Browsing All posts tagged under »magány«

Óda a magányhoz | Claire-Louise Bennett: Tó

október 25, 2022 Írta:

0

Németh Lívia | Az emberekkel telezsúfolt életünkben egyre ritkábban halljuk a saját belső hangunkat, mert egyszerűen olyan nagy a külső zaj. Ki ne álmodozott volna arról, hogy hátrahagy mindent, egy tengerparti faluba költözik és nem törődik mások véleményével? Claire-Louise Bennett főhőse pont ezt teszi. Bennett húsz történetét a narrátor köti össze, egy fiatal nő, aki […]

Anna Gavalda: Édes életünk (részlet)

február 24, 2021 Írta:

0

MATHILDE [első felvonás] || 1 || Kávéház a Diadalív mellett. Majdnem mindig ugyanott ülök. A terem mélyén, balra, hátul, a bárpult mellett. Nem olvasok, nem fészkelődöm, nem nyüstölöm a mobilomat – várok valakit. Várok valakit, aki úgysem jön el, és mert unatkozom, elnézem, ahogy az éjszaka leszáll a kávéházra. Utolsó kollégák, utolsó italok, utolsó megfáradt […]

Eltagadott világ | Szabó Magda: Az ajtó / Spirit

szeptember 2, 2020 Írta:

0

Bedő J. István | Nagy merészség kell ahhoz, hogy az ember Szabó Magdának ezt a nagyon sűrű művét többször is megnézze. Elsőre is megviseli, talán csak a negyedik-ötödik alkalom lehet, amikor már kívülről közelít hozzá. A Spirit Színház néhány perccel a járvány második hulláma előtt tartotta Az ajtó századik előadását. Csökkent számú, részben maszkos közönség […]

Olivia Laing: A magányos város (előzetes, részlet)

szeptember 29, 2018 Írta:

0

A brit író, kritikus a nagyvárosi magány témáját dolgozza fel olyan neves művészek életének bemutatásán át, mint Edward Hopper, Andy Warhol, David Wojnarowicz és Henry Darger. Mit jelent a magány? Hogyan éljük meg, ha nem kötődünk szorosan egy másik emberi lényhez? Hogyan lépünk kapcsolatba másokkal? A technika közelebb hoz minket egymáshoz, vagy végképp a képernyő […]

Menthetetlenek | Szvoren Edina: Verseim. Tizenhárom történet

szeptember 1, 2018 Írta:

1

Tóth Zsuzsanna | Szvoren Edina a legtehetségesebb, legegyénibb hangú fiatal, József Attila-díjas prózaírónk. Írásai különlegesek. Mégis, majdnem, hogy elviselhetetlen terhet rónak az érzékeny olvasóra. Az a fajta idegenség, magány és üresség, ami úgy árad írásaiból, mint valami egyre sűrűbb és nyomasztóbb köd, már-már kibírhatatlan. Fáj minden sora. Verseim című új kötete olvasása közben azt érzem, […]

Működteti a WordPress.com.