Kapcsolatok és disszonanciák | Kováts Kriszta, Nyáry Krisztián: Játékok és szerelmek / Madách Stúdió

Posted on 2017. október 31. kedd Szerző:

0


Kováts Kriszta (éppen Dominózik)

Bedő J. István |

FRISSÍTVE!

A Játékok és szerelmek koncertszínházi formában kerül műsorra
a Madách Színház Stúdiójában.
Bemutatója november 11-én, szombaton lesz,
további előadásai: november 23. (cs),
december 5. (k), december 19. (k)

Habár a cím két réteget nevez meg Kováts Kriszta (meg a zenészei) és Nyáry Krisztián estjéről szólva, azért igen hamar kiderül, hogy sokkal többről van szó. Mármint akkor derül ki, ha elkezdünk gondolkodni az élet bonyolultságán.

A zenés-prózás est azon a nyomvonalon indul el, amelyet Kováts Kriszta már sikeresen bejárt Nádasdy Ádámmal (Budapest bámészko), illetve Nyáry Krisztiánnal (Magyar flódni) – vagyis dalok és irodalmi szövegek összepárosítása, mégpedig valamilyen koncepcióhoz kapcsolódóan.

A Játékok és szerelmek kevésbé körmönfont címnek tűnik a korábbiakhoz képest – de azért nem bízhatjuk el magunkat. Mert végül is mi a játék? Az élet modellezése valamilyen kisebb kockázatú verzióban. (Persze a játékhoz kell a játékos is. Ha az életet csak racionálisan fogjuk fel, oda jutunk, mint Szathmári Sándor Kazohíniájában: a játék fölösleges szabályrendszer, tehát nincs rá szükség. Arról nem beszélve, hogy a játék el is fajulhat, lásd: Jumanji). Vagyis nem árt, ha a dalok után gondolkodunk egy keveset.

Kováts Kriszta valószínűleg nemigen számított arra, hogy mennyire magasra teszi a lécet két zeneszerzője, Schneider Zoltán és Csuhaj-Barna Tibor. A nosztalgikus hangulatú Babaház és a Játszótér nem csupán Fábri Péter szövegével vitt vissza a gyerekkorba, de csöndes, kicsit fájdalmas dallamaival is. Ám a sanzon jellegű dalok mellé olyanok is sorakoztak fel, amitől csak kapkodtuk a fejünket. A Scrabble (betűrömi, szópóker) zenéje (Csuhaj-Barna) szinte a disszonancia határáig vitt, és ez a fajta zenei megközelítés egészen új gondolatokat is ébresztett. Kriszta cirkuszi légtornász módjára követte a magasba, a mélységekbe és a félhangok erdejébe a dalt, oda is, ahol a hallgató csak elcsodálkozott, hogy itt most minden a helyén van? De hát minden a helyén volt, csupán ez tette érthetőbbé, hogy miért a Budapest Jazz Club adott helyet a koncertnek…

Általában is a zenei sokszínűség jellemezte az előadást, a szinte franciás sanzon is jelen volt, a Rulett kapcsán a szövegben (és a háttérvetítésben is) előkerült a Casablanca film híres 22-es nyerőszáma („Rick, maga javíthatatlan romantikus”) és persze Sam, aki megint eljátssza a dalt… Apropó, a vetített háttérgrafikák, folyton valami „vejtett evotikával”: Ruttka Andrea szellemes firkái.

A Capitaly, amelyben megpendül a gondolati mélység: csak játék a pénz – mármint ha van. Nem hiszem, hogy sokan lennének, akik még tudják, hogy a dominó nem csak az a számozott apró téglácska a nyugdíjasok előtt a Bambi presszó teraszán, hanem báli öltözet, sőt igéző ruhaként előbukkan például Krúdynál is. Ennek a dalnak a kedves ti-ti-tá-ja annyira játékos, hogy szinte együtt énekeltük. (Lázár Zsigmond és Perger Guszty ezúttal csak zenészként vettek részt az estében.)

Na, aztán jött a pingpong, kemény kopogásához az énekesnő reppelt (Mit vagytok meglepve? Tud.), aztán jelmezbál, Álarcosbál – még ha nem is utalt vissza a dominóra. Belekerült még a műsorba a lottóláz, Mammon megszólítása öt/hat számjeggyel, és persze egy nagyon duplafeldelű nóta a fehér sportról, a teniszről, ami nem más, mint a kihívás és a győzelem, de az akkor is győzelem, ha vereség a méltó ellenféltől – vagyis a flört és az emberi/szerelmi játszmák modellje.

Meg volt még sakk, úgy is mint végjáték, és minden családi veszekedések előcsiholója: a Ki nevet a végén?

Nyáry Krisztián mesél

Természetesen ez volt az ízletes pulykasült, de a spékelés, vagyis Nyáry Krisztián irodalmi közbetűzdelései is megérnek egy nem kevésbé ízes külön fejezetet. Nyáry csöndesen várt a háttérben, míg rá nem vetült a fény. És akkor jöttek a fanyarkás történetek, melyeket külön erre az alkalomra válogatott – tegyük hozzá, hamarosan megjelennek kötetbe fogva, együtt a Kováts-dalok cd-jével.

Nos, az itt elmesélt történetek hősei irodalmi alakok. A magyar irodalom formálói, akik történetesen éppen beleillenek a Zsidó Művészeti Napok eseménysorába.

Kálnoky Izidor, akinek lakását évekig szerencséltette három ifjú író, költő: Heltay, Molnár, Bródy (továbbá különféle társadalmi helyzetű és hajlandóságú, ám jobbára névtelen hajadonok. Vagy nem hajadonok…).

Márai Sándor, aki a felesége, Lola elvesztése után még lélekben végigélte közös életüket, napról napra elolvasva Lola naplóját. Amikor a penzum, a múltidéző játék véget ért, nyugodtan választhatta a halált.

Komjádi Béla, a háborúban (első!) megsérült sportember, aki „kitalálta” a magyar vízilabdajátékot. És aki bizonyos értelemben modellje lett legalább fél évszázaddal később Minarik Edének, a megszállott sportrajongónak.

Ó, igen. A bál álarcosaihoz csatlakozott a kiváló tudós, Réti László, a Nemzeti Múzeum éremtárának őre, aki Lőwy Árpád nevébe és gúnyájába bújva ordasan trágár versekkel lepte meg baráti körét. Tegyük hozzá, ezeknek a szamizdatban terjesztett műveknek a témaköre leginkább a nemiség volt, amelyről a maga idejében (19. század vége, 20. eleje) megnyikkani sem volt szabad. Mai szemmel olvasva – és összevetve a mai közbeszéddel – Lőwy életműve talán még finomkodónak is tűnhet…

Zenéről nagyon nehéz szóban beszámolni, azonban ez alkalommal mégis szükséges. Schneider Zoltán dalaiból a gyöngéd játékosság árad, és Kováts Kriszta szeretettel énekli őket. Csuhaj-Barna műveiből a kísérletező dzsessz süt. Kísérlet arra is, hogy magával vonja a könnyebben fogyasztható zenék hallgatóját egy izgató, kissé sokkoló zenei világba, és félhangokra végződő soraival persze próbára is teszi őket. Ám bennem mégiscsak Mozart egy hasonló megoldását idézte fel, Cherubin áriájából, ahol a szerelembe szerelmes kamaszfiú elkedvetlenedik, hogy nincs, aki meghallgatná – és ezt egy másik hangnembe átvezető, szinte hamis hang árulja el. Csuhaj, talán nem is tudatosan rakta össze ezt a zenét, egyszerre megmutatva a játék és a szerelem túl nagy hasonlóságát, a hamiskodásokat játékban és szerelemben. (De az is lehet, hogy „gondolta a fene”.)

Az időközben megjelent cédé meg a könyvecske többszöri meghallgatást és elolvasást igényel (kivált, hogy a prózai részek most csak szemelgetést kínáltak).

Fotók: Vajda Tamás

Bemutató a Madách Stúdióban: 2017. november 11., szombat, 19.30
További előadások:
november 23. (cs),
december 5. (k),december 19. (k)

Részletek és jegyvásárlás