól lesz boldogtalan vagy boldog – de még az örök ifjúság (vagy érett férfikor) sem ad boldogságot. Az időt sikerül megállítani Szent Kron szigetén, de a megállított pillanat (délután) elviselhetetlenné válik. Káoszt teremt, pusztulást.

Az anti-Faust szituáció – melyben a nagybetűs Boldog Pillanat örökkévalóságát akarnánk megélni – bebizonyítja, hogy nem szabad, mert nem érdemes kilépni az időfolyamból.

Benyák Zoltán meglepetést okozóan érett könyvet adott ki a kezéből. Remélem, nem sértő, ha azt mondom, költői a mű. Volt már költő (Jevtusenko), aki regénnyel állt elő, azon is átütött az a poétikus látásmód, amely, bár nevezhető korszerűtlennek, mégis lenyűgözi a rá fogékony olvasót. (Nyilván ez nem az az olvasó, aki háromsoros híreket olvas az okostelefonján, és ezzel be is éri…)

Talán kicsit sokat markol a regény, hogy olvasójának megmutassa az idő minden aspektusát. És ez időigényes feladat. Mindazonáltal nem merném megismételni II. József császár Mozartnak tett megjegyzését („Kicsit sok a művében a hang…”). Az idő lassú múlását csak lassú leírással szabad érzékletessé tenni. Nem lehet elkapkodni.

Néhány bekezdéssel előbb próbáltam kizárni, hogy mi NEM Az idő bolondjai. Mivel a könyvben elhangzik: „Isten csak viccnek szánta az időt”, tekintsük úgy, minden felsorolt műfajból egy kicsi van benne. Kicsi, de megfelelő arányban. És ráadásnak egy gesztus: képes megbékíteni az olvasót az idő múlásával. Röviden: jó regény. Nem kevés ám ez!

Benyák Zoltán: Az idő bolondjai
Grafomán Kiadó, 2013
320 oldal, 2900 Ft
ISBN 978 963 086 9393

• Olvass bele – 1!
• Olvass bele – 2!

* * *  * * *

A könyv kiadói fülszövege

Szent Kron nyugalmas sziget az óceánban, távol a partoktól, távol a száguldó világtól. Egyszerű em­berek lakják, bár néhányukat nem lehet hétköz­napinak nevezni.

Mimi Lafarge, a fiatal lány kegyetlen betegségének kö­vet­keztében egy viharosan öregedő testbe zárva kény­telen élni. Manfred, a sziget furcsa idegene olyan titkokat rejt, amelyek a történelem előtti korokba nyúlnak vissza. Tac Lachenskynek, a sziget egyetlen órásmesterének múltjában számos olyan nap van, amiről nem szívesen beszél.