Navigálás az emberiség mocskában | Mathias Énard: Zóna

Posted on 2017. augusztus 24. csütörtök Szerző:

0


Bodó Viktória Booklány |

Mathias Énard Goncourt-díjat kapott 2015-ben, ebből már sejthetnénk, hogy nem akárkivel állunk szemben, a szerző mégis a periférián maradt a hazai berkekben. Holott…

Holott a Zóna igazán megér egy misét, meg egy Candide-díjat is, többek között. Az olvasó persze nem erre vágyik a nyárközepén, mert ilyenkor a könnyedség a hívószó. Mindenki ellazulni, kikapcsolódni vágyik, pedig pihenni lehet másképpen is, nem kizárólag felületes szórakozással. Ez a könyv pedig minden, csak nem felületes. Sokkal inkább egy nagy író kivételes munkája – mind tartalmában, mind stílusában egészen unikális.

A történet tulajdonképpen egyszerű is lehetne, hiszen egy katonáról szól(na), aki a délszláv háború tapasztalatai és némi hírszerzői munka után éppen a Vatikán felé utazik. Utazása több síkon halad: miközben közeledik Róma felé, egyre mélyebbre merül a múltban – és önmagában is. Sorra veszi a Zóna, azaz Európa, Afrika és a Közel-Kelet háborús történéseit. Nemcsak a szigorúan vett tényeket, sokkal inkább villanásokat: gyilkosságokat, kivégzéseket, válogatott kegyetlenségeket, lelki és testi nyomorúságot: az emberiség mocskát. Így válik a kötet, dacára a tér- és időbeli ugrásoknak, napjaink parafrázisává, halódó világunk szörnyű torzképévé, a tragédiák lajstromává. Annak az apokalipszisnek a metaforája, amit az évszázadok alatt szabadítottunk magunkra, és nagyon úgy tűnik, hogy az utolsó fejezetéhez érkeztünk.

A regényben nem könnyen jut el az olvasó az utolsó fejezethez. Az egzaltált, hadaró, szinte lélegzetvétel nélküli óriásmondatok, melyek egy-egy fejezetet is kitesznek, csak erősítik a zaklatottságot, a szinte oxigénhiányos közeget, amibe az olvasó kerül, amint kinyitja a könyvet. Nem tehet mást, mint együtt kapkodja a levegőt, együtt zihál az elbeszélővel, és ahogy lapról lapra halad előre, azt érzi, hogy nincs kiút, nincs elernyedés, csak az izmok feszült kapkodása; a vérontások, fájdalmak, lajstromba vett kegyetlenkedések szinte elöntik a horizontot és elzárják a fényt. Énard egy egységként kezeli a háborúkat, válságokat, az egyes epizódokat, mintha nem is választanák el őket egymástól évtizedek vagy akár évszázadok, netán hatalmas térbeli távolságok. Egyetlen gomolygó káosz ez a méltán eposznak nevezett munka. Eposz az álarc nélküli emberiségről: nem mondhat mást, mint ezt: Ecce homo! Íme, az ember, kendőzetlen valójában.

Alapos kutatómunkával született a könyv, elképesztő háttértudással irodalomról, képzőművészetről, továbbá tapasztalatok tömegével egészült ki, hiszen a szerző maga is éveket élt például a Közel-Keleten. Egészen felvillanyozó, milyen keresetlenül helyez el egyetemes utalásokat a lapokon a szerző: Proustra itt, Caravaggióra ott. Az eltűnt idő nyomában amúgy is mintha végig ott lebegne a sorok között. A regény teljesen összezavarodott tér-idő kontinuumában minden villanás egy-egy madeleine, csak nem éppen édes emlékeket idéz föl. Sokkal inkább a konfliktus-zónák véres valóságát, de soha nem kívülről láttatva őket: az olvasó azonnal ott terem a legbenső berkekben, a lövészárkokban, a népirtások zajában, érzi a vér szagát, hallja az üvöltést, a reccsenéseket, tapintja a félelmet és az iszonyatot.

Ha könnyed, laza, nyári olvasmányt keresel, nem jó helyen jársz. Valami nem hétköznapit, valami zsigerit és álarc nélkülit akarsz? Utazz el a Zónába, amíg még lehet. Már csak perceink vannak hátra.

A fordító Takács M. József, akiről csak válogatott szuperlatívuszokban tudok szólni. Hibátlan munka, öröm volt olvasni, sőt: felüdülés. Végtelenül pontosan adta vissza egy zseni őrületét. Vagy egy őrült zsenialitását.

Az írás teljes terjedelem­ben elolvasható a Booklány szereti… oldalon

Mathias Énard

Mathias Énard: Zóna
Libri Könyvkiadó, Budapest, 2017
588 oldal, teljes bolti ár 3999 Ft,
kedvezményes webshop ár 3399 Ft,
e-könyv változat 2590 Ft
ISBN 978 963 310 5993

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Mathias Énard regénye modern eposz a háborúról. A Zónáról, a Földközi-tenger vidékéről, ahol szakadatlanul háborúk dúlnak évszázadok, évezredek óta. A könyv szélsőjobboldali nézetekkel megfertőzött főszereplője előbb két évet katonáskodik Horvátországban és Boszniában a délszláv háború idején, később francia ügynökként, hírszerzőként dolgozik. Végül a saját szakállára kezdi el gyűjteni mártírok, mártírjelöltek, hóhérok, fanatikusok, reményvesztettek, aktivisták történeteit.

Nagyszabású dokumentum formálódik a keze alatt: a háborúk lajstroma, az elveszett lelkek katalógusa. Énard lázas hosszúmondatokban, elképesztő felkészültséggel mutatja be a Balkánt, Észak-Afrikát és a Közel-Keletet. Könyvéből láthatjuk, mi mozgatja a világot, hogyan működik belülről egy konfliktus-zóna – és ezt a látványt sokáig nem felejtjük el.