Harc a bolygóevők ellen | Markovics Botond: Bionauták a végtelenben

kistibi |

A Földet karneuszok ostromolják. A tét az egész emberiség léte, hiszen a karneuszok olyan lényeket küldenek a bolygónk ellen, melyek egyszerűen felszippantanak egész városokat, tengereket, hegyeket – mindent, ami a Föld felszínén található. Emberek milliói, milliárdjai kerülnek ilyen módon a karneuszok belsejébe, és az idegen intelligencia, akár egy jól működő gyárban, ott különböző módokon használja fel testüket, szellemüket. Ez Markovics Botond regényének kiinduló helyzete.

A duológia (ha nem használtad eddig ezt a szót: kétkötetes mű; trilógia mínusz egy) második kötete néhány évvel az első kötet eseményei után játszódik. A főhősök változatlanok, de a helyzet rengeteget romlott a közbeeső időben. Az emberiséget három karneusz támadja meg. Emlékeztetőül: a karneuszok a világegyetem legősibb és talán leghatalmasabb gondolkodó lényei. Járják a világmindenséget, és ha intelligens életformával találkoznak, akkor felszippantják, feldolgozzák, magukba építik – bár ez a kifejés nem igazán pontos. Civilizációk ezrei tűntek el a karneuszok belsejében, múltjuk, történelmük, tudományos eredményeik, szellemi vívmányaik beleolvadnak a karneuszok tudásába.

Erről a regényvilágról és a szereplőkről már elég sok szó esett az első kötet kapcsán, ugyanott említést tettem a sci-fi tematikákról is, ezért most csak azokról a különleges ötletekről fogok szólni, amelyek izgalmassá, egyedivé teszik számomra Markovics művét.

A sci-fi mű olyan kihívások elé állítja hősét, amilyenekkel a valóságos világban nem találkozhatunk. Néhány példa érthetőbbé teszi az előző mondatomat. E kötet főhőse Yis Venter a karneuszban él. Foglyul ejtette egy olyan intelligencia, ami nem a karneusz része, de benne létezik. Yis ezt Vírusnak hívja. Nem derül ki, hogy miért, de Vírus megduplázza Yist. Az eredeti testből szörnyű kínok között megszületik egy második Yis, azonos a gondolkodással intelligenciával, múlttal, jellemmel, emlékekkel. Az olvasó számára meglepő módon az egyik Yis akkor is érzi a másik Yis gondolatait, érzelmeit, ha egymástól több száz mérföldre vannak. Na, de ettől kezdve melyik tekinthető igazinak? Mi lehet a célja ezzel Vírusnak? Ezt pontosan nem tudjuk meg, illetve Vírus sejtelmesen csak annyit mond, hogy a többszörös lét ahhoz szükséges, hogy Yis szembeszállhasson a Mindenséggel.

• Olvass bele!

Yis ebből nem ért meg semmit, egyszerűen csak elviseli ezt a sorsot. A duplikálás kapcsán fontos megemlíteni egy formai újdonságot. Az egyik Yisről szóló szövegek, illetve párbeszédek keretben jelennek meg, míg a másikéi a szokványos formában, így pontosan elkülöníthető, hogy az olvasó mikor kivel találkozik. Ha Yis történetét kivesszük a karneuszos keretek közül, akkor Karinthy álma juthat eszünkbe: „Két macska voltam és játszottam egymással.”

De a karneuszok körüli őrület nem csak Yis életét helyezi szürreális keretek közé. Julia, aki az első kötetben az egyik „húsbánya” termelését irányította, Abram Venter – a karneuszokból kibányászott hús révén meggazdagodott milliárdos – parancsára visszatér a Földre. Yis eltűnését Abram az ő rovására írja, és kegyetlen bosszút áll rajta. Parancsára az orvosok megműtik Juliát, és mesterséges intelligenciát gyömöszölnek bele.

„A beléd ültetett MI-elmemag a karneuszok húsát felzabálva szinte bármit meg tud építeni. Remélhetőleg a nanoegységek a testedet nem tekintik majd nyersanyagnak…Viszont az elmemagnak még tömörítve és lebutítva is nagyon sok helyre volt szüksége. Ezért ki kellett vennünk néhány belső szervedet, amiket kisebb hatékonyabb mesterséges változatokkal pótoltunk. Eltávolítottuk a méhedet és a petefészkedet is. De úgy tudom, sosem akartál gyereket.”

Nem kell a karneuszokig, Vírusig utaznunk, hogy az álcázatlan kegyetlenséggel találkozzunk. Van belőle elég a Földön is.

„»Hazudik.« A gondolat idegenül hatott. És azért, mert nem az övé volt, hanem Elophié. »Így van Julia, itt vagyok veled.« Na, takarodj a fejemből! – gondolta ingerülten. »Nem tudok. Ilyen módon is össze vagyunk kötve… Muszáj volt, hogy teljeskörűen együtt tudjunk működni, de biztosíthatlak, hogy ez csak a kommunikációt és az én érzékelésemet segíti.« Nem lehet egy olyan gondolatod, érzelmed, semmid, ami csak a sajátod, amin ne kellene osztoznod valakivel.”

A karneusz belsejében is épül egy borzalom. Vírus talál egy fegyvert, amit Szikének nevez el, ezt még egy régi kultúra hozta létre a karneuszok ellen, de nem tudja felnyitni, nem tud a belsejébe jutni, így számára használhatatlan, ezért számítógépet épít. Mivel emberek milliói, milliárdjai érkeznek a karneusz belsejébe, ezért a gépét emberi agyakból építi fel. Néha a teljes emberi test kell hozzá, máskor elég csak a fej is. Ezek a testek, agyak vegetatív kómában lebegnek, kezdetben nyolcszázezer agy áll Vírus rendelkezésére, de a Szike még nem nyílt ki, ezért bővíteni kell.

„– Hamarosan megfejtjük a nyitókódot – közölte Fredrik az emberkomputer közepén. Yist a fej egy érett gyümölcsre emlékeztette az idegköteg végén. – Ez a hálózat már most elképesztő dolgokra képes. Még néhány millió friss emberi agy, és együtt feltárjuk egy sok millió éves idegen eszköz titkát. Elég, ha valamelyik földszívó elér egy nagyvárost, és máris újabb tízmilliós emberanyagból válogathatunk.”
És mit éreznek, érezhetnek ezek a számítógéppé alakított emberek?
„– Ők már semmit – felelte Fredrik feje. – Számolnak, kódokat fejtenek, és közben talán saját emlékeik között lebegnek. Vagy csak lebegnek, gondolatok, érzések nélkül. Egy biztos: legtöbbjüknek hasznosabbá vált a létezése, mint bármikor a földi életük folyamán.”

Az emberek munkáját (főleg, ha gazdagok) proktorok segítik. Ők hús-vér emberek, de egy csomó gép van a testükbe építve, ezért bizonyos feladatokat hatékonyabban tudnak ellátni, mint a „valódi” emberek. Ned, Julia munkatársa, később a társa így beszél a neveltetéséről, hogyan „…vegetált félig éberen egy mesterséges lombikban kétéves koráig, ahol gépekkel edzették fejlődő testét, és tudással tömték a fejét. Majd miután végre kiszabadult a burokból, kutatóorvosok és genetikusok, na meg android felügyelők között cseperedett.”

Két különleges nő is tartozik a fontosabb szereplők közé. Julia fogadott lánya, Elisha, aki később Yis felesége lesz, illetve Lorelei, ő Elisha és Yis gyermeke. Nem tudjuk róluk, hogy mennyire emberek, mennyi van belőlük a karneuszból – vagy valami másból. Egy biztos: mindkettejüknek ugyanaz a fegyvere. Az énekükkel pusztítani tudnak. Hogyan alakult ez ki, miért lett emberi formájuk és emberi tudatuk, ez sem derül ki pontosan. A szerző csak azt tudatja az olvasóval, hogy Julia kezdetben azt hitte, valamelyik húskitermelésen dolgozó munkás gyermeke veszhetett el a karneuszban. Ennek kiderítésében Elisha sem tudott segíteni, nincsenek emlékei kicsi koráról.

Ez a világ elképesztően különös és nagyon nyugtalanító. Ráadásul minden az élő húsban, erekben, gyomrokban, idegcsatornákban, belekben játszódik: Zola vagy Móricz naturalizmusa vattacukros lányregény ehhez képest. Tömérdek szenvedés, kegyetlenség, részvétlenség sűrűsödik össze a karneuszok és az emberek együtt-létezésében, és ez ritkán ad alkalmat pozitív érzelmekre. A történet vége azonban ismét nyitva maradt. Az emberiség nem menekült meg, nem is pusztult el, csak Szike segítségével haladékot kapott. Hogy ez a haladék aztán mire lesz elég, képes lesz-e az emberi civilizáció egy nagyobb támadást kivédeni – a válasz még várat magára…

Markovics Botond regényét több okból is fontos műnek tartom. Olyan gondolatokat, fejleményeket vet fel, melyek nem csak a fantasztikum világában léteznek. Hiszen éppen napjaink hírei mutatták meg, hogy az embert támogatni képes mesterséges intelligencia képes elszabadulni és az ember ellen fordulni. De más (konkrétan húsba vágó) kérdéseket is felvet: milyen jogok illetik meg a személyiséget, mit lehet elvenni tőle/belőle, milyen mesterséges szerkezeteket lehet – és főleg szabad-e – élő organizmushoz csatolni. A sort még sokáig lehetne folytatni, hozzátéve, hogy ezekre a feleletet már a jelenben, illetve a közeljövőben kell megadni.

Markovics Botond: Bionauták a végtelenben
Agave Könyvek, Budapest, 2026
320 oldal, teljes bolti ár 5280 Ft,
online ár a kiadónál 4750 Ft,
e-könyv változat 3780 Ft
ISBN 978 963 598 5401 (papír)
ISBN 978 963 598 5449 (e-könyv)

* * * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Három év telt el azóta, hogy Yis Venter és Julia Pollard felfedték a karneuszok valódi természetét. A Földet ostromló, bolygónyi méretű ragadozókat azóta sem sikerült megállítani, az emberi civilizáció a pusztulás szélére sodródott.
Yis hajdanán izgalmas kalandot keresett a hús mélyén, de amikor az értelmes fajokat saját céljaira használó idegen entitás, Vírus befolyása alá került, nemcsak az élete, hanem a teste is visszafordíthatatlanul megváltozott. Ráadásul kegyetlen választás elé kerül: kislánya és szerelme élete múlik azon, képes lesz-e teljesíteni a Vírus által rákényszerített küldetést.
Az apokalipszis végóráiban Yis apja kétségbeesett mentőakciót szervez eltűnt fia felkutatására. Ehhez szüksége van Julia tapasztalatára – a nőére, aki évekkel ezelőtt magával hurcolta Yist a karneuszok testébe, és belekeverte ebbe az emberen túli játszmába.
Markovics Botond hősei a Bionauták folytatásában halott karneuszok, élő számítógépek és rejtőzködő idegen lények között még mélyebbre merészkednek a hús rejtélyekkel teli, bizarr univerzumába, ahol talán a túlélésnél is fontosabb kérdéssé válik, hogy kinek van joga ítéletet mondani egy egész faj felett.