Browsing All posts tagged under »verseskötet«

»Orkán dúdol« | Tóth Krisztina: Bálnadal

november 14, 2021 Írta:

0

Tóth Zsuzsanna | Nem nagyon bánom, ha egy-egy költő olykor „botrányokba” keveredik, mert annak pozitív hozadéka az ennek folytán felé irányuló nagyobb érdeklődés. Habár Tóth Krisztinának nem lehetett könnyű megélni a kötelezők kapcsán kifejtett véleményéért rázúdult negatív megszólalások özönét, de talán épp ez okozta, hogy ma egyre többen olvassák. Maradjon is így. (Csupán közbevetés, reméljük, […]

»Mindannyian hajléktalanok vagyunk« | Röhrig Géza új kötetéről és sok másról

december 1, 2018 Írta:

0

 L. Horváth Katalin | Az angyalvakond, Röhrig legújabb verseskötete rendhagyó utat jár be: december közepéig kizárólag a Fedél Nélkül című utcalapot árusító hajlék­talanoktól lehet meg­vásá­rolni, kedvezményes áron, 1990 forintért. A bevétel teljes összege a terjesz­tőknél, illetve a Fedél Nélkül szerkesz­tősé­génél marad. Eddig több mint négymillió forint folyt be a kasszájukba. Nemrég mutatták be Röhrig Géza angyalvakond című verseskötetét a […]

Költői örömzene | Kovács András Ferenc: Bohócöröklét

január 5, 2012 Írta:

0

Írta: Szeifert Natália „Az alkalmatosságra írott versek az aestheticusoknál már egészen nevetségbe mentek, legalább mindenkor gyanúsok” – írja Csokonai, az Alkalmatosságra írott versek Előbeszédében. A nagy előd szavait Margócsy Géza irodalomtörténész is megidézte a Bohócöröklét bemutatóján április 11-én, a Nyitott Műhelyben. Az idézet találó és mosolyogtató, hiszen Kovács András Ferenc legújabb kötete bővelkedik alkalmakra írott […]

Kovács András Ferenc: Bohócöröklét

január 5, 2012 Írta:

0

„Tátongó fényben sivatagi testek, Háromkirályok, mágusok ügetnek Alkonnyal málhás, hűs üvegtevéken, Tűnt hajnalűrben, törhetetlenül.” (Négysoros álom) „Ezek a versek voltaképpen a Sötét tus, néma tinta darabjaival szinte párhuzamosan íródtak, álltak össze könyvvé – alkalmi futamok, alkalmatlan játszadozások, hangok s elhallgatások, rögtönzött kódák, zárlatok, hiányjelek, rejtett cezúrák a lét partitúráján – nem tudni, miért túl könnyed […]

Prospero ajánlja a Vizek Könyvét | Vigyél át, révészem

december 13, 2011 Írta:

0

Írta: Géher István Régi igazság, hogy az új könyv felfedező és emlékeztető. Egy új könyvet mutatok, hogy a közös emlékezet újra felfedezzen egy régi emblémát: mintha a vízparton Prospero állna itt, A vihar shakespeare-i hőse, kezében a könyvvel, amit még négy óra hosszat, délután kettőtől hatig magánál tarthat, mielőtt a mélybe vetné. Ha ez a […]

Vigyél át, révészem – Antológia a vízről

december 12, 2011 Írta:

0

A könyv a Verses öröknaptár formáját és szerkezetét követve a vízről szól – a vízről mint őselemről, a létezést átható anyagról – legyen forrás, patak, folyó, tó, óceán, eső, könny, magzat- és fürdővíz alakban-állagban. Ezúttal is magyar, már nem élő költők verseihez kapcsolódnak a magyar festők víz-témájú művei, illetve mai írók, költők, irodalomtörténészek lírai jegyzetei-elemzései. […]

Lackfi János: Három plázaetűd

november 25, 2011 Írta:

1

1. Plaza Balassi Tesókám, mi lehet a széles föld felett Szebb dolog a plázánál? Átléped küszöbét, hűs burkot sző köréd, Mintha jégen kószálnál. Nagy télben jó meleg, nagy nyárban enyhület Ruha gyanánt reád száll. Rossmann jó illatot, szökőkút harmatot Terjenget itt arcodra, Szintetikus a dal, vár vitéz diadal Sétányokon harcolva. Akin nincs vértezet, az rosszkor […]

Negyvenes hal a vízben | Lackfi János: Élő hal

november 25, 2011 Írta:

0

Írta: Szeifert Natália A líráról annyival nehezebb írni, mint a prózai művekről, amennyivel nehezebben vesz ma kézbe az olvasó egy verseskötetet egy regénynél. Főként akkor nehéz, ha a cél az, hogy elmondjam: kedves olvasó, bátran tedd meg, olvass verset, Lackfi Jánossal nem lesz nehéz dolgod. Hogy miért? Mert nagyon könnyű őt megszeretni. Nem véletlen, hogy […]

Lackfi János: Élő hal

november 25, 2011 Írta:

0

Versek 2004-2010 Miért éppen Élő hal? Hát mert élek, akár hal a vízben. Mert a hal ősi szakrális jelkép. Mert élek-halok életért-halálért. Mert élő és holt költők társaságában szeretek mulatni. Mert az élő halak olyan esendőén tátognak az áruházi akváriumokban, hogy nem tudja nem önmagát látni bennük az ember. Mert próbálom élőben közvetíteni, hogy nap […]

Bárhol megteremthető a mindenség közepe | Turczi István: A változás memóriája

november 23, 2011 Írta:

0

Írta: Szeifert Natália A prózavers olyan vers, ami nem rímel, de már majdnem kiér a lap széléig. Ez volna az a tulajdonsága, ami alapvetően meghozza a kedvet az olvasáshoz. Ha néha mégis ódzkodik tőle az olvasó, annak a számos, igencsak felejthető költői próbálkozás lehet az oka. Ebben a műfajban leggyakrabban a tördeléssel verssé kalapált próza […]

Turczi István: A változás memóriája

november 23, 2011 Írta:

0

Tenyérnyi terjedelmű szövegek követik egymást Turczi István új kötetében. Az erdőszéli kert magányában szemlélődő, álmodó és számot vető ember életfilozófiája nyer fegyelmezett, mégis lebegő formát prózai versekéit. Igaz – írja Lator László -, van bennük elég próza: életének egy-egy helyszíne, álomszerű vagy pontos rajzzal rögzített jelenete. A feszült, fegyelmezett mondatokban szakszavak, hétköznapok hordaléka, szleng. De […]

Térey János: Szétszóratás

november 16, 2011 Írta:

0

Azt hiszem, keresve sem találhatott volna a ifjú Térey húsz évvel ezelőtt ennél találóbb címet induló verseskötetének – amit akkor ott, ő művelt, mai szemmel nézve maga volt a szétszóratás – egy érdemdús, akkor még javában élő és ható, impozáns teljesítményekben gazdag költői hagyomány szétszórása, szétírása, darabokra törése. Sajátos vállalás volt ez: egy most (akkor) […]