Hosszú árnyékok között kutatunk | Mészöly Ágnes: Átkozott örökség

Paddington |

Van valami egészen különleges Mészöly Ágnes krimijeiben. Első pillantásra persze „csak” bűnügyi regények: van gyilkosság, nyomozás, gyanúsítottak és fordulatok. De aki már olvasott egyet is a Szabó Ágota-sorozatból, tudja, hogy ezek valójában sokkal inkább emberi történetek, amelyekben évtizedekkel korábbi eseményeket kell felgöngyölíteni ahhoz, hogy az igazság kiderüljön. A bűnügyön túl beleláthatunk abba, hogy hogyan hatnak ránk a régi döntések, a kimondatlan titkok és a generációkon át öröklődő traumák. Az Átkozott örökség, Szabó Ágota (Gota) ötödik esete sem kivétel – sőt talán még erősebben épít erre, mint a korábbi kötetek. Írni róla pedig nem könnyű anélkül, hogy túl sokat árulnék el a történetből. (De azért lejjebb a fülszöveg elég sokat elmond…)

Ezért is ismétlem mindig, hogy bár önállóan is élvezhetők a nyomozások, Gota eseteit érdemes sorrendben olvasni. Nemcsak azért, mert így követhető igazán az ő fejlődése, hanem mert a szereplők magánélete is folyamatosan alakul. A személyes kapcsolatok, a régi sérelmek, a barátságok és konfliktusok újabb rétegeket kapnak, és ettől is lesz sokkal több egyszerű krimiknél. Mire az ember az ötödik kötethez ér, már úgy érzi, ismerősei ezek az emberek – és kíváncsi rájuk akkor is, amikor éppen nem nyomoznak.

Ahogy azt Mészöly Ágnestől már megszokhattuk, most sem egy hirtelen jött konfliktus robbantja ki az eseményeket. Régi sebek, elhallgatott igazságok, feldolgozatlan sérelmek és sérülések kerülnek felszínre a múltból, és lassan kirajzolódik, hogy a jelen tragédiája valójában sokkal korábban kezdődött. Ez az elem teszi számomra különlegessé a Szabó Ágota-történeteket: a bűncselekmény sosem önmagában érdekes, hanem mert emberek történeteit bontja ki körülötte. Mégis beleillik a nagyjából egy időben, részben a Prae, részben a General Press kiadó gondozásában megjelenő kortárs magyar, és kivétel nélkül nők által írt krimik stílusirányzatába. Lehet, hogy alakul egy külön kategória a műfajon belül? Ráadásul Mészöly rá is játszik erre. Már az előző kötetben, a Hajónaplóban is előkerült Szlavicsek Judit történeteinek főhőse, Kardos Júlia, ebben a kötetben pedig Ágota rajta kívül megemlíti Mészáros Dorka Mimézisét is.

• Olvass bele!

Az Átkozott örökség ráadásul igen durva helyszínekre visz. A történet egyik fontos terepe egy idősotthon (ahová Ágota hónapokra beépül takarítónőként), a másik pedig egy cigánysor. Egy kevésbé érzékeny szerző kezében mindkettő könnyen válhatna sztereotípiák gyűjtőhelyévé. Mészöly azonban ismét bebizonyítja, hogy az emberekre kíváncsi, és valóban meg akarja érteni a közeget, amiről ír. Nem egzotikumként vagy díszletként használja a helyszíneit, hanem valódi közösségeket mutat be, saját szabályaikkal, konfliktusaikkal és történeteikkel.

Számomra ez különösen sokat jelentett. Részben családi érintettség miatt, részben pedig a munkámból kifolyólag jól ismerem ezeket a világokat, ezért különösen érzékeny vagyok arra, ha egy regény leegyszerűsíti vagy romantizálja őket. Itt azonban ennek nyomát sem éreztem. Természetesen ez mégiscsak fikció, de végig azt éreztem, hogy a szerző tisztelettel és érdeklődéssel közelít a szereplőihez. Nem ítélkezik felettük, nem akarja megmondani, kik a jók és kik a rosszak, inkább hagyja, hogy az olvasó maga rakja össze a képet.

Persze mindez mit sem érne, ha maga a krimiszál nem működne. Szerencsére működik, sőt egészen hajnalig ébren tartottak a fordulatok. A történet feszes, a nyomok szépen épülnek egymásra, és bár végig lehet találgatni, ki mit titkol, Mészöly ügyesen adagolja az információkat. A hangsúly azonban ezúttal sem a bravúros csavarokon van, hanem azon az úton, ami elvezet a megoldásig.

Egyre inkább az az érzésem, hogy Szabó Ágota és a körülötte lévők – kollégáitól a lányán és a pasiján keresztül az InTime nyomozóirodával kénytelenségből vagy készséggel együttműködő rendőrökig – nem csupán visszatérő szereplők. Jó újra találkozni Ágotával és csapatával, és ugyanúgy várja az ember a következő nyomozásukat, mint azt, hogy végre kiderüljön, a személyes kapcsolataik hogyan alakulnak.

Izgalmas krimibe ágyazott, érzékeny társadalmi regény az Átkozott örökség. Az olvasó egyszerre akarja kibogozni, hogy ki követte el a gyilkosságot, és azt is, hogyan öröklődnek a következő generációkba a traumák, és mit kezdünk a múlt bűneivel. De főleg azt, hogy vajon valóban magunk mögött hagyhatjuk-e, amit legszívesebben elfelejtenénk. Mészöly Ágnesnek ismét sikerült bebizonyítania, hogy egyik legjobbja a kortárs magyar női kriminek, ami talán kezd külön műfajjá válni.

Mészöly Ágnes: Átkozott örökség
General Press Kiadó, Budapest, 2026
376 oldal, teljes bolti ár 5490 Ft
online ár a lira.hu-n 4940 Ft
e-könyv változat 3899 Ft
ISBN 978 615 104 1635 (papír)
ISBN 978 615 104 1642 (e-könyv)

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Szabó Ágota épphogy kiheverte az északi hajóútján végzett nyomozás fáradalmait, amikor újabb furcsa ügybe botlik. Kedvenc edzőtermének vezetője fordul hozzá: az Ezüst Borostyán Idősek Otthonában élő nagynénje, Júlia néni ugyanis elhunyt, és ígéretével ellentétben nem rá, hanem egy ismeretlen férfira hagyta tetemes vagyonát.
Gota képtelen cserben hagyni a kétségbeesett edzőt, megígéri, hogy az In Time csapata pro bono utánanéz a dolognak. Gyanújuk azonnal felerősödik, amikor még egy, Júlia néni ügyéhez hasonló esetre bukkannak. A kutakodás pedig végképp vészjósló fordulatot vesz, amikor két érintett ügyvéd gyilkosság áldozata lesz…