Browsing All posts tagged under »takács_m_józsef«

Mathias Énard: Zóna (részlet)

augusztus 24, 2017 Írta:

0

| I | a férfikorban minden nehezebb, minden hamisabban, kissé fémesebben cseng, úgy, mint két egymásnak csapódó bronzkard, magunkra vagyunk utalva, és nem szabadulhatunk meg semmitől, szép kis börtön, az ember annyi mindent visz magával az útra, egy ki nem hordott gyermeket, egy cseh kristályüvegből készült kis csillagot, egy talizmánt, amely a szemünk előtt válik […]

Navigálás az emberiség mocskában | Mathias Énard: Zóna

augusztus 24, 2017 Írta:

0

Bodó Viktória Booklány | Mathias Énard Goncourt-díjat kapott 2015-ben, ebből már sejthetnénk, hogy nem akárkivel állunk szemben, a szerző mégis a periférián maradt a hazai berkekben. Holott… Holott a Zóna igazán megér egy misét, meg egy Candide-díjat is, többek között. Az olvasó persze nem erre vágyik a nyárközepén, mert ilyenkor a könnyedség a hívószó. Mindenki […]

Agota Kristof: Trilógia (részlet)

november 23, 2011 Írta:

0

  A TÉL   Egyre hidegebb van. Felforgatjuk a bőröndjeinket, és majdnem mindent felveszünk, amit csak találunk: több pulóvert, több nadrágot. De a lyukas és kopott városi cipőnkre nem tudunk még egy pár cipőt húzni. Különben sincs másik pár cipőnk. Kesztyűnk meg sapkánk sincs. Kezünk, lábunk tele van fagyással. Azt mondjuk Nagyanyának: – Szükségünk volna […]

Agota Kristof: Trilógia

november 23, 2011 Írta:

0

“Tizenegykor elindulunk. Mi visszük a deszkákat. Apánk nem visz semmit. Csak arra kérjük, hogy ne csapjon zajt. A határhoz érünk. Azt mondjuk Apánknak, hogy feküdjön le a nagy fa mögé, és ne moccanjon. Kisvártatva két járőr halad el alig néhány méternyire tőlünk. Beszélgetnek. […] Az őrjárat eltávolodik. Azt mondjuk: – Rajta, Apa! Húsz percünk van […]

A félelem színeváltozásai | Herta Müller: Szívjószág

november 22, 2011 Írta:

0

Írta: Takács M. József „Mivel féltünk, naponta találkoztunk, Edgar, Kurt, Georg és én. Együtt ültünk az asztalnál, de a félelem, amit odavittünk, bennünk maradt, mindegyikünké egyedül. Sokat nevettünk, hogy elrejtsük egymás elől a sajátunkat. Csakhogy a félelem kicsúszott a markunkból. Ha az ember uralja az arcát, a félelem a hangjába bújik. Ha az arcot és […]

Thierry Jonquet: Tarantula

november 5, 2011 Írta:

0

A közelmúltban (2009-ben) elhunyt Thierry Jonquet a bűnügyi regények egyik legnépszerűbb francia mestere. A Tarantula különböző helyszíneken és idősíkokban játszódó cselekménye meghökkentő fordulatokon keresztül jut el a drámai végkifejletig. Vincent Moreau eleinte úgy gondolja, csakis valami fatális félreértésről lehet szó. Bizonyára összetévesztik valakivel. Mert mi oka lenne bárkinek is arra, hogy elrabolja és fogva tartsa […]