Kalandregény abszurd humorral | Jonas Jonasson: Az analfabéta, aki tudott számolni

Posted on 2013. december 20. péntek Szerző:

0


Jonasson_Az analfabéta-bor180Eszéki Erzsébet |

Furcsa volt éppen akkor olvasni Jonas Jonasson máso­dik, magyarul nemrég megjelent regényét, amikor Nelson Mandela válságos állapotáról, majd haláláról és temetéséről jelentek meg hírek. Az analfabéta, aki tu­dott számolni című regény ugyanis a kötet jelentős ré­szé­ben Dél-Afrikában játszódik, de a későbbi, svéd­országi történések során is fel-felbukkan igazi dél­afrikai politikusok neve, köztük Mandeláé is. Meg olyan politikusoké, ismert személyiségeké, akik való­ban lé­tez­tek, léteznek, mint például XVI. Károly Gusz­táv svéd király vagy Fredrik Reinfeldt svéd minisz­ter­el­nök. Mi­köz­ben maga a történet fikció, a fordu­latok is a fantázia szüleményei, olykor karikírozott, erő­sen el­rajzolt figu­rákkal és eseményekkel, a politi­kusok neve nagyon is valós.

A valóság és a fikció ugyanígy keveredett Jonas Jonasson legelső, azonnal világhódító útjára indult regényében, amely magyarul A százéves, aki kimászott az ablakon és eltűnt címmel jelent meg, s aratott nálunk is kiugró sikert. Akik olvasták Jonas Jonasson első regényét, már tudhatják, hogy váratlan fordulatokkal, sokszor vicces helyzetekkel teli, szórakoztató olvasmányt kapnak, amelyben furcsán keveredik a valóság és a fikció.

Még közös tartalmi szál is akad a két könyvben: az atombomba. Az első Jonasson-regényben a százéves férfi fiatalon kitűnő robbantó szakember volt, ennek köszönhetően a 20. század sorsdöntő eseményeinél volt jelen, persze mindig csak valami fatális vélet­lennek köszönhetően. Például kávét szolgált fel Los Alamosban, ahol egy tanács­kozáson csak úgy, mellékesen kibökte Oppenheimernek a tippet, az utolsó lépést az atom­bomba megépítéséhez. Mert valójában csak egy valamihez értett: a robbantáshoz.

Az újabb Jonasson-regény kalandos történetében a bonyodalmakat egy véletlenül gyártott atombomba okozza. A főhős egy különleges képességű dél-afrikai, fekete nő, Nombeko Mayeki, aki ötéves korától már dolgozott, tíz esztendős korában árván maradt, tizenöt évesen pedig elütötte egy részeg mérnök, a járdán. De mert a mérnök fehér férfi, Nombeko pedig fekete lány, még jó, hogy végül nem őt marasztalta el a dél-afrikai bíróság. Igaz, Nombeko így sem úszta meg könnyen azt, hogy a járdán majdnem halálra gázolták: a mérnök által vezetett dél-afrikai kutatóbázison hét év takarítói munkára ítélték őt. Éppen a mérnök mellé, akiről pillanatok alatt kiderül, hogy fogalma sincs semmiről, ami körülötte folyik.

Nem úgy Nombekónak. Róla ugyanis kiderül, hogy bámulatosan tud fejben számolni, egészen bonyolult számtani műveleteket is pillanatok alatt elvégez. Olvasni, sajnos, még nem tud, hiszen a nyomornegyedben, ahol született, nem iskolába jártak a gyerekek, hanem például latrinát pucolni. Mindenesetre a titkos, szigorúan őrzött kutatóbázison van könyvtár, igaz, nem éppen fiatal lányoknak szóló olvasmányokkal van tele, hanem az atombomba készítéséhez szükségesnek gondolt szakkönyvekkel. Az analfabéta Nombeko, aki egy véletlennek köszönhetően hamar megtanul olvasni, rövid időn belül ki is olvassa mindet.

Nombeko különleges képességű, okos és talpraesett lány, aki azt is tudja, hogy nem szabadulhat soha, hiszen nagy titkok tudójává lett akaratán kívül. Nincs más választása, segít a bugyuta fehér mérnöknek a titkos kutatóbázison, ahol aztán a hat tervezett atombomba mellett véletlenül legyártanak egy hetediket is. A bonyodalmak sorát termé­szetesen nem mesélem el. Még az a szerencse, hogy a bájos Nombeko nemcsak számolni tud bámulatosan, hanem a legnehezebb helyzetekből is kivágja magát. Közben olykor a nemzetközi nagypolitikába keveredik, de a politikusok helyett is mindig leleményesen old meg mindent.

Nombeko mellett flúgos figurák sora bukkan fel, vannak köztük ártalmatlanok, akik egyszerűen csak bugyuták, de ahogy a világ tele van hasonló alakokkal, úgy a regényben szintén túlságosan sok a lökött figura, aki nagyon sok ember életét, sorsát befolyásolja már a puszta létezésével is. Jonasson regényében szinte mindenki csak újabb, megoldandó bonyodalmakat okoz, elsősorban Nombekónak. De ő mindenkivel megtalálja a megfelelő hangot, hihetetlen intelligenciával hárít el minden fölmerülő akadályt – és menti meg nagyjából az egész világot.

A sokszor abszurd humorral átszőtt könyv olvasható kalandregényként, krimi­paró­dia­ként, de akár irodalmi karikatúraként is. A korábbi újságíró, az immáron kétkötetes svéd Jonas Jonasson gazdag fantáziáról és jó cselekményszövési képességről tesz ezúttal is tanú­bizonyságot, a kitűnő skandinávos műfordító, Kúnos László pedig gördülékenyen, a regény olvasmányos stílusának meg­felelően ültette át magyarra a fordulatos regényt. A valós nevek és az atombomba problematikája ellenére a könyvtől senki ne várjon filozófiai mélységeket, de hosszú, téli estéken élvezetes olvasmány lehet.

Jonas Jonasson

Jonas Jonasson (Fotó: Sara Arnald)

Jonas Jonasson: Az analfabéta, aki tudott számolni
Athenaeum Kiadó, 2013
432 oldal, 3990 Ft
ISBN 978 963 293 2903

* * *  * * *

A könyv kiadói fülszövege

Hogyan lesz a békeszerető svédeknek atombombája? Ráadásul úgy, hogy erről csak egyetlen svéd tud, Holger. Aki tulajdonképpen nem is létezik, csak az ikertestvére, akit szintén Holgernek hívnak. Egymásra talál-e a nem létező svéd férfi és a dél-afrikai fekete nő, aki tíz kiló antilophús helyett jut a tömegpusztító fegyverhez, véletlenül? Mit csinál eközben a Moszad két ügynöke? Mitől retteg a fazekasműhelyben a dezertőr amerikai katona? Miért veri fejbe leghűségesebb alattvalóját V. Gusztáv király? Nyer-e a választásokon az „Úgy szar, ahogy van” nevű párt? És eljut-e a három kínai nővér Svájcba egy lepukkant mikrobusszal, hamis rendszámmal, mindenféle papírok nélkül? Ja, és megmenekül-e a világ a rendhagyó nukleáris fenyegetéstől?

2011-ben azt mondtuk Jonasson előző regényére, hogy az év legviccesebb könyve. Most, két évvel később, nyugodtan megismételhetjük ezt az állítást. A szerző magasra tette a lécet, és gond nélkül, röhögve átugorja.

Jonas Jonasson tudja, hogy a szórakoztatás komoly dolog… Jonasson ugyanazzal a magabiztossággal és természetességgel ír, mint az igazán régi regényírók… Ugyanakkor nemcsak mulatságos, az olvasó egy igazi történelemórát is kap. És közben a hasizmainkat is rendesen megdolgoztatja. – Elisabet Markkula Norin, Trelleborgs Allehanda

Ha egy író debütáló regényét több millió példányban adták el világszerte, akkor egyáltalán lehetséges, hogy később egy hasonlóan jó könyve is napvilágot lásson? Én tudom a választ. Igen, lehetséges! Jonas Jonasson megcsinálta. Sőt, könnyen lehet, hogy felülmúlta a bemutatkozását… Roppant szórakoztató. Nagyon tehetséges. Politikailag intelligens. Pimaszul valótlan. És hihetetlenül vicces. – Jakob Carlander, Östgöta Correspondenten

Jonas Jonasson Svédországban született, 1962-ben. Hosszú időn át újságíróként, kommunikációs tanácsadóként és televíziós producerként dolgozott, majd új életet kezdett: megírta A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt című regényét, ami egy csapásra meghozta számára a világhírt. Jelenleg kisfiával és néhány csirkével él egy svéd szigeten. (Fotó: Sara Arnald)