A Magyar Tolkien Társaság az elmúlt tíz év hagyományaihoz méltóan, »Egy Rég Várt Utazás« címmel nagyszabású rendezvénysorozatot szervezett J. R. R. Tolkien munkássága előtt tisztelegve. A rendezvénysorozat zárásaként január 5-én az Uránia Nemzeti Filmszínházban egész napos programmal ünneplik a professzor születésnapját, együtt a rajongókkal és az érdeklődőkkel. A Gyűrűk Urából ismert Egy Rég Várt Ünnepély […]
2013.12.28.
Jeges-Varga Ferenc | A tehetség velünk született adomány, amit lehetőség szerint a közösség hasznára kell fordítani. De vajon melyik a felelős művész útja? Fecsérelje ötleteit a nagyérdemű olcsó szórakoztatására, vagy inkább a sokaságot foglalkoztató kérdések kreatív megválaszolásával foglalkozzon? És van még egy ennél is messzebb vivő kérdés: nevelheti-e a zseni a közönségét saját belátása szerint, […]
2013.12.26.
Bedő J. István | Férfiínséges időkben meg kell becsülni azt a kevés kandúrt, aki még elérhető közelségben van. Megesik az ilyen a háborúk idején, járvány után, mikor hirtelen megugrik az elhagyottak, magukra hagyottak, uram bocsá’ megözvegyült asszonyok száma. (Ámbár van ilyen békeidőkben is: amikor vendégmunkásnak mentek Itáliából fel északra…) Aki marad, arra aranykor köszönthet. Karinthy […]
2013.12.25.
Olvasnivalóval legközelebb december 26-án jelentkezünk. Az Olvassbele.com csapata
2013.12.24.
Csokonai és Lillája 1855. február 5-én Végh Mihályné, a hetényi református esperes 79 éves felesége a halálos ágyán feküdt dunaalmási házában. Az idős asszony erőtlen hangon végrendelkezett: „Ezt a zsoltárt a benne levő Lilla-dalokkal a fejem alá tegyétek! Csokonai emlékei ezek.” Kérte, hogy húzzák az ujjára a gyűrűjét is: „Ezt a gyűrűt Csokonai adta, velem […]
2013.12.24.
Tóth Zsuzsanna | Magam is felfigyeltem már a Facebookon az első morzsákra, hirtelen sokan haraptak rá – nem csoda, hogy nagy siker lett. Nyáry Krisztián ráérzett valamire – talán a bulvárhírekhez szoktatott közönség igényeire, talán csak a bennünk élő örök kíváncsiságra –, és kimagasló érdeklődést keltett írók-költők szerelmi életét vizslató írásaival. Ugyanez a heves érdeklődés […]
2013.12.23.
Meghaltak sorban nagyapám, apám, anyám. Mindhárom ember, akihez egyáltalán valami közöm volt. A haláluk kellett hozzá, hogy újrakezdődjön az életem, és elutazzam Beninből. Akkoriban húsz éve dolgoztam már a cotonou-i francia kórházban mint segédápoló, egy ideje pedig munkaidő után és hétvégente segítettem a Norvég Evangélikus Egyház misszionáriusainak, akik másfél évvel korábban menekültek át a polgárháború […]
2013.12.23.
Bodó Viktória Booklány | A drága L. (…) azt mondta, hogy soha nem volt olyan honvágya, mint amikor ezt a könyvet olvasta. Talán igaza is volt, bár nem feltétlenül a honvágy az, amit Booklány érzett olvasás közben. Inkább körüllengte egy nagyon különös hangulat a szobát. Az az atmoszféra, amit utoljára Verghese teremtett meg a Könnyek […]
2013.12.22.
M. Dalnoki Fanni | Többféle történelmi regényt írhatunk. Írhatunk olyan végtelen volumenű, eleve klasszikusnak tervezett klasszikust, mint a Háború és béke. Vagy olyan többkötetes, hazafias munkát, mint Az elátkozott királyok. A történelmi eseményeket, szereplőket helyezhetjük egy kalandregény kitalált és valóban létező díszletei közé, ahogyan Dumas tette négy muskétásával. De kikerülhet a szövegszerkesztőnk alól olyan mű […]
2013.12.22.
Műélvezettől búvalóig Ahhoz képest, hogy a világból ki lehetne kergetni egy cimbalommal, annyira utálom, mégis egy cimbalom nyomában utazom be a világot. És ha csak a nyomában kéne utaznom! De én hordom, a két tenyeremen! „Ide tegye, Imre bácsi, amoda tegye, Imre bácsi!” – dirigál az a taknyos. „Jaj, vigyázzon a pedálra!” No, de kezdjük […]
2013.12.21.
BJI | Mi visz rá embereket, hogy egy kényelmetlen, fűtetlen hodályban, kabátban állva hallgassanak ötszáz évvel ezelőtti szövegeket? Nagyon komoly okának kell lenni. Van is: a Globe Színház Shakespeare-t játszik, korabeli szcenírozással. Vagyis pontosabban az újjáépített Globe-ban, mai színészek játszanak úgy, ahogy valaha színre vitték William mester darabjait. És az egészet moziban nézhetjük, az Urániában. […]
2013.12.21.
| 1. | Nem óhajtok sok szót pazarolni az első pár kísértetre, melynek ügyében a Lockwood és Társa tagjaként nyomozást folytattam: elsősorban az incidensek ocsmány természete miatt, de főleg azért, mert sikerült mindet különféle – de egyaránt eredeti – módon elszúrnunk. Tessék, elismertem! Az első ügyek közül egyetlenegy sem végződött olyan simán, ahogyan szerettük volna. […]
2013.12.21.
Fekete Judit | Egy bizonyos kor után (Ajaj, rosszul kezdődik!) az ember elkezdi tudatosan válogatni az olvasnivalóját. A egyik a szépirodalom felé húz, a másik inkább a romantikus regényeket kedveli, és van, aki krimiben utazik. Szelektálunk, válogatunk, néha elég egy borító, hogy máris kijelentsük, miért nem fogjuk elolvasni azt a könyvet. De aki így tesz, […]
2013.12.20.
Nem látszott rajta, de Thabo jómódú ember volt. Egy darab vitorlavászon alatt született Port Elisabeth kikötőjében, Kelet-Fokföld tartományban. Hatéves korában a rendőrség elvette tőle az anyját, és nem adta vissza soha többé. Apja úgy gondolta, fia elég nagy már ahhoz, hogy gondoskodjon magáról, jóllehet neki magának ugyanez soha nem sikerült. – Vigyázz magadra – summázta […]
2013.12.20.
Eszéki Erzsébet | Furcsa volt éppen akkor olvasni Jonas Jonasson második, magyarul nemrég megjelent regényét, amikor Nelson Mandela válságos állapotáról, majd haláláról és temetéséről jelentek meg hírek. Az analfabéta, aki tudott számolni című regény ugyanis a kötet jelentős részében Dél-Afrikában játszódik, de a későbbi, svédországi történések során is fel-felbukkan igazi délafrikai politikusok neve, köztük Mandeláé […]
2013.12.29.
0