Jeff Abbott: Özvegyek klubja (részlet)

Posted on 2022. április 26. kedd Szerző:

0


1. ~ Csütörtök este

Kirsten North azt tette, amit általában szokott, amikor Henry üzleti úton volt: lehuppant a kanapéra, ölébe vette a laptopját, és befejezte a munkáját, majd kínait rendelt abból az étteremből, amit Henry annyira nem szeretett, és nekiállt főzőműsorokat nézni. Az mindig kikapcsolta.

Már a második epizódot nézte, amikor megcsörrent a telefonja. A kijelzőre nézett; Henry száma.
– Na végre, szivi! – mondta. – Mi újság New Yorkban?
Hosszú csend.
– Henry? – szólt bele ismét.
– Kirsten North? – A hang tompa volt, fojtott és alig kivehető.
– Tessék, én vagyok.
– Maga Henry felesége?
Hideg borzongás futott végig a karján.
– Igen, ki beszél?
– A férjét megölték. Austinban, Texasban. – Nem tudta, hogy férfi vagy női hang volt-e, de nem is számított, hiszen badarságokat beszélt.
– Ez nem vicces, Henry! – mondta, de közben érezte, hogy a férje nem viccelődne ilyesmivel. Biztos ellopták a telefonját, és a tolvaj ilyen beteges dolgokkal szórakozik.
– Lelőtték – mondta a hívó, és letette.

Kirsten North a telefonra bámult. Durva, beteg tréfa. A férje amúgy is New Yorkban van, nem Austinban. Sms-t írt Henrynek: Elhagytad a mobilod? Valami félnótás hívott a számodról. De mire elküldte, rájött, hogy most valószínűleg ez a félnótás olvassa az üzenetét, hiszen az előbb ő hívta Henry mobiljáról.
Nem jött válasz.

Gondolkodj! Próbált felülemelkedni a dühén és a félelmén. Mit is mondott Henry, melyik hotelben száll meg? Törte az agyát, miközben a háttérben a főzőműsor zsűrije épp lehordott egy versenyzőt a sületlen kenyértészta miatt, és szegény nő szája úgy remegett, mintha a világ dőlt volna össze körülötte.

A Van Vleck, az a kicsi, fura hotel a Times Square-en.
Úgy van. Máskor is ott szállt meg.
Rákeresett a hotelre az interneten, és felhívta a megadott számot.

Az udvarias hangú fiatalember közölte, hogy nincs Henry North nevű vendégük. Kirsten gépiesen megköszönte, és letette. De már vasárnap este óta New Yorkban van, és holnap elvileg jönne is haza, gondolta. Biztos másik hotelt választott. Újra átfutotta az e-mailjeit és az sms-eit, hátha csak elsiklott egy üzenet felett, és azzal nyugtatta magát, hogy nemsokára kiderül, hogy Henry csak elhagyta a telefonját, és jót nevet a hülye aggodalmán.

Lelőtték.
Volt valami abban a hangban… abban a szörnyű hangban. Mintha örült volna.
A múlt heti e-mailekben semmi említés a New York-i hotelről.
Ki is volt az ügyfél? Mi volt a cég neve?
Henry a kevés New Orleans-i kuncsaftja mellé máshonnan is igyekezett ügyfeleket felhajtani. Lehet, hogy említette a szálloda nevét, csak nem figyelt? Néha nem figyel eléggé.
Még egyszer átfutotta a bejövő leveleket.
A New York-i ügyfél neve sehol sem szerepel.

Austin. Henryvel senkit sem ismernek ott. Egyszer szóba jött, hogy költözzenek oda, mert a város gyorsan fejlődik és rengeteg a munkalehetőség a technológiai szektorban, de Henry azt mondta, Austinban olyan sok a szabadúszó, hogy még nagyobb lenne a verseny, mint a techszektorban épp csak szárnyait bontogató New Orleansban, így itt sokkal nagyobb az esélye arra, hogy valami nagyot durrantson…
Austinban. Lelőtték.
A hasonló nevű New York-i szállodák keresgélése helyett begépelte a keresőbe a szörnyű kifejezést: „gyilkosság austin”.
Több találat is feljött, a legfrissebb legfelül. A RENDŐRSÉG KETTŐS GYILKOSSÁG ÜGYÉBEN NYOMOZ. A kapcsolódó főcímek: Két férfit holtan találtak egy raktárépületben. Megölték az ismert üzletembert. Mindkét cikket egy helyi hírportál hozta le. Az áldozatokra két napja bukkantak rá, kedden, a kora reggeli órákban.

Henry vasárnap kora délután ment el. „Hétfő reggel lesz az egyeztetés. Majd írok” – mondta. Írt is, hogy minden rendben, a tárgyalás jól alakul. De ha ezek a hírek róla szólnak, akkor Henry már nem él, és valaki más üzent neki a férje telefonjáról.

Szorító érzés fojtogatta a mellkasát. Ez nem lehet.
Rákattintott az első hírre, és megnézte a videóbejátszást.
A lelkes, fiatal tudósító elmondta, hogy a két holttestre egy hajléktalan talált rá a raktárban, aki egy nyitva hagyott ajtón át jutott be az épületbe.

Kedd óta több részletre is fény derült.
Az egyik férfi Adam Zhang, ismert helyi vállalkozó, aki az elmúlt időszakban több innovatív technológiai céget is elindított a telített austini piacon. A másik férfit még nem azonosították. A technológiai szektor szereplőit mélységesen ledöbbentette és megrázta a hírt. „Később további részletekkel jövünk” – zárta a riporter. A rendőrség arra kér mindenkit, hogy aki bármit látott vagy tud az esetről, az jelentkezzen.

Jeff Abbott

Ha a másik áldozat Henry… vajon miért hívná fel egy névtelen telefonáló? Miért mondaná el neki mindezt?
Lehet, hogy maga a gyilkos hívta? Nála van Henry telefonja?
Felkavarta a gondolat. Próbálta összekapni magát, és vett pár mély lélegzetet. Ne csak ülj ott! Légy olyan, mint Henry! Akkor is próbálj meg valamit tenni, ha látszólag tehetetlen vagy!
Nagy nehezen átvette az elméje felett az irányítást. Az egyik légitársaság honlapján talált egy késő esti houstoni járatot, austini csatlakozással.
Ha siet, még eléri.

Jeff Abbott: Özvegyek klubja
Jaffa Kiadó, Budapest, 2022
Fordító: Holbok Zoltán
368 oldal, teljes bolti ár 3499 Ft