Sajdik világa az Örkény könyvesboltban 2.

Posted on 2015. július 5. vasárnap Szerző:

0


Madárvédő Golyókapkodó

Madárvédő Golyókapkodó

(Folytatás)

Sajdik Ferenc a girbegurba, régi házak, ódon városkák nagy mestere. Csodás kisvárosainak egyikét rajzolja meg egy másik lapon, amelynek közepén patak fut, hídkorlátjára kissé megviselt, ne mondjuk, másnapos alak támaszkodik, nagy szemű arca, homlokába hulló haja ismerős, és szól ilyenképpen: Góg és Magóg fia vagyok én… Mire a mellette megálló kedves öregasszony: Ejnye Bandika! Szegény anyád elsüllyedne szégyenében! Ady alakja remek portré egyébként. Körülötte számtalan apró poén bujkál a városkában, érdemes elbogarászni köztük. A főtéri szobor a jövőn kívül egy tűzfalra mutat, amelyen nagy betűkkel írva áll: Bacilus! Üsd, ahol éred! Egy cipőüzlet reklámja erősen emlékeztet arra az 50-es évekbeli plakátra, amely ezt hirdette: Cipőt a cipőboltból! Itt a felirat: Óriási vásár! Cipők mindkét lábra! A két reklám között annyi a különbség, hogy az elsőt komolyan gondolták.

Ady Endre szégyenkezik...

Ady Endre szégyenkezik…

Egy másik lapon zöldhullámos dombok közé bújó falu, fölötte a magasban harci repülőgép zúg, se látó, se halló pilótákkal. Alattuk Radnóti Miklós szépséges sorai:

Ki gépen száll fölébe,
annak térkép e táj,
s nem tudja, hol lakott
itt Vörösmarty Mihály.

Lent a földön az ügyetlenül tébláboló utókor széttárja a karját, felirata: Ez gyalogos, de ő sem tudja, mert Vörösmarty házát rég lebontották.

Nem bontották le viszont azt a sarokházat Budán, amely főszereplője a Ház a Bartók Béla úton című rajznak. Táncoló körvonalú Sajdik-ház ez a sokemeletes is, fönt műteremablakkal, előtte Gárdonyi Géza szobrával, ügyes-bajos járókelőkkel. A lényeg a rajz jobboldalán: fent a nevezetes Csontváry-önarckép Sajdik-féle átirata, alatta Karinthy Frigyes nemkülönben remek portréja, kávéházi asztalnál, hol másutt. És a felirat:

Az emeleten Csontvárynak volt műterme, a cipőbolt helyén volt a legendás Hadik-kávéház, itt volt törzsvendég Karinthy Frigyes. Akarhat-e többet egy épület? A rajz immár kordokumentum, azé a koré, amelyben még valóban cipőbolt volt a ház földszintjén. De ma már az újra megnyílt Hadik kávéház van a helyén! (…)

Gombóc Artúr...

Gombóc Artúr…

Csukás István és Sajdik Ferenc együtt: jókedvű, élő klasszikusok, nem kis részben a Pom-Pom meséi okán. Erős a gyanú, hogy Pom-Pom már halhatatlan, nemkülönben két szülőatyja is. Itt van néhány mutatóban remek figuráik közül: a páratlan Festéktüsszentő Hapci Benő, csodás kékben a csokoládékedvelő kövér madár: Gombóc Artúr, és bohóc-zöldben a Madárvédő Golyókapkodó.

Sajdik Ferenc fantáziája, úgy tűnik, kimeríthetetlen, jelenleg is egy rajzfilm forgatókönyvén dolgozik. Újabb ajándékot készít mindnyájunknak, amiben olyasmi viszi majd a vezérszólamot, amiről József Attila Ódájában is szó esik: „a tündér nevetés”. S hogy ugyanebben a magasságban maradjunk, eszünkbe juthat még az igen tisztelt Európai Unió még jobban tisztelhető himnuszának nem hivatalos szövege. Bár az uniós himnusznak a sok nyelv okán hivatalos szövege nincsen, a zene viszont Beethovené, a IX. szimfónia zárótétele. S miután abban Schiller Örömódája hangzik fel, ha felcsendül az uniós himnusz, mindenki hallja magában az Örömóda sorait, az „égi szikra, szent örömhöz” szólókat:

Testvér lészen minden ember,
Merre lengnek szárnyaid.

(Jankovich Ferenc fordítása)

Ilyenféle szárnyak csapkodását érzékelhetjük ezen a kiállításon is, Sajdik Ferenc rajzai előtt. Amelyeknek együtt örülhetünk, korra, nemre, pártállásra való tekintet nélkül. S ha majd kilépünk innen, egy tiszta óra után, magunkkal vihetjük azt az érzést, hogy kicsivel jobb emberek lettünk, mint amilyenek vagyunk. Hátha.

Sajdik Ferenc – Kossuth-díjas, Prima Primissima díjas és Hazám-díjas – grafikus, karikaturista kiállítás, a Borúra derűs irodalom a Cultiris Galériában látható szeptember 5-éig.

Örkény István Könyvesbolt (1037 Budapest, Szent István krt. 26.)