Élet a szemétben | Benyák Zoltán: Csavargók dala

Posted on 2015. március 4. szerda Szerző:

0


BenyákZ_Csavargók dala-bor180Bogárdi Iván |

Nem eszünk meg akármit, nem tudunk élni és aludni akárhol. Annyira áthat bennünket a civilizáció, mintha biológiai létünkhöz tartozna. Elborzadva tekintünk azokra, akik az utcán, csatornákban, kukákban találják meg életük alapfeltételeit. Naponta többször találkozunk velük és ez a találkozás mindig megrázó. Benyák Zoltán regénye olyan világba visz el – pontosabban le –, amiről tudjuk, hogy létezik – de inkább nem is akarunk tudni róla.

A szerző eddig a fantasy, a sci-fi műfajában kalandozott, az időben és térben szabadon, de a Csavargók dala a Föld nevű bolygó furcsa lényeit, az embereket fedezi fel egy nagyvárosban, annak mélyén, itt és most. Az utószóban tudatja velünk, amiről az egész regényen keresztül megbizonyosodhattunk: „Szeretek odanézni, ahonnan más elfordítja a fejét.” És ha egyszer belekezdtünk az olvasásba, akkor már mi sem tudjuk elfordítani a fejünket. Benyák Zoltán képes belenyomni az orrunkat a valóságba, mert a mondatai tömörek és lényegre törők, a jellemzések plasztikusak, a cselekmény tele van meglepetésekkel, de mégis következetes: irgalmatlanul zakatol a végzete felé, mint egy ógörög dráma.

Ha a Csavargók dalát irodalmi előzményekkel próbálom ajánlani, akkor Dante, Dickens és Rejtő Jenő egy soha nem volt, sajátos keverékeként írnám le. Nem valamiféle hatásról beszélek, mert ez a könyv nem irodalmi elődökből ered, hanem egyenesen a nagyváros legbűzösebb szennycsatornáiból. Melyik nagyváros? Akármelyik. A terek, utcák, hidak elnevezései utalnak arra az irodalomra, amelyikbe ez a regény is besorolható. Villon híd, Clyde park, Bukowski utca. (Charles Bukowski [1920–1994], ha valaki még nem találkozott volna vele  az évszázad sittes költő-írója, művei önpusztító életmódját tükrözik.) Figurái megállnák a helyüket egy Rejtő-regényben is, ha nem lennének olyan tragikusan élők.

Anélkül, hogy a cselekményt részletezném, visszakerestem azokat az oldalakat, ahol három főszereplő eredetéről, gyermekkoráról esik szó. Már csak azért is, mert a regény elején a szokásos kukázásuk során valami szokatlant találnak, egy élő kisbabát, és ezzel egy új sorsot indítanak el. Váratlan felelősség hárul rájuk, mert az persze eszükbe sem jut, hogy a csecsemőt továbbadják a hatóságoknak. Az „apasággal” járó kötelezettségeket, a tisztába tevést, a táplálást, a gyermek melegen tartását, az ápolás feladatait a maguk módján intézik. Ebben a világban az emberéletnek nincs értéke, még a sajátjuknak sem, a gyerekről gondoskodás fontosságát mégsem vonják kétségbe egy pillanatra sem. A gyerekhez való viszonyuk, a gyerek körüli konfliktusok adják a regény vezérvonalát. Ők csatornákban és az utcán élnek, elhagyott cementgyárban, leroncsolódott vasúti kocsikban, és ez a környezet már annyira természetes számukra, hogy eszükbe sem jut, hogy másképp is lehetne. Örülni tudnak, ha a kukából előkapart zsemlét nem teljesen borítja el a penész, megpróbálják ízletesen elkészíteni a döglött varjút, amit a hozzájuk hűséges kóbor kutya vonszol be, és legszórakoztatóbb tevékenységük a kátrányos hordóban gyújtott tűz körül összegyűlni, egymás történeteit meghallgatni.

Minden szereplőnek megvan a maga különös múltja. A cselekménybe beleágyazva, abból visszatekintve leginkább a három főhőst ismerjük meg. Nem romantikus figurák, akik jók vagy rosszak, hanem körülményeik által megfaragott, eldurvított jellemek. A leggyűlöletesebb köztük Priusz. Nagyon úri családban született, ahol még komornyik is szolgált. A kastélyban nőtt fel, de büntetve nevelése már kétéves korától kezdődött, amikor anyja gyomormosásra ítélte, mert kiöntötte körömlakkjait. Ettől kezdve gyerekkora nagy részét a sarokba állítva töltötte. Csavargása is büntetéssel indult. Kamasz korában ellopta a család Mercedesét, mire apja egy napra kitiltotta otthonról. Az utcai élet nagyon is ínyére volt. Amikor patkányirtó cége lett, úgy futtatta fel, hogy elterjesztette a patkányokat a városban. A börtönben épp úgy otthon érezte magát, mint az utcákon. Fogyatékossága: a morális érzék teljes hiánya. Hidegvérrel lépett ki a családjából, haldoklókat hagyva maga után, a közösen talált gyereket is hidegvérrel próbálná eladni.

Az óriásnövésű, értelmi fogyatékos Flúgot lehet sajnálni. Ő ebben a környezetben született. „Úgy adta elő a sztoriját, hogy nem volt apja, sem anyja, csupán a fodrászat és a hentesüzlet közti kukába dobott romlott marhahús, disznóbőr, hónaljszőr és kutyavizelet ragadt össze egy ember alakú csomóba. Ez a massza azután egy avas csatornaböffenéstől lábra kapott, és lássunk csodát… Flúg még ma is az utcákat járja.” Szadista nevelőapja, Batár kaján és gonosz módon egyre újabb szenvedéseknek tette ki, amíg nevelt – vagy inkább vadított – fia őt öli meg. De Batár befolyása halála után sem szűnik meg… Az elvadult óriás a város csatornáin keresztül, szaglása segítségével üldözi barátját, Kócost, hogy megölje a nála lévő, talált gyereket. „…embersége pedig nem kívánt a gyereknek sem magáéhoz, sem más csavargósorsokhoz hasonlatos életet. Mérlegelt. Tudta, hogy a világot képtelen jobbá tenni, így csak az a megoldás maradt, hogy elállja a gyerek útját, hogy megmentse. … Flúg biztos volt benne, hogy meg tudja tenni. Gyorsan és fájdalommentesen. Értett hozzá, csinálta már sokszor.” Vagyis a gyerek meggyilkolására az iránta érzett szeretet hajtotta, hogy megszabadítsa őt a reá váró sötét jövőtől.

A három főszereplő közül leginkább Kócost követjük, de az ő háttere csak a könyv vége felé derül ki. Apja egy halhatatlanságra törekvő, félresikerült költő, aki saját sorsát és a fiáét is alárendeli irodalmi ambícióinak. Kócos a lepusztulás végstádiumban látogatja meg, szánalommal szemléli a magatehetetlen, önző alakot, aki még halálos betegen is a reménytelenül gyönge kötetre költi vagyona utolsó roncsát: az otthona árát. Kócos sokkal tehetségesebb az apjánál, de szavait nem papíron, hanem a város falain terjeszti. Ő a két lábon járó költészet. Ő maga a Csavargók dala.

Sok döbbenetes figura bukkan fel Benyák Zoltán történetében. Flúg könyörtelenül szadista nevelőapja, Batár, aztán Csiribá, a renitens, kiszolgált rendőr, Stein, a csavargók megbízható orvosa, aki koszos garázs-rendelőjében ugyanúgy ellát gyermekorvosi feladatokat, mint tiltott plasztikai műtéteket. A tarifa egy kanna benzin vagy bármilyen más fizetőeszköz. Többszörösen megrázó figura A Különcök Királynője, aki egy olajtól bűzlő vastartályt rendezett be otthonosan. A lakosztály vaslétrán közelíthető meg, és még lopott áramot is bevezetett, ettől viszont esős időben még a falak ráznak. A szöveg hangulatát rejtői ízű nevek erősítik: Kecmec, Rapli, Tündér. És ne feledkezzünk meg egy fontos szereplőről: Simli, a csavargókhoz mindig visszatérő kóbor kutya.

Nehéz a könyvet összefoglalni. Bármilyen szerteágazó, mégis tömör, mint egy jó ballada. Nincs benne egyetlen felesleges szó sem. Talán csak egy A. Ugyanis a fedőlapon Csavargók dala a könyv címe, belül meg A csavargók dala, névelővel. Nem tudom, melyik lenne a kötethez illőbb, de jó lenne, ha a kiadó választana, ha a jól megérdemelt további kiadásokra sor kerül.

Benyák Zoltán

Benyák Zoltán

Benyák Zoltán: Csavargók dala
Grafoman Kiadó, Tatabánya, 2014
280 oldal, teljes bolti ár 2900 Ft
ISBN 978 963 120 1659

* * *  * * *

A könyv kiadói fülszövege

Minden úgy kezdődött, hogy három csavargó talál egy gyereket a szemétben. Három lehetetlen alak. A rovott múltú, aki többet volt már börtönben, mint szabadlábon. A bolond óriás, akitől minden sikátorban rettegtek, és éjszakánként magában beszélt. A fiú az összekuszálódott életével, és önpusztító hajlamaival.

És persze a kidobott kislány.

Azután minden a feje tetejére állt. Emberek haltak meg, utcákat emésztett fel a tűz. A városban elszabadult a pokol.

Mi pedig csak néztük a közönyösök világát, a nincstelenek harcát, ahol mindenki kitörni vágyik. Az őrület közepette azon gondolkodtunk, mi történik majd a magatehetetlen élettel, meddig marad meg ezen a helyen, ahol az élet egyszerre ilyen értékes, és értéktelen, és ahol olykor szemétre dobjuk mindenünket.