Nők, praktikák | Jeff Abbott: Özvegyek klubja

Tóth Zsuzsanna |

Talán önök is elgondolkodtak már azon, hogy vannak tanult és tanulatlan írók. Már úgy értem, van, aki iskolában/egyetemen tanulta a szépírást, egyre több tollforgató (billentyűkopogtató) meg csak úgy, autodidakta(?) módon ír. Nyilván egy jó író, akár így, akár úgy kezdett az írásba, egy idő után érti a mesterségét. Ám végül is mindenkinek tanulnia kell az írásművészetet, csiszolgatnia kell saját alkotásait, leszámítva a berobbanó őstehetségeket – habár talán nekik is.

Hogy mindez miért most jutott eszembe? Az olvasók előtt nem ismeretlen Jeff Abbott neve (nálunk is sok regénye megjelent), aki bizony nem tanulta az írást – bár kétségtelen, hogy angol–történelem szakos végzettsége jó alapokat nyújt ehhez –, mégis világszerte ismert szerzővé vált.

Miben rejlik Abbott tehetsége? Jó fantáziával, kreatívan alkot történeteket, ügyesen bánik a szavakkal, fortélyosan csűri-csavarja a szálakat, és olykor nem idegenkedik a véres részletektől sem – thillerszerzőként már több díjjal is elismerték. Ezúttal viszont, az Özvegyek klubja című regényében eszközhasználatára kevesebb vér és borzadály jellemző, viszont több titokzatosság. (Utóbbiból most bőségebben mér, talán mert úgy gondolta, a női főszereplőkhöz ez illenék jobban.) Plasztikusan rajzolja meg alakjainak karakterét, még a kisebb jelentőségűek sem „lógnak a levegőben”. Finoman adagolja a fordulatokat, amelyek természetesen az izgalom folytonos szinten tartásához vagy fokozásához szükségesek. Akad meglepetés bőven.

• Olvass bele!

Az alaphelyzet (amelyet a fülszöveg is ismertet), hogy két férfit holttestét találják egy raktárban. Ám ez csupán a kiindulópont. Mi közük egymáshoz? Ismerték egymást? Látszólag nem. És miért ölték meg őket? Ki tette? A kérdések nem hagyják nyugodni a két friss özvegyet sem, akik e körülmények hatására megismerkednek egymással, és együtt (meg külön is) próbálják megérteni, felfejteni a történteket. Ahogy azonban ilyenkor lenni szokott, nem mindig jó, ha az ember titkokat feszeget (tudjuk ezt a görögök óta), előbb-utóbb kénytelen saját tetteivel is szembenézni. Mert a sztori szerteágazó, mégis összetartó szálaiban bűnök nem csupán a jelenben, de a múltban is akadnak. Ráadásul önmagában konfliktusforrás, hogy míg az egyik nőnek anyagi gondjai vannak, a másik dúskál a javakban. Vagy csak látszólag? Hiszen az események mozgatórugóit és részleteit csak lassanként fedezzük fel, a kulisszák mögé kukucskálva.

Abbott mesterien kanyarítja elénk a történetet, jó ritmusban adagolja a feszültséget. Igaz, számomra még élvezetesebbé válna az írás – amelyet Holbok Zoltán lendületes fordításában kapunk –, ha kicsit mélyebbre menne, még árnyaltabb, emberibb lenne a mese. Így viszont igazi hard-boiled, egyszerűsítve rohadtul durva regény, amely eleget tesz a műfaj kívánalmainak. Még akkor is, ha számomra épp túlfeszítettsége okán árulkodó egy-egy szál benne. De hát kívánhat mást az ember egy zabolátlan fantáziájú írótól?

Jeff Abbott: Özvegyek klubja
Jaffa Kiadó, Budapest, 2022
Fordító: Holbok Zoltán
368 oldal, teljes bolti ár 3499 Ft,
kedvezményes ár a kiadónál 2799 Ft
ISBN 978 963 475 5173

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Két férfi hever vérbe fagyva egy raktárban Austinban, Texas fővárosában. Az egyikük kiberbiztonsági szakértő New Orleansból, akinek épp leáldozóban van a szakmai csillaga, a másikuk Austin egyik legsikeresebb befektetői cégének társalapítója. Soha életükben nem találkoztak, semmit nem tudtak egymásról. Mégis egyszerre haltak erőszakos halált egy olyan helyszínen, ahol egyikőjüknek sem lett volna semmi keresnivalója. Mi kötötte össze őket? És vajon mi történhetett velük?
A kérdésekre nemcsak a rendőrség igyekszik választ találni, hanem az egymást korábban nem ismerő két feleség is. A két nő összefog, és közösen néznek szembe a befolyásos ellenséggel, aki mindenáron tévútra akarja vezetni a nyomozókat. Miközben mindketten sorra tesznek meg olyan lépéseket, amelyekre korábban képtelennek gondolták volna magukat, gyökeresen megváltozik az életük, és gyökeresen megváltoznak ők maguk is.