Lehetetlen vagy lehetséges jövő | Michel Houellebecq: Behódolás

Posted on 2015. szeptember 15. kedd Szerző:

0


Houellebecq_Behódolás-bor200Bodó Viktória Booklány |

Sokan, sokféleképpen írtak már erről a könyv­ről is, de élek a gyanúperrel, hogy sokkal kevesebben olvasták, mint akik beszélnek róla. Nem is lehetne aktuálisabb a kötet, mint ezekben a hónapokban, amikor Európa olyan, új típusú kihívásokkal néz szembe, amelyekről az értők, a nyitott szemmel járók is azt re­mélték, hogy csak évtizedekkel később való­sul majd meg.

Nem tudom, fogunk-e tudni valaha egyáltalán indulatok nélküli diskurzust folytatni erről a témáról, melyről a vélemények ütközése az ostobaság okán indulatokat szít és agressziót szül. Minél nagyobb a tudatlanság, a butaság mértéke, annál sarkosabb vélemények, és annál erősebb indulatok törnek a felszínre. A rettegő ember – akinek semmije nincs, csak a véleménye, aki semmi miatt nem különleges vagy sikeres, csak a kényelmes európai élete okán – remegve félti a születési helye véletlen szerencséje által neki megadatott viszonylagos nyugalmat és jólétet. Tudván tudja, hogy egy bonyolultabb világrendben, saját jogon nem lenne képes sem megőrizni, sem újratermelni. Talán maga a szerző is áldja a körülmények adta szerencsét (mennyire nem idevaló szó ez itt), ami különösen pikánssá teszi ezt a könyvet napjainkban. A Behódolást egy összeurópai, sőt lassan világméretűvé vált probléma tartja a felszínen.

A Behódolás egyfelől kiváló könyv, a legjobbak közül való, amit a szerző valaha is papírra vetett, másfelől polgárpukkasztó. Mi más is lenne, ha Houellebecq a szerző? Az az író, aki saját bevallása szerint az iszlámot tartja a „legidiótább” vallásnak, felvázol egy, a nagyon is közeli jövőben létre jöhető világrendet, melyben Franciaországot az iszlamisták kezdik el kormányozni. Csador és vallási főiskolák, békés átmenetben bevezetve. Furcsa kép, de talán nem ez az utópisztikus vonása a legerősebb. Sokkal fontosabb a lélektani rétege: egy átlagember, egy egyetemi tanár lelki hasonulását, rugalmasságát, behódolását kísérhetjük végig a lapokon, a közömbösségtől a félelmen, a kivonuláson, majd az alkalmazkodáson keresztül a beilleszkedésig. Hiszen nem a világot építették körénk, hanem mi születtünk a világhoz, melyhez alkalmazkodnunk kell, ha megváltoztatni nem tudjuk vagy nem akarjuk. Máskülönben elveszünk, belepusztulunk mind lelki, mind gondolati értelemben.

Nem az iszlám itt a lényeg, bár aktualitása van, és nem is az erős szexuális részletek (ez utóbbiak a főszereplő lelkiállapotának kiváló metaforái a könyvben), hanem az, hogy az egyszeri ember csak élni és boldogulni akar, abban az egy életében, ami neki adatik. Persze az is közrejátszhat, hogy egyedül lenni, mindenkivel szemben – nem hálás feladat. Értsd úgy: nagyon könnyű a tömegekhez csapódni, mert akkor soha nem leszünk egyedül. Magányosak, persze, még lehetünk, de létezik az a nyomorult létállapot, melyben a társas magány az elérhető legjobb.

Lehet vitatkozni azon, hogy akarunk-e változásokat vagy sem? A változások csak megtörténnek, ha hadakozunk ellenük, ha nem. Azonban lehet bennünk olyan fokú rugalmasság és intelligencia, amely fájdalommentessé teszi számunkra – és a világ számára is – a szembenézést az új típusú kihívásokkal. El lehet dönteni, melyik a célravezetőbb.

Tótfalusi Ágnes fordítói munkája – szokás szerint – kiváló.

Az írás teljes terjedelemben elolvasható a Booklány szereti… oldalon

Michel Houellebecq (Fotó: Denis Rouvre)

Michel Houellebecq (Fotó: Denis Rouvre)

Michel Houellebecq: Behódolás
Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2015
320 oldal, teljes bolti ár 3490 Ft
ISBN 978 963 143 2718

* * *  * * *

A könyv kiadói fülszövege

2022 közel van-e hozzánk vagy távol van még tőlünk? Michel Houellebecq legújabb regénye mindenesetre közel hozza a lehetséges jövőt. A Behódolás főhőse a 44 éves irodalmár François, még csak rezignált, de nemsokára teljesen kiég. Élete sivár, egyhangú, olyan mint egy igazi Houellebecq-hős. Kedvtelenül tanít az egyetemen, egyre ritkábban vannak nála fiatalabb szeretői, egyre gyakrabban olvassa kedvenc régi szerzőjét, Huysmanst, és egyre intenzívebben figyeli az őt körülvevő világot, kivált a belpolitikai fejleményeket.
Franciaország elnököt készül választani. A szélsőjobboldali Nemzeti Front vezére (Marine Le Pen) toronymagasan vezet, mögötte fej-fej mellett lohol a Szocialista Párt jelöltje (Manuel Valls – napjaink francia miniszterelnöke) és a Muzulmán Testvériség vezetője (Mohammed Ben Abbes – legjobb tudomásunk szerint kitalált karakter). A második fordulóba csak az első két jelölt jut be. A Nemzeti Front „Európa bennszülötteit” akarja megvédeni, a Muzulmán Testvériség pedig felszámolni a laikus állam jogi kereteit, elsorvasztani a világi oktatást, megszüntetni a nemek egyenlőségének elvét, engedélyezni a többnejűséget – mindezt nem véres radikalizmussal és tébolyult hőbörgéssel, hanem geopolitikai-birodalmi törekvéseket dédelgetve, józan hidegvérrel. A verseny kiélezett, Franciaország feszülten figyel, a változás elkerülhetetlen.
A Behódolás sokrétű könyv: mediális szövegjáték a valósággal és a fikcióval, erotikus merengés, politikai provokáció, társadalmi pamflet, fanyar utópia. De még inkább polémia: a szenvedélyes racionalizmus gondolat- és felelősségébresztő vitairata.