Költői örömzene | Kovács András Ferenc: Bohócöröklét

Posted on 2012. január 5. csütörtök Szerző:

0


Írta: Szeifert Natália

Bohócöröklét - címlap„Az alkalmatosságra írott versek az aestheticusoknál már egészen nevetségbe mentek, legalább mindenkor gyanúsok” – írja Csokonai, az Alkalmatosságra írott versek Előbeszédében. A nagy előd szavait Margócsy Géza irodalomtörténész is megidézte a Bohócöröklét bemutatóján április 11-én, a Nyitott Műhelyben.

Az idézet találó és mosolyogtató, hiszen Kovács András Ferenc legújabb kötete bővelkedik alkalmakra írott költeményekben, ugyanakkor két olyan költő vonatkozásában merül fel a fenti sor, akiknek semmi szükségük effajta mentegetésre.

Persze az olvasó mindig gyanakszik, legalábbis remélem. Jól teszi. Alkalomra írni bizony mesterségbeli tudást kíván, s alkalomra jót/jól írni még valami mást is. Valamit, amit KAF például tud, de szerencsére nem veszi (magát) túlságosan komolyan. Minden erőltetettség, minden manír nélkül, örömből játszik.

A cím – a kötet számos kettőssége mellett – talán erre is utal: a súlyos öröklét megbicsaklik a bohócságon. Mégsem lesz nevetséges, ahogy a jó bohóc sem kizárólag arra törekszik, hogy könnyekig röhögtesse a közönséget. A szerzőről ráadásul azt is bajos lenne eldönteni, ő a vidám vagy a szomorú bohóc-e. Ahogy haladunk a kötetben előre (mert tegyük fel, hogy sorban olvassuk a verseket), valószínűleg arra gondolunk, hogy nem is kell választani, hiszen kicsit mindkettő.

A Bohócöröklét is vers és zene egyszerre – alcíme is ez: Impromptuk és divertimentók. A költemények a Sötét tus, néma tinta kötettel egy időben íródtak, de egyáltalán nem annak melléktermékeként, hanem azzal párhuzamosan.

A manapság kevéssé divatos kötött formájú sorok röviden és hosszan muzsikálnak. Megidéznek régi nagy írókat s mai pályatársakat, születésnapra írott vagy kötethez fülszövegként megjelent versekkel, de akár a Könyvhét is lehet verstéma.

„Szép, ha könyv, de szebb, ha Könyvhét –
Úgyse túl sok, sőt, kevés!
Kéjjel ontja könyvözönjét
Üzletszerű könyvelgés…”
(idézet a Könyvvásárok könyvvására – Ad nótám Kölcsey Ferenc című versből)

Megfér itt egymással a szonett, a rigmus (Rigmus a könyvről), az akrosztichon a kötet első részének címét adó Búcsú az angyalitól versciklusban, mely Dsida Jenőhöz szól.

A Cantus firmus című második részben található, meglepően értelmetlennek tűnő versek pedig egy 1800-as évekbeli geológiai tankönyv ma különösnek ható szókészletét veszik alapul. A szavak létezőek tehát, de jelentésüket legfeljebb csak sejtjük, a zeneiség mégis szépen közös nevezőre hozza bennünk az írásokat. Itt bátran átadhatjuk magunkat a lendületnek. (Cantus firmus: többszólamú zenében az alapul szolgáló dallam.)

Kovács András Ferenc

Kovács András Ferenc

A kötet harmadik, s egyben utolsó szakaszában (Gloria mundi) kapott helyet a címadó vers, melyből igazolódni látszik a feltevésünk, miszerint nem kell döntenünk bohóc-ügyben. Ezzel a felütéssel kezdődik a Bohócöröklét (Hódolat Fellininek):

„A bús bohóc s a víg bohóc talán csak egy,
Ki tarka mennybe ránt, vagy bűnbe még alább nyom,”

Aki hagyja magát mennybe rántani vagy alább nyomni Kovács András Ferenc kötetével, nemcsak a belbecs értékével, de egy igazán tetszetős, átgondolt – igazi magvetős – szép könyvvel lesz gazdagabb.

Adatok: A könyv fülszövege

Kovács András Ferenc: Bohócöröklét

Magvető Kiadó, 2011