De mi lesz utána? | Donna Tartt: Titkos történet

Tóth Gergely |

A Titkos történet eseményei röviden is össze­foglalhatók: egy csapat egyetemista meggyilkolja közös barátjukat, aztán szenvednek a tettük súlyától. De a regényt nem csak a benne tör­tén­tek teszik regénnyé.

A főszereplő, Richard Papen egy kaliforniai kisvárosban nő fel, és egy hirtelen ötlettől vezérelve úgy dönt, hogy a Vermont állambeli Hampdenben akar továbbtanulni. Ott a csodálatát két dolog váltja ki, az időjárás (ami lényegesen zordabb a kaliforniainál), és az ógörögöt – kedvenc tárgyát – tanító professzor személye és tanítási módszere. Hozzá csak hatalmas szerencsével lehet bekerülni, és növendékeitől teljes elköteleződést vár. Ez azonban sokszorosan és kifizetődik, és sokkal nagyobb hatással van a hallgatók életére, mint bármelyikük gondolná.

Sokáig keresi a helyét a csoportban, melyet addig csak távolról, irigykedve figyelt. Charlie és Camilla, az ikrek, Henry a különc nyelvzseni, Bunny, egy bankárfamília kissé léha sarja, és Francis közös jellemzője, hogy meglehetősen jómódúak, sőt: esetenként gazdagok.

Richard a kisebbrendűségi érzése elleplezésére hamis múltat és származást talál ki magának, gazdag szülőket és unatkozó filmsztár szomszédokat, de mint minden kamuzás, később ez is visszaüt. A téli szünet idején a csoport többi tagja otthagyja Hampdent, csak ő marad – felkészületlenül – a zimankóban. Kis híján bele hal, végül Henry menti meg: szállást ad neki.

A második szemeszter során az eddig is rendhagyó fazonok még különösebben viselkednek. Kiderül, hogy még az ősszel négyen kipróbálták (szakmai érdeklődésből?), milyen egy igazi, ókori bacchanália. A dorbézolás olyan nagy sikerrel járt, hogy mire öntudatlanságig itták magukat, véletlenül megöltek egy helyi farmert. (A szerencsétlen valószínűleg rájuk talált, és nem tudta mire vélni a lepedőbe öltözött fiatalokat.) De ennél nagyobb baj, hogy a szertartásból kihagyott Bunny megtudta a dolgot, és attól kezdve zaklatta és zsarolta a társaságot. Richard a többség mellé áll, és apránként azonosul a négyek tervezgetésével, amelynek célja: megszabadulni Bunnytól.

• Olvass bele!

A megszabadulás – a több hónapon át tartó zsarolás után – már csak gyilkosságot jelenthet. A mérgezés tervét elvetve a legegyszerűbb megoldás mellett döntenek, Bunnyt az egyik szokásos sétáján szakadékba lökik, és balesetnek álcázzák. A terv meg is valósul, de két dologgal nem számolnak: a hirtelen téliesre fordult időjárással, ami teret ad nyomozásnak, és a saját bűntudatukkal.

Mindezt Richard meséli el, összefoglalva a gyilkosság után eltelt éveket, a belső konfliktusok hatására felbomlott csoport történetét, tragédiáit. A közös bűn, a titok megmérgezett mindent, ami utána következett. Egyikük élete sem lett boldog.

Donna Tartt nagyszerűen festi le a keleti part, Új-Anglia borongós-hűvös hangulatát, az egyetemek sajátos világát, amelyben minden egyetemista vagy egykori egyetemista olvasó hamar otthon érzi magát.

Nem sieti el a történet elmesélését sem. Az első oldalakon elárulja ugyan, hogy Bunny meghalt, de lassan rajzolja meg a hátteret. Időbe telik, míg összerakjuk a képet, megismerjük a szereplőket. A végig félig kívülálló Richard történetmondása személyessé teszi az élményeket, csak akkor orrolunk meg rá, amikor hirtelen olyan esetekre utal vissza, amelyeket korábban még nem említett. A regény ideje két szemeszter, s ezt Richard Papen egy jóval későbbi időpontban meséli el vagy írja meg. Nem is egyszer esik meg, hogy a tavaszi események taglalása közben odaveti, hogy „egyébként ősszel meg ez és ez is történt”. Ilyesmi sokszor előfordul, ha hosszú, bonyolult történetet mondunk el, különösen, ha egy részlet csak később nyeri el a jelentőségét. Bár ez az idő-összekuszálás valószínűleg szándékos eszköze az írónak, olvasás közben mégis zavaró érzetet kelt. Mintha Tarttnak is csak később jutott eszébe, de lusta volt a korábbi események közé írni, vagy úgy érezte, a regény már elkészült részei közé nem fér be.

A regény lassú folyású, az író megteheti, hogy a szereplők hosszasan vitatkozhassanak olyan filozófiai vagy filológiai kérdésekről, amelyeknek gyakran semmi jelentősége a történet szempontjából, viszont élővé és plasztikussá teszik a világot, amelyben a történet játszódik. Nem egy ilyen gondolattal már korábban is találkoztam – idézetként – a különböző közösségi oldalakon, viszont ezek itt nem túlzottan szervesültek bele a szövegbe.  (Umberto Eco is alkalmazza ezt a trükköt, de valahogy jobban…)

Greskovits Endre fordítása jól adja vissza a regény hangulatát, pedig a változatos stílusú – és időnként nyelvezetű – szöveg visszaadása nem lehetett könnyű. Az ő munkáját is visszaigazolja, hogy csaknem húsz év után a regény másodszor jelent meg.

A kiadvány kifejezetten szép és igényes, tervezője félretolta a túl szellős szövegtálalást, az újrahasznosított papírt, és betűje is kellemesen olvasható. Élmény volt kézbe venni és olvasni.

Donna Tartt: A titkos történet
Park Kiadó, Budapest, 2015
492 oldal, 3900 Ft
ISBN 978 963 355 1851

* * *  * * *

A könyv kiadói fülszövege

Öten voltak. Megközelíthetetlen, titokzatos kis csoport a vermonti egyetemen. Ebbe az elit társaságba csupán egyetlen új diáknak sikerül be­jutnia, a feltörekvő Richard Papennek. Ő beszéli el évekkel később a csoport titkos történetét. A különös ifjak megszállott pro­fesszoruk hatására nemcsak tanulják, át is élik az ókori görög kul­túrát, az ősi vallást, a mámoros orgiákat és a vér­áldozatot.

De amikor megszegik a társadalmi és erkölcsi törvényeket, átlépik a határokat, életük örökre megváltozik. Saját bőrükön tapasztalják, hogy nem ölni nehéz, hanem tovább élni.