Utolsó simítgatások és sikolyok | Készül a Centrál Chicago-bemutatója

Posted on 2013. december 27. péntek Szerző:

0


Schmied Zoltán

Schmied Zoltán

Éppen csak a két ünnepi napot töltötték otthon, és már vissza is jöttek a Centrálba a Chicago szereplői, mert a hármas szereposztás pokoli munkára kényszeríti a stábot. A nézőtérről néz­ve is nagyon izgalmassá tette a próba­fo­lyamatot a Velmák és Roxie-k kavarodása a sok próba során. Nyilván a szerep­lők mást mesélnének (és mesélnek is). Mert néha semmi sem stimmel, minden másképpen van, és csak az úristen üze­netében bízhat mindenki. Ő viszont szemé­lyes képviselőjét küldte a Centrálba, úgyhogy min­den­­nek a legnagyobb rendben kellene lennie.

Schmied Zoltán főangyalként felügyeli és kommentálja az előadást. Bozsik Yvette koncepciójában, ő a megölt férfiak lelke. Nem ártatlanul pusztultak el, az biztos, de a gyilkolás mégsem a legvédhetőbb érv. Schmied ugyan nem énekel, de egy aprócskát charlestonozik, majd fütyül, és ezzel – meg az arkangyali szemé­lyi­ségével – megjegyezhetővé teszi magát a körülötte táncolók és éneklők karában. Ha Kander és Ebb ismerte volna, tuti, hogy ő is kap egy remek szólót.

Kulka János és Falusi Mariann faltól falig végigcsinálta a próbafolyamatot. Ők ugyanis minden szereposztásban Billy Flynnt és Morton mamát adják. A Velmák – Jordán Adél, Schell Judit és Szilágyi Csenge – különböző évjáratúak: kezdő, haladó és beérkezett színésznők. Velma Kelly-jükön is meglátszik, hol tartanak a pályájukon. Schell már mindenféle profi cinizmust is megengedhet magának, Jordán Adél hegyesen és véleményesen fogalmaz, Szilágyi Csenge pedig elszánt, és eltökélt karrieristát játszik.

A Roxie-k is hasonló pályára álltak. Ők Bozsik Yvette-nél gátlástalanok, szenvedélyesek, kíméletlenek és ordenárék. Tompos Kátya, Ágoston Katalin és Mórocz Adrienn alapos színészi átalakuláson megy keresztül, mert bár sikerre éhesek, nem áll hozzájuk közel Roxie alkata. Bozsik Yvette koreográfiája segít rajtuk. Szinte érthetetlen, Tompos Kátya – aki később csatlakozott a produkcióhoz – hogyan is hozta be a pár hetes lemaradását.

Tompos Kátya, Jordán Adél

Tompos Kátya, Jordán Adél

A Roxie-kat körülvevő tánckar sokat segít a Roxie-ság előállításában, még ha rejtély is, miképpen is lehet mindezt eltáncolni, eljátszani, elmondani, elénekelni. Igaz is, ez egy szakma. Akit pedig az a szerencse ér, hogy felléphet a Chicago-ban, nem azon gondolkodik, mekkora a meló, hanem esze nélkül próbálja, csinálja, és hálás, hogy megadatott neki.

Nem lenne teljes a produkció, ha nem történne benne sérülés. Mr. Celofánként Stohl András éppen elszállni készült a nézőtér fölé, amikor az akrobaták számára kialakított szerkezet felmondta a szolgálatot. Persze nem lenne Stohl éppen az, aki, ha nem próbálná meg újból és újból, immár sínbe tett bokával. Mert ő egy vacak kis szalagszakadás miatt nem adja fel. Cserna Tóni, a másik szereposztás aggódva figyeli a nézőtérről. Nem a beugrástól fél, egyszerűen nem bírja nézni az istenkísértést.

Pedig védőháló van, a Fekete Mari vezette zenekar húzza alájuk, sőt az előadás egy pontján Mari még virágcsokrot is felnyújt a színpadra. Holott a csokrot épp a zenekar érdemelné meg, de nagyon. De az orkeszterbe eldugottak nem jutnak a reflektorfénybe. Egy árva fotó sem készült róluk. Igazságtalan műfaj ez, mint maga a színház. (S.Erzsi)

Fotók: Horváth Judit

John Kander, Fred Ebb, Bob Fosse: Chicago – Centrál Színház
Fordította: Baráthy György
Koreográfus, rendező: Bozsik Yvette
Bemutató: 2013. december 29. 19:00