Húsvilág | Markovics Botond: Bionauták

kistibi |

Verne regényeit még gyerekként, hét-nyolc évesen kezdtem falni. Fogalmam sem volt, hogy a sci-fi előszobájában járok, de ha lett volna is, akkor sem tartottam volna fontosnak. Az irodalomelmélettel foglalkozó szakértő és az olvasó  között az a lényegi különbség, hogy az egyik kategóriákat állít fel, elemez, szakért, besorol, az olvasó viszont azt olvassa, ami neki tetszik. Nagyobbacska koromban pedig azt nem értettem, hogy amikor egy átlagos regény tíz forintba kerül, miért kell nekem húszat fizetni a sci-fi példányaiért. Hogy akkor miért tartozott a három T-ből a sci-fi a tűrtbe, azóta sem kaptunk választ.

Aztán Verne időkön és tereken átívelve megérkezett a 20. századba, csak már másként hívják: Lemnek, Asimovnak, Bradburynek. És a 20. század megadta a választ arra, hogy hogyan ágazik el az irodalom addig kissé háttérbe szorított két tematikája, a fantasy és a sci-fi. Ha elolvassuk Tolkien csodáját, A Gyűrűk Urát, vagy Asimov regényfolyamát, az Alapítványt, rögtön érthetővé válik a különbség. Amit a múlt század politikusai nem értettek vagy nem mertek érteni: a sci-fi és a fantasy legjobb alkotásai ugyanúgy a irodalom csúcsteljesítményei közé tartoznak, mint a hagyományos regénytechnikával megírt, hagyományos helyszíneken játszódó művek. A három T (támogatás, tűrés, tiltás) évtizedekig rombolta a magyar irodalmat, legfőképpen annak határterületeit.

Nagy fájdalmam volt sokáig, hogy jól megírt, magyar sci-fi egyszerűen nem létezett. Ám ez a gondolat csak addig volt igaz, amíg nem találkoztam Zsoldos Péter Viking trilógiájával. Bátran állíthatom, hogy ő a magas minőséget képviselő magyar sci-fi megteremtője. Sajnos, ma már nincs köztünk,  „csak” az életműve, és egy díj őrzi a nevét.

Markovics Botond a sci-fi legjobb ösvényein jár. Ízlelgessük két szempontból a Bionauták című regényt. Először úgy, mint olyan művet, ami tematikájában nem tér el a klasszikusoktól. Hitelesen ábrázolja a világot, melyben a főhősök viselik sorsukat. Valóságos, háromdimenziós karakterekkel dolgozik. Történetvezetése krimiszerűen izgalmas, cselekménye sűrű és fordulatos. Mindegyik állítás igaz a Bionauták című regényre, de hadd emeljek ki ezek közül egyet: ez az ábrázolt világ.

A történet egy karneusz körül zajlik. A karneusz hatalmas, több száz kilométer átmérőjű képződmény, az űrben kering, kívülről kőzetréteg borítja, de a belseje valójában hús-vér élőlény. Az emberiség szinte semmit nem tud róla, noha évek óta bányásznak húst az élő karneuszból. Konkrétabban: a Venter-család ebből a húsbányászatból lett multimillárdos.

Ezen a ponton billen át a minősítés: a jó sci-fi tud többet is nyújtani az egyéb tematikájú regényeknél. Miközben a bányászok ide-oda járnak a karneusz húsában, nem tudnak semmit arról, hogy a karneusz érző-gondolkodó lény-e, de arról sincs fogalmuk, hogy az élő szervezet belsejében milyen titkokkal, csodákkal, veszélyekkel találkozhatnak.

A képzelt világ innentől kezdve túlmutat önmagán, hiszen a bírvágy, a minden erkölcsi törvényt felülíró profitéhség mindennapjainknak a része, nem korlátozódik a fantáziavilágra. De a szövegben minden áthallási szándék nélkül is felbukkan valami nagyon aktuális: „Nem voltak illúziói, a kallódó gyerekeket szinte mindig kiszemeli magának egy aljas felnőtt.” Ez a karneuszok világára vonatkozó mondat jellemző a közelmúlt Magyarországára is.

• Olvass bele!

Nagyon erős és pontos Markovics Botond történetvezetése. Ahogy egyre beljebb kerülünk a karneusz húsába-vérébe-világába, egyre több megfejtendő titokkal találkozunk. De ez csak az egyik aspektusa a történetnek. A másik a mű filozófiai rétege: a regény súlyos kérdést tesz fel: lehetséges-e egymástól rendkívül távoli kultúrák között  kapcsolat, megértés, együttműködés. Nagyon izgalmas feladványt teszek az olvasó elé: próbálják együtt olvasni Lem Solarisát a Bionautákkal. A párhuzamosan feltett kérdésre csak Lemtől kapunk egyértelmű nemet. A Solaris plazmaóceánja az ott élő tudósok emlékeit ruházza fel testtel, olyan lényeket hozva létre, amelyek valahol a fizikailag is létező emberek és az emlékek között léteznek.

Markovics Botond befejezetlen története még nem ad választ, és csak az utószóból tudjuk, hogy még idén megjelenik a folytatás is. De a különbség nyilvánvaló. A karneusz olyan élőlény, amit/akit az emberek meggyaláztak. Eddig még nem tudtuk meg, hogy okoznak-e fájdalmat neki azok a gépek, amelyek segítségével a bányászok és kutatók járnak az élő testben, keresztülvágva a húst, belemászva a vérerekbe. Azt sem tudjuk, hogy a lény belsejében található élőlények hogyan kerültek oda.

A Solaris a szellem regénye, a Bionauták a húsé, de a legfontosabb kérdésben közös a két mű. Miért van, hogy a különböző kultúrák ilyen nehezen találják meg a közös nyelvet? És ha ezt a kérdést lefordítom/rávetítem az emberi történelemre, szinte mindenütt csak folyamatos konfliktusokkal találkozom.

A történet tele van szerethető figurákkal. Talán a legfontosabb Julia Pollard, ő irányítja a hús kitermelését, de igazából nem érdekli az üzlet. Magához vesz egy árva kislányt, Elishát, akinek a múltjáról nagyon keveset tudunk, és amikor kiderül róla, hogy honnan származik, a karaktere még rejtélyesebbé válik.

Fontos figura még Yis Venter, a húsmilliárdos dinasztia legifjabb tagja. Édesapja elküldi őt a nagynénje, Daria kíséretében a Sirius-A csillag körül keringő karneuszra. (Daria nem csupán a cégcsoport főnökének, Abram Venternek a húga, de a cég második embere is. Abram ezen felül minden szemét munkát vele intéztet el, családi buldognak használja.) Kettejük feladata – de ezt csak Daria tudja – Julia leváltása. A vállalat vezetése korrupcióval vádolja Juliát, és rövid úton el akarják őt távolítani. A vádból természetesen egy szó sem igaz. Julia tudós, és a karneusz rejtélyét akarja kideríteni. Ez az alaphelyzet, amiből igen kacskaringós história kerekedik, és minden megfejtett titok új titkokat szül.

„– A karneusz nem érző lény – jegyezte meg Daria. – Az Intersztelláris Bíróság ezt egyértelműen kimondta, innentől kár rajta vitatkozni.
– Elég ostoba emberek ülhetnek abban a bíróságban – kottyantotta közbe Elisha Pollard. – Vagy csak korruptak?
Nyilvánvaló, hogy ha a karneusz érző lény, akkor nem lenne „illendő” a húsát bányászni, gépekkel tépni.”

Markovics Botond regénye a sci-fi legjobb magyar hagyományait követi – nagy szerencse, hogy van mit. Aki nem tudná, kikről beszélek: Zsoldos Péter európai szinten is ismert és elismert szerző, Szélesi Sándort (írói álnevén Anthony Sheenard) pedig a kétezres évek elején Európa legjobbjának választották,

Nagy kíváncsisággal várom a Bionauták folytatását: vajon mit terveznek ellenünk a karneuszok?

Markovics Botond: Bionauták
Bionauták sorozat
Agave Könyvek, Budapest, 2026
304 oldal, teljes bolti ár 5280 Ft,
online ár a kiadónál 4750 Ft,
e-könyv változat 3780 Ft
ISBN 978 963 598 4954 (papír)
ISBN 978 963 598 4961 (e-könyv)

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

A Sirius-A csillag körül keringő karneusz nem bolygó és nem aszteroida: egy hatszáz kilométer átmérőjű, kőzetbőrrel védett élőlény, amelynek testéből az emberiség évtizedek óta bányássza a különböző luxusélelmiszerek, kozmetikumok és gyógyszerek alapanyagát. A kitermelésből született meg a Venter-dinasztia multimilliárdos vállalatbirodalma és a Föld kényelmes hazugsága, hogy a karneusz nem érző lény.
Yis Venter, a család ifjú örököse a csillaghoz érkezve egy életre szóló kalandot remél: végre találkozhat a legendás űrfelfedezővel, a húsbányászatot irányító Julia Pollarddal, és bejuthat a karneusz belsejébe, ahová a legtöbb ember sosem merészkedne.
Ám nem tudja, hogy Pollardot csempészettel vádolják meg, és a családja nem látogatóba érkezik, hanem elszámoltatni a nőt. Pollard azonban nem tolvaj, és nem adja meg magát. Felismeri, hogy Yis védelmet jelenthet a számára, ezért menekülése során magával ragadja a fiút.
Miközben Yis és Pollard a karneusz egyre veszélyesebb részeibe sodródik, a húsvilág mélyén idegen szervek, makrofág ragadozók, eltűnt expedíciók és titkos bázisok mögött felsejlik egy fenyegetés, amelynek árnyékában a Föld hatalmi játszmái jelentéktelenné zsugorodnak.
Markovics Botond új regénye grandiózus sci-fi-odüsszeia a hús univerzumában. Egy sodró tempójú történet a felfedezés megszállottságáról, a személyes áldozatokról és egy idegen entitásról, amely talán egyfajta ítélet az egész emberiség felett.