A füstmentes lőportól a békedíjig | Ingrid Carlberg: Nobel

Sváb Ági |

Az irodalmi élet és a tudományos világ minden évben Skandinávia felé emeli tekintetét, és kíváncsian várja, kik lesznek az év Nobel-díjasai. Különösen az elmúlt időszakban hallhattunk sokat arról, milyen körülmények között osztják ki ezeket a díjakat – igaz, sajnos ezek a hírek nem éppen arról az erkölcsi tisztaságról és nemes szándékról szóltak, amely bő száz éve Alfred Nobelt híres díjai megalapítására késztette. Erről, mármint a díjak alapításának valószínűsíthető történetéről és sok minden másról is olvashatunk Ingrid Carlberg életrajzi kötetében.

A svéd származású Alfred Nobelnek már az édesapja is feltaláló volt. Kreativitását sajnos nehezen tudta pénzre váltani, többek között ezért is kellett családjával a 19. században rohamos fejlődésnek induló Szentpétervárra költöznie. Az ifjú Alfred, édesanyja és a sok testvér közül az életben maradottak is követik az apát Oroszországba, és kulturálisan izgalmas, de anyagiakban nem bővelkedő éveket töltenek ott. Alfred örökli édesapja érdeklődését és kreativitását, és azt az elképzelést, hogy a 19. század a természettudományos ismeretek robbanásszerű (elnézést) növekedését fogja magával hozni. Különösen a vegyészet foglalkoztatja, és bár formális oktatásban nem részesül, találmányai emberek millióira lesz majd hatással. (Ugyanakkor izgalmas arról is olvasni, hogy Alfred egész élete során szépirodalmi szövegeken is dolgozik, verseket, regényeket fogalmaz. Furcsa fintora sorsának, hogy egyetlen befejezett műve, egy dráma már a nyomdában várt, amikor megérkezett szerzőjének halálhíre, így az utókor nem értesülhetett Nobel irodalmi tehetségéről.)

Alfred Nobelt elsősorban a dinamit feltalálójaként ismerjük, és valóban ez számtalan ötlete közül a leghíresebb. Ugyanakkor bátran kijelenthető, hogy élete harmadát különböző nemzetek bíróságán töltötte, részint azért, hogy bebizonyítsa szabadalmi jogát, részben azért, mert a füstmentes lőpor, majd később a nitroglicerinből gyártott robbanóanyagok nem megfelelő tárolása miatt számtalan baleset következett be a nyugati világban. Nobel saját bevallása szerint életét vasúti kocsikban és hajókabinokban töltötte, párizsi lakásában, és később, élete végén sanremói villájában is csak az év egy részét töltötte.

• Olvass bele!

Az életrajzból nemcsak a kémiai felfedezések sorát ismerhetjük meg, hanem Nobel magánéletét is. Sok testvére közül egyedül ő nem nősült meg, de odaadó nagybácsiként figyelt számos unokaöccse és unokahúga sorsára. A kötetben két hozzá kapcsolódó nő sorsát ismerhetjük meg. Egyikük, Sofie Hess 18 éven át tartott fenn vele egy nehezen meghatározható viszonyt. Másikuk Bertha von Suttner bárónő volt, de már az első találkozásuk alkalmával kiderült, hogy a szerelem szóba sem kerülhet köztük, ám a férfival élete végéig levelezett. A művelt és haladó szellemiségű osztrák írónő békemozgalomról vallott nézetei bizonyosan befolyásolták Nobelt, amikor végrendeletében magas összeget adományozott a békedíj létrehozására.

Ingrid Carlberg, a kötet szerzője újságíró, nem ez az első életrajzi könyve. Hihetetlen alapossággal mutatja be nekünk Alfred Nobel életét. Elképesztő mélységig járt utána orosz, olasz, francia, svéd, angol, amerikai stb. irattárakban a nobeli hagyatéknak. Tiszteletreméltó a precizitása. Külön érdekesség viszont, hogy a vaskos könyvben időről időre megjelennek saját reflexiói is. Ezeket eltérő betűtípus is jelzi, és bennük nemcsak az irattározás nehézségeivel ismerkedhetünk meg, de azzal is, hogy például mi (nem) számított antiszemitizmusnak 120 évvel ezelőtt, vagy hogy egy mai kutató szerint mennyire voltak tudományosak Nobel kísérletei.

Mint minden jó életrajz, ez a kötet is korrajz egyben. És mivel alanyának érdeklődése az irodalom és a természettudomány felé fordult, főleg ezeknek a területeknek a híres alakjai kelnek életre a lapokon. Ráadásként, mivel a hadiipar hamar felfedezte magának a robbanóanyagok hatékonyságát, mélyebb ismereteket szerezhetünk a 19. század második felének háborúiról és az adott korszak politikai gondolkodásáról is.

Alfred Nobelt élete utolsó harmadában foglalkoztatta az egyetemes béke megteremtésének gondolata. Úgy vélekedett, mindez csak akkor érhető el, ha a (természet)tudományok olyan biztonságot teremtenek az embereknek, hogy nem lesz már szükség fizikai háborúra. Éppen ezért hatalmas vagyonát letétbe helyezte, és ennek a kamataiból minden évben tekintélyes összeggel ismerik el a kémiai, fizikai, orvosi-fiziológiai (később közgazdasági) területeken, valamint irodalomban jelentős eredményt elért díjazottakat. A Nobel-békedíjat, Nobel végakarata szerint a norvég parlament választott tagjai ítélik oda. Nobelnek ez a döntése, mint élete során sok más esetben, nagy vihart kavart a korabeli sajtóban – de a magyarázatért inkább a könyv elolvasását javaslom. Ígérem, hasznos időtöltés lesz.

Ingrid Carlberg: Nobel. A rejtélyes Alfred világa és díjai
Fordító: Garam Katalin
Scolar Kiadó, Budapest, 2021
606 oldal, teljes bolti ár 7475 Ft,
kedvezményes ár a kiadónál 6354 Ft
ISBN 978 963 509 3144

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Nobel – A titokzatos Alfred világa és díjai elbűvölő történet Alfred Nobel szegénységben töltött stockholmi gyermekéveitől a dúsgazdag dinamitkirály végrendelete körüli viharos drámáig. A helyszínek Szent Pétervártól Hamburgig és Párizsig váltakoznak, és családi viszályok, szerelmi bánatok, sikerek és csalódások szegélyezik. A Nobel ugyanakkor rabulejtő leírása az 1800-as évek Európájának – a politikai konfliktusoknak, az irodalmi kincseknek és a tudomány zseniális fejlődésének. Ez a történet a határok felrobbantásáról szól.
Az August-díjas író és újságíró, Ingrid Carlberg több ország levéltárában kutatott, és mostanáig ismeretlen forrásokat is talált, amelyek új fényben láttatják azt az embert, aki arról álmodott, hogy az emberiség javát szolgálja. Carlberg a kutató tudományos ambícióját egyesíti az elbeszélő újságíró jellemzőivel. Ebben a könyvben elsőként írt összefoglalást Alfred Nobelről és a Nobel-díj hátteréről.