Browsing All posts tagged under »magvető_kiadó«

Szikár költészet | Raymond Carver: Katedrális

január 10, 2012 Írta:

0

Írta: Jeges-Varga Ferenc Nem túlzok talán, ha kijelentem: a 2011-es év legnagyobb könyves eseménye volt a 20. századi amerikai irodalom egyik legjobb novellistájaként számon tartott Raymond Carver három kötetből álló teljes prózai életművének hazai megjelenése. A Magvető Kiadó az elmúlt év végén a Kezdők vágatlan verziója és a korai műveket tartalmazó gyűjtemény (Befognád, ha szépen […]

Egy másik, nem én… | Lakatos István: Dobozváros

január 9, 2012 Írta:

0

Írta: Salamon Eszter Melyikünk nem gondolta még úgy, hogy nem azzal az emberrel beszélget, akivel szokott, bár ugyanaz a hang, ugyanaz az arc… Ezt a mesét olvasva pedig egészen más értelmet nyer a „mintha kicserélték volna” kifejezés. A főszereplő kisfiú, Zalán maga sem vette észre, hogy szüleit elrabolták és Dobozvárosba hurcolták, annyira hozzászokott fásultságukhoz. Megjelenik […]

Raymond Carver: Katedrális

január 8, 2012 Írta:

0

Raymond Carver a 20. századi amerikai irodalom egyik legnagyobb hatású novellistája, a minimalizmusként, mocskos realizmusként elhíresült irányzat legmarkánsabb hangú képviselője. A Magvető Kiadó 2010-ben indított Carver-életműsorozat harmadik, utolsó Katedrális című kötetében az olcsó kis tragédiák szűkszavú krónikása kezében whiskey-s pohárral, a tőle megszokott szenvtelenséggel tárja elénk az amerikai hétköznapok légkondicionált lidércnyomását, és mutatja be a […]

Lakatos István: Dobozváros (részletek)

január 8, 2012 Írta:

0

Első fejezet A cseregyerek – Mi tartott ennyi ideig? Egy öregember állt az ajtóban. Fakó kordbársony zakót viselt, és úgy tűnt, mintha kényelmetlenül érezné magát benne. Zsíros haját hátranyalta, dohánytól sárgálló bajuszára is pomádét kenhetett – Zalán majdnem elmosolyodott, de mégsem tette, mert nem volt helyénvaló és mert mindig szófogadó gyerek volt. Ezért inkább csak […]

Lakatos István: Dobozváros

január 8, 2012 Írta:

0

Lakatos István meseregényében egy nem túl szép napon egy Zalán nevű kisfiúékhoz beállít egy Székláb nevű öregember, és azt állítja, hogy a szülei már nem az igaziak, hanem másolatok. Székláb elmeséli a kisfiúnak: szüleit elrabolták a dobozvárosiak, ezért vele kell mennie. Zalán nem tehet mást, mint útra kel az ismeretlen öregemberrel, mert csak így lát […]

A tinédzserek vad élete | Észt–japán bújócska két regénnyel

január 5, 2012 Írta:

0

Írta: Horváth Balázs Az életet sokszor sokféleképpen el lehet szúrni. Tudjuk ezt nagyon jól mindannyian. Ráadásul többnyire saját, keserű tapasztalatunkból. Amikor tanulunk belőle, többnyire sikerül is fölállni a vesztett állásból. De aztán mindig jön egy újabb esély a bakira. Így leszünk egyre érettebbek. Van, akinek ez annyira keményen alakul, hogy a felnőttségbe pofára vágódva csúszik […]

Kanehara Hitomi: Önregény

január 5, 2012 Írta:

0

Rint, a fiatal és sikeres szerzőt 22 évesen kérik fel arra, hogy írjon egy “önregényt”. Ez a könyv azután egyszerre lesz hazug és igaz, akárcsak az emlékezés, vagy maga az emberi nyelv. Rin élete nihil, a férje — ahogy általában a férfiak — szerinte folyton becsapja, az újságírók, a kiadója és a környezetében lévő emberek pedig […]

Költői örömzene | Kovács András Ferenc: Bohócöröklét

január 5, 2012 Írta:

0

Írta: Szeifert Natália „Az alkalmatosságra írott versek az aestheticusoknál már egészen nevetségbe mentek, legalább mindenkor gyanúsok” – írja Csokonai, az Alkalmatosságra írott versek Előbeszédében. A nagy előd szavait Margócsy Géza irodalomtörténész is megidézte a Bohócöröklét bemutatóján április 11-én, a Nyitott Műhelyben. Az idézet találó és mosolyogtató, hiszen Kovács András Ferenc legújabb kötete bővelkedik alkalmakra írott […]

Kovács András Ferenc: Bohócöröklét

január 5, 2012 Írta:

0

„Tátongó fényben sivatagi testek, Háromkirályok, mágusok ügetnek Alkonnyal málhás, hűs üvegtevéken, Tűnt hajnalűrben, törhetetlenül.” (Négysoros álom) „Ezek a versek voltaképpen a Sötét tus, néma tinta darabjaival szinte párhuzamosan íródtak, álltak össze könyvvé – alkalmi futamok, alkalmatlan játszadozások, hangok s elhallgatások, rögtönzött kódák, zárlatok, hiányjelek, rejtett cezúrák a lét partitúráján – nem tudni, miért túl könnyed […]

Idegenek a szomszédból | Raymond Carver novellái

január 5, 2012 Írta:

0

Írta: Jeges-Varga Ferenc Raymond Carver hősei hétköznapi emberek. Olyanok, mint mi. Nagy reményekkel vetik bele magukat az életbe, de előbb-utóbb elérkeznek ahhoz a ponthoz, amikor bizakodásuk alábbhagy. És akkor jön Carver… Hőseit nem elemzi a pszichológusok módszerével, nem teszi őket mikroszkóp alá. Egyszerűen csak megfigyeli „áldozatait”, kommentár nélkül mesél róluk. Nem röhög szereplői képébe, nem […]

Raymond Carver: Befognád, ha szépen kérlek? (részlet)

január 5, 2012 Írta:

0

Dagadék Kávé és cigaretta mellett ülök a Rita barátnőmnél, és elmesélem neki. Ezt. Egy nehezen múló szerdán, estefelé Herb az én placcomra ülteti a dagadt pasit. Ennél kövérebbet még soha életemben nem láttam, igaz, ápoltnak tűnik, és eléggé jólöltözött. Minden nagy rajta, bár legtisztábban az ujjaira emlékszem. Amikor megállok egy közeli asztalnál, hogy kiszolgáljam a […]

Raymond Carver: Befognád, ha szépen kérlek?

január 5, 2012 Írta:

0

Raymond Carver mindjárt az első megjelent novelláival új életet lehelt az amerikai prózába. Történetei a hétköznapi emberek örömének és sérülékenységének lenyomatai, felnőttek szeretik és bántják reménytelenül egymást, miközben gyermekeik napról napra, menthetetlenül veszítik el őket, a reményt, a naivitást – és velük a gyermekkort. Hogy felnőtté válva ők visszhangozzák a szülők kudarcait. Carver mondataiból tömény […]

Raymond Carver: Kezdők

január 5, 2012 Írta:

0

Raymond Carver meggyújtja a cigarettát, babrál kicsit a gyufával, előrehajol: “Nem az ember azonos a szereplőivel, hanem ők vele.” A szerző mára az amerikai irodalom ikonja, akinek a hatására egyaránt hivatkoznak kortárs szépírók és lektűrgyárosok – legtöbbjük olvasható is magyarul, ellentétben Carverrel, akitől egyetlen válogatáskötet jelent csupán meg korábban. A most közölt írásokat először 1981-ben […]

Londoni csoda, szibériai varázs | Angela Carter: Esték a cirkuszban

január 4, 2012 Írta:

0

Írta: Nádudvari Anna Fura könyv. Olvasom a borítón, hogy a szerző, az 1940-ben született Angela Carter „az angol próza egyik kiemelkedő, máig nagy hatású alakja”. Meg: „Átütő kritikai és közönségsikert az 1984-ben megjelent Esték a cirkuszban hozott a számára.” Elkezdi az ember olvasni a regényt, és nem érti az életrajz lelkendező mondatait. Ugyanis egyre inkább […]

Angela Carter: Esték a cirkuszban (részlet)

január 4, 2012 Írta:

0

EGY – Az isten szerelmére, ne izéljen már az úr! – Fevvers hangja olyan öblösen zengett, mint egy lecsapódó kukafedél. – Ugyan kérem, hol születtem volna, ha nem itt, a füstös, öreg Londonban? Tudja, uram, nem véletlenül írnak ki úgy a plakátra, hogy „A Piccadilly Vénusza”, habár ezen az alapon akár „A trapéz Helénájának” is […]

Angela Carter: Esték a cirkuszban

január 4, 2012 Írta:

0

„Ki nevetteti meg a bohócot?” – Az Esték a cirkuszban a közelmúlt világirodalmának egyik remekműve. Angela Carter 1984-ben kiadott regénye egyszerre játékos, ironikus, érzelemgazdag történet és lebilincselő olvasmány. Főszereplője Fevvers, a szárnyas nő, aki puszta létével felforgatja a századforduló Londonját és Európáját. A légtornásznő fordulatos és lélegzetelállító kalandjait követve eljutunk a női szörnyek múzeumába, egy […]

Működteti a WordPress.com.