Browsing All posts tagged under »urban-fantasy«

Benyák Zoltán: A nagy illúzió (részlet)

március 31, 2016 Írta:

0

Azt hiszem, jobb, ha többet tudsz erről a helyről, végül is egy ideig itt fogsz élni. – Élni? – Ne lovagolj a szavakon! – Bocs. Jöjjenek a túlvilág szabályai! – Majd apránként adagolom, hogy ne fájjon. Lássuk csak! Annyi idősen kerülsz ide, ahány évesen ütött az órád. Aztán ez az óra megáll, és nem megy […]

»Ha elfelednek, meghalsz« | Benyák Zoltán: A nagy illúzió

március 31, 2016 Írta:

0

Somogyi András |  Főhősünk Tom Pastor a regény elején kietlen világban ébred, sötétség veszi körül, csak egy drótjavesztett, árva piros telefonfülke töri meg a sivatag végtelenjét. Majd egy ócska, kiszolgált Chevroletben fiatal lány gördül a történetbe, Nina, aki felvilágosítja, hogy ők mindketten halottak. Nina egyébként révész. (Benyák Zoltán szívesen használ mitológiai utalásokat, s ez is […]

Elfüstölt a lábasfejű | China Miéville: Kraken

január 26, 2014 Írta:

0

Tóth Gergely | A londoni Darwin Intézetből eltűnik egy Archi­teu­tis dux, egy óriás tintahal preparált példánya, tartá­lyostul, formalinostul, mindenestül. A prob­léma ezzel az – ahogy azt Billy Harrow, az intézet egyik dolgozója, a lény egyik preparátora is meg­jegyzi –, hogy a tartály, amiben egy tízméteres jószág elfér, sem az ajtón, sem az ablakon át nem […]

China Miéville: Kraken (részlet)

január 26, 2014 Írta:

0

| 1 | Az ítéletnap egyik átlagos prófétája, aki szendvics­emberként viselte magán a két kézírásos kartontáblát, váratlanul elhagyta megszokott helyét a múzeum bejárata előtt, ahol az utóbbi napokban járkált fel és alá. A hasán lógó táblán egy teljesen hagyományos jövendölés állt a közelgő végnapokról – a hátát csapkodó kartonlapon egyetlen szó virított: TÁRGYTALAN. Odabent, a […]

Óriások márpedig vannak! | László Zoltán: Egyszervolt

július 4, 2013 Írta:

0

Írta: Fekete Judit Bármilyen szomorú, az ember idővel már nem kutatja a varázslatot, nem vágyik a mágiára és lemond a jó tündérekről is. (Kivéve, ugye, Harry Pottert.) Végérvé­nyesen benő a fejünk lágya, és minden megmagya­ráz­ha­tat­lanra van valami racionális, egészen egyértelmű (és unalmas) válaszunk. És mégis – néha elmélázunk, hogy milyen jó is volt, amikor még […]