Citromillat és halálszag | Anders & Anette de la Motte: Intrika Amalfin

Paddington |

Vannak könyvek, amik egyszerűen nyaralásra termettek. Olyan történetek, amiket a strandon, egy teraszon vagy egy árnyékos kertben ülve a legjobb olvasni, miközben az ember fejben már a következő utazását tervezi. Anders és Anette de la Motte regénye, az Intrika Amalfin pontosan megfelel az összes követelménynek. Egyszerre könnyed és izgalmas, tele mediterrán hangulattal, családi intrikákkal, gyilkossággal és olyan mennyiségű gasztronómiai élménnyel, hogy azonnal felhívom az érdeklődő olvasó figyelmét: éhesen ne kezdjen bele.

A svéd szerzőpáros neve a krimirajongóknak már ismerős. Anders de la Motte korábban rendőrként dolgozott, később biztonsági főnök lett a magánszférában, mielőtt főállású író lett volna, és mára Svédország egyik legsikeresebb krimiszerzőjévé vált. Felesége, Anette nyelvtanár és tananyagfejlesztő, ráadásul a felmenői olaszok, így különösen közel áll hozzá az a világ, ami négykezesük hátteréül szolgál. Ez a regény a Gyilkosság a nap alatt sorozat második része, amelynek középpontjában persze ismét az olasz kultúra áll meg az elképesztő tájak, meg hát a bűn. A kötet élvezhető az első rész (Halál Caprin) nélkül is, de azért így nyáridőben talán belefér mindkét szórakoztató kötet.

Már az első kötet nyilvánvalóvá tette, hogy a szerzők kiváló érzékkel vegyítik a klasszikus krimik elemeit az üdülés hangulatával. Ezúttal – amint az a címből is sejthető – a gyönyörű Amalfi-part szolgál díszletként. Színes házak kapaszkodnak a sziklák oldalába, keskeny utcák kanyarognak a tenger felé, citromligetek illata lengi be a levegőt, a háttérben pedig ott csillog a Földközi-tenger. Az ember néhány fejezet után már hajlamos rákeresni a repülőjegyekre és szálláslehetőségekre – nekem szigorúan valamikor október és április között.

Hugo Lind, az első kötetben megismert kissé kiégett, feleségét gyászoló, végtelenül szimpatikus és remek műszaki érzékű svéd tanár úgy dönt, hogy a Caprin átélt kalandok után még nem tér vissza hazájába, hanem tovább élvezi Itália varázsát. Ebben nem kis része van Larának, az energikus idegenvezetőnek, akinek mintha lassan sikerülne kiolvasztania az özvegy férfiember szívét. Amikor Lara váratlanul helyettes buszsofőrt kénytelen keresni egy vakbélgyulladás miatt, Hugo természetesen igent mond. A Belmonte Travels ezúttal a dúsgazdag svéd Byhlén család luxusutazását szervezi az Amalfi-parton. A család feje állítólag hamarosan átadja édességbirodalmának irányítását, ám korántsem egyértelmű, hogy ki örökölheti a hatalmat és a vagyont. A gyönyörű környezet pedig, ahogy az a jó krimikben lenni szokott, csak arra szolgál, hogy még élesebb vonalakkal rajzolja meg az emberi kapzsiságot, sértettséget és féltékenységet.

Ritkaság, hogy egy krimiben maga a történet időnként háttérbe szorul, és dominál az atmoszféra meg a környezet. Az Intrika Amalfin persze egy rejtély felderítéséről szól, de azzal egyenértékűen egyfajta életérzést is megmutat. Kevés olyan könyvet olvastam mostanában, amely ennyire érzékletesen volt képes átadni a helyszín hangulatát. Szinte hallani a kikötők zaját, érezni a kövekből áradó forróságot és látni a naplementében aranyló tengert.

• Olvass bele!

Mindehhez még ott vannak az ételek. A szerzők oldalról oldalra sorakoztatják fel az olasz konyha legnépszerűbb fogásait: frissen készült tészták, tengeri herkentyűs tálak, citromos desszertek és más helyi ínyencségek követik egymást reggelire, ebédre, vacsorára. Az olvasó időnként már nem is azt várja, hogy mikor bukkan fel a következő nyom, hanem azt, hogy a következő jelenetben vajon mit szolgálnak fel.

Hugo és Lara párosa különleges színeket fest a képre. Hugo egyáltalán nem felel meg a skandi krimik klasszikus nyomozó típusának. Még csak nem is alkoholista. Visszafogott, megfontolt, néha bizonytalan, de pontosan ez teszi szerethetővé. Lara ezzel szemben lendületes, határozott és magabiztos, aki láthatóan otthonosan mozog az olasz káoszban. Kettejük dinamikája remekül működik: folyamatosan ugratják egymást, néha idegesítik a másikat, mégis nyilvánvaló, hogy a közöttük alakuló kapcsolat különleges.

Ráadásul a hűvös tanár és a temperamentumos idegenvezető között mindig vibrál valami, amitől az ember folyton azt várja, hogy történjen meg végre az áttörés. Egy félmondat, egy összenézés vagy egy közös kaland után már-már biztosnak tűnik, hogy na, most! – aztán persze újabb akadály gördül eléjük. Felbukkan egy vendég vagy megszólal a telefon. Svédországban már megjelent a sorozat harmadik része, a Riválisok Rómában, és csak remélni tudom, hogy hamarosan magyarul is kézbe vehetjük. Addig is marad a találgatás, vajon Hugo és Lara a folyamatos kerülgetés után végre tényleg összejönnek-e.

Miközben a romantikus szál lassan bontakozik ki, a krimiszál is bogozódik… Az Intrika Amalfin ügyesen adagolja a fordulatokat, a családi konfliktusokat és a titkokat. A sokelemű mozaikcsalád Byhlének között egyre nő a feszültség, és a meseszép nyaralás közben régi sérelmek, hatalmi harcok és féltve őrzött titkok bukkannak elő, magyarázatot adva nem igazán felhőtlen kapcsolataikra is.

Ez a vérbeli mediterrán történet Tordai Éva igényes magyar fordításában tökéletes útitárs lehet a nyaraláshoz – persze azért legyen elérhető közelségben egy tányér tészta, néhány citromos sütemény, és készüljünk fel rá, hogy a végére szinte biztosan bakancslistára kerül az Amalfi-part.

Anders és Anette de la Motte: Intrika Amalfin
Fordította: Tordai Éva
General Press Kiadó, Budapest, 2026
304 oldal, teljes bolti ár 5990 Ft,
online ár a kiadónál 5391 Ft,
e-könyv változat 4199 Ft
ISBN 978 615 104 1185 (papír)
ISBN 978 615 104 1192 (e-könyv)

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Egyetlen hely sem mentes a gonosztól. Hugo Lind úgy dönt, néhány hétig még nem tér vissza Svédországba, hogy kiélvezze Itália szépségeit, így amikor az elbűvölő idegenvezetőnek, Larának váratlanul helyettes buszsofőrre lesz szüksége, természetesen lelkesen segédkezik. A BelmonteTravels ezúttal a Byhlén családnak, a híres svéd édesipari dinasztiának szervez luxusnyaralást az Amalfi-parton.
Számos pletyka kering arról, hogy Gottfrid Byhlén, a családfő kész végre átadni édességbirodalma vezetését, már csak az a kérdés, kinek. A festői partvidék, az árnyas citromligetek, az ékszerdobozhoz hasonló városkák nyugalma sem képes lecsendesíteni a család tagjaiban pattanásig feszülő indulatokat. A hatalom és a vagyon ígérete részegítő, és csupán egyetlen kérdés marad: ki meddig képes elmenni, hogy megkaparintsa magának?