Nagy az isten palatáblája | Paolo Giordano: A prímszámok magánya

Írta: Domonkos Ákos

Vannak balról csonkolható prímek, vannak középpontos háromszögprímek, meg kubai prímek, meg szexi prímek és palindrom prímek is, hogy a Padovan-prímekről, az unokatestvér-prímekről, a Fibonacci-prímekről és a boldog prímekről ne is beszéljünk.

Nagy az Isten palatáblája, aki a végtelen pozitív egész számok elemeiből álló halmaz mellé ügyesen helyet szorított egy végtelen sok prímszámból álló halmaznak is. Ennek köszönhetően, akárhová nézünk, mindig prímszámokba botlunk. Ezek a furcsa számok csak eggyel és önmagukkal oszthatók maradék nélkül, s bár ugyanúgy másik kettő közé ékelődve foglalnak helyet a természetes számok végtelen sorában, mégis lépésnyi távolságra vannak tőlük. Gyanakvó, a saját titkukba zárt magányos számok ők – legalábbis ekként tekint rájuk Paolo Giordano (akinek a neve 13 betűből áll, tessék, egy újabb prímszám) regényének zseniális matematikushőse, amikor esténként már túl gyenge ahhoz, hogy hazugságokkal áltassa magát: „Néha arra gondolt, hogy tévedésből kerülhettek a sorozatba, és az foglyul ejtette őket, akár a nyaklánc a gyöngyöket. Máskor viszont úgy vélte, hogy a prímek is olyanok szeretnének lenni, mint az összes többi közönséges szám, ám valamilyen okból nem képesek rá.”

A prímszámok magánya 2008-ban a legnagyobb olasz könyvszenzációnak számított, meg is kapta a legrangosabb nemzeti díjat, majd nemzetközi vizekre evezett, s ma már 30 nyelven olvasható. Írója, egy alig 27 éves fiatalember, a torinói egyetem fizikus doktorandusza a következő évben alig győzte az interjúkat, melyekben rendre kitértek a címadásra is. Telitalálatos cím valóban: frappáns és meghökkentő, intellektuális és érzelmes, nemcsak a lírára szomjazó, de a fogyaszthatóvá tett reáltudományokra éhes olvasókat is azonnal felrázza fülledt nyári szendergésükből.

A regény – vallotta meg Paolo Giordano – eredetileg A vízben és kinn a vízből címet viselte, de a szerző szerkesztője unszolására végül átkeresztelte. A cím természetesen metafora, a könyvben nincsenek mágikus négyzetek, sem pythagoreusoktól származó titkos tanítások vagy netán a kormány által szponzorált kódfejtő-laborok. A metaforára pedig a fent emlegetett főhős talál rá, aki úgy látja, hogy ő és szerelme, Alice (az egyetlen lény, aki az életében számít) olyanok, mint a prímszámok egy különleges típusa: ők ikerprímek: „Ilyenek például a 11 és a 13, a 17 és a 19, vagy a 41 és a 43. Ha van elég türelmünk rájuk keresni, megfigyelhetjük, hogy ezek a párok a számok növekedésével egyre ritkábbak lesznek. Egyre elhagyatottabb, a számjegyek csendes és egyenletes rengetegében elszigetelt prímekre bukkanunk, és szorongva gyanakodni kezdünk, hogy az eleddig talált párok pusztán a véletlennek köszönhetőek, a prímszámok sorsa valójában a magány… Mattia úgy vélte, hogy Alice meg ő éppen olyan, mint két ikerprím, magányosak és elveszettek, közel egymáshoz, de nem annyira, hogy tényleg összeérjenek”.

Egy lány és egy fiú, vagyis 2 a világból száműzött ember sorsát követhetjük végig a regényben 7 főfejezeten és 47 alfejezeten(hogy újabb prímszámokat citáljunk) át a gyermekkoruktól, a kamaszkori beilleszkedés, társ- és önkeresés fázisain keresztül a felnőttkorukig. S Paolo Giordano közben a társas viszonyokat (pl. az apa-lánya ambivalens kapcsolatát, a kortárscsoporton belül zajló játszmákat, a reménytelenül szerelmes homoszexuális fiú és Mattia kapcsolatát) is finoman ábrázolja.

A számokkal szintén bűvészkedő Dan Brown – a lélektani hitelesség szempontjából pálcikaembernek számító – szereplőivel szemben azonban itt igazi lelkek és testek szenvednek, aláztatnak meg vagy próbálnak meg boldogok lenni. Alice és Mattia életére nyomasztó súllyal nehezedik egy-egy titok: a sánta Alicét kislányként síbaleset éri, magára marad a hóban, és kis híja, hogy oda nem vész; Mattia pedig fogyatékos ikerhúgát „veszíti” el kisfiúként örökre.

Ez a két epizód megpecsételi mindkettejük további sorsát: egyikőjük saját magát száműzi az életből, másikójukat a világ zárja ki a „normális” lehetőségek köréből. Mindent, de mindent egyedül kell végigvinniük, és a néha-néha jelentkező kósza segítők csak az elutasításukba ütközhetnek. A prímszámok magánya esetén fokozottan igaz Pilinszky észrevétele, miszerint „magányos az, aki lényegében elvesztette vagy megszüntette a világgal és saját, belső világával való kapcsolatát. A magányos ember a kapcsolatok örökös homoksivatagában él.” Hogy végül is mire jut egymással Alice és Mattia, hogy mire megy a két, azelőtt soha le nem írt prímszám, a 27608899666490 és a 2760889966651 – itt nem árulhatjuk el. (…)

A teljes cikk az Alexandra Kiadó Könyvjelző című magazinjában jelent meg.

Film a könyvből: A prímszámok magánya

Adatok: A könyv fülszövege

Paolo Giordano: A prímszámok magánya

Európa Könyvkiadó, 2011