Egy ragyogó pálya kezdetén ǀ Schubert on Violin – Pusker Júlia (hegedű) és Fejérvári Zoltán (zongora) lemeze

Posted on 2022. április 27. szerda Szerző:

0


D. Magyari Imre |

Szegény Schubert, ilyen fiatalon, egy ragyogó pálya kezdetén!” – írta a zeneköltő halálakor megrendülten Josef von Spaun, egyik legrégibb barátja, akit még gyerekként, a Császári Udvari Kápolna kóristájaként ismert meg a Városi Konviktusban. (Spaun levelét Christopher H. Gibbs* idézi.)

Egy ragyogó pálya kezdetén? Hát igen. Schubertet ugyan már jól ismerték Bécsben, sőt Bécsen kívül is, a lipcsei Allgemeine Musikalische Zeitung rendszeresen tudósított műveiről, a-moll zongoraszonátáját (D. 845; a D. betű Otto E. Deutsch 1951-es katalógusára utal) nemrég Beethoven szonátáihoz hasonlította, ami kezdetnek igazán pompás. Ismerték szélesebb körben is, dalai, táncai, populárisabb művei révén, nem véletlen, hogy Esterházy János Károly gróf már 1818-ban meghívja zselízi birtokára (ma Szlovákia), tanítsa két lányát, Máriát és Karolinát. Az Esterházyak, ugye, szerettek osztrák zeneszerzőket meghívni; sőt Esterházy gróf meg is ismételte az invitálást hat évvel később.

Schubert hírneve és elismertsége egyre nagyobb lett. De még 1827-ben is így fogalmazott egy mainzi kiadónak, miután felsorolta kiadásra érett kompozícióit, megemlítve három operáját, egy miséjét és egy szimfóniáját is: „Utóbbi művekre csak azért utalok, hogy megismerhessék a művészet magaslatai felé irányuló törekvésemet.” Azaz úgy vélte, még messze nem jutott fel e magaslatokra, csupán törekszik feléjük. S nem álszerénységből írt így, valóban ez volt a meggyőződése. Pedig már, ha minden igaz, két éve kész a „nagy” C-dúr szimfónia!

1827-ben küldte el levelét a mainziaknak. Tele volt tervekkel. A következő év telén, 1828 novemberében meghalt. Még harminckét éves se lett, mint József Attila, ahhoz meg kellett volna érnie a következő esztendő januárjának utolsó napját. Nem adatott meg neki. Ahogy feltehetően a Beethovennel való személyes találkozás sem. A biztos jövedelem, a saját lakás sem, bár ezekre talán nem is vágyott. Első és utolsó nyilvános akadémiájára, azaz szerzői estjére 1828 tavaszán került sor a Zenebarátok Társaságának belvárosi házában a Tuchlaubenen (a posztókereskedők egykori utcája a Graben végén indul).

Utókorként a fiatalon meghaltakat is hajlamosak vagyunk érett, teljes életművet létrehozott alkotóknak látni. Arra pedig nem gondolunk, hogy Schubert harminckettedik életévében halt meg, arra sem, hogy Mozart a harminchatodikban, és Beethoven sem érte meg a hatvanat: az ötvenhetedik harmadáig bírta. Igaz, ha gondolnánk, nem tudnánk elképzelni, mi mindent alkothattak volna még, sőt ezt ők maguk sem tudták pontosan.

Azt sem könnyű felfognunk, hogy Schubert (és Mozart) így is milyen elképesztően sok alkotást vetett papírra – közel ezret –, s hogy köztük milyen sok a remekmű. Nem csupán a dalokra gondolok, s persze nem is csak a közismert darabokra.

Schubert, dal: itt tennék egy kitérőt. Az utókor Schubert-képét egykor nagyban befolyásolta Heinrich Berté 1916-os operettje, a (Schubert-művekből összetoldozgatott) Dreimädlerhaus, a Három a kislány, amit ráadásul többször meg is filmesítettek. (Peter Shaffer Amadeusa és az abból készült Forman-film is sokat ártott a hiteles Mozart-képnek. Sőt Salierinek is, aki egyébként lelkesen és önzetlenül tanította Schubertet. A kis Franzot…) Az operett alapja egy könyv volt, Hans Bartschtól a Schwammerl – ezt Balázs István Gombácskának fordítja, de könnyen lehet, Szivacska a helyes megoldás; így becézték volna a művészt bohém – naná, hozzá hasonlóan bohém – barátai, nyilván alkoholfogyasztási szokásai (az előbbi esetben termete) alapján.

Ez a giccses kép nyomokban ma is él, ezért is nem örülök annak, hogy Gibbs nagyszerű könyvének címlapján Schubert szemüvege látható, ami egyébként a Schubert bécsi szülőházában berendezett múzeumban tényleg megtekinthető. Igaz, az szellemes, hogy nem minden betű éles… De ha lehet, ne egy félszeg, szórakozott, borissza, pápaszemes figurát képzeljünk el! Schubert, úgy gondolom, nagyon is bonyolult jellem, érzékeny, sebezhető és sebzett művész (mint mindegyik alkotó), akit ráadásul egy súlyos és akkor gyógyíthatatlan betegség, a szifilisz is megtalált. A betegség kiváltotta mély kétségbeesésében ezt írta egy barátjának: „Egyetlen szóval, a legboldogtalanabb, a legnyomorultabb embernek érzem magam a világon. Egy ember, akinek egészsége soha nem áll többé helyre, és aki efölötti kétségbeesésében helyzetén folyvást csak ront…” Zenéjében még ezt a létállapotot is meg tudta fogalmazni, szívszorítóan. Mert mellékesen zseni is volt, ezt talán ne feledjük el. Ezt ajánlanám figyelmébe azoknak, akik vég nélkül tudnak értekezni Schubert kedélybetegségéről, esetleges homoszexualitásáról és más, általában teljesen lényegtelen dolgokról.

Ennyit a Dreimädlerhausról.

Fejérvári Zoltán (zongora) * Pusker Júlia (hegedű)

Schubert on Violin
– Pusker Júlia (hegedű) és Fejérvári Zoltán (zongora) lemeze

Hungaroton, 2022
Catalogue No.: HCD 32833

A lemezen négy, hegedűre és zongorára írt bensőséges darabot hallhatunk lényegében az utolsó időszakból; közülük kettőt más alkalmazott erre a két hangszerre. Az Introduction und Variationes eredetileg fuvolára és zongorára készült, az ősváltozat pedig a Trockne Blumen [Elszáradt virágok] a Die schöne Müllerin [A szép molnárlány] című dalciklusból. Dal volt a Sei mir gegrüsst [Üdvözlet] is, Schubert 1822-ben írta Rückert versére.

Kicsit megtévesztő a borítón látható Schubert on Violin, szerencsére ennek ellentmondón, de pontosabban ott az alcím is: Works for Violin and Piano. Én nem erőltetném, hogy mindenáron különbséget tegyünk a szólamok fontossága között. A zongora nem kíséri a hegedűt: együtt játszanak, ha az utóbbi olykor hangsúlyosabb is. Istenem, a h-moll rondót és a C-dúr fantáziát Schubert egy cseh hegedűvirtuóz, Josef Slavík számára írta. A felhangzó művek talán nem tartoznak az életmű legfontosabb darabjai közé, a rondót és a fantáziát némelyek le is szólják. Szépek pedig. „Csak” szépek. Nagyon szépek. Én beérem ezzel. A tengernek a felszíne is tenger.

A lemez művészei, Pusker Júlia és Fejérvári Zoltán, fiatal koruk ellenére már nagyon sokat elértek. Pusker Júlia 2019-ben ötödik díjat kapott a brüsszeli Erzsébet Királyné Versenyen, két évvel korábban pedig Fejérvári Zoltán elsőt a Montreali Nemzetközi Zenei Versenyen. Ha valakik, ők valóban egy ragyogó pálya kezdetén állnak, sőt már meg is tettek rajta néhány határozott, látványos, elegáns lépést. Ilyen lépés ez az album is.

Az itt található link az összes digitális platformot tartalmazza, ahol a kiadvány elérhető.

* * *

* Némi háttér olvasmánynak ajánlom az említett könyvet is:

Christopher Gibbs: Schubert
Fordította: Balázs István
Művészek, sorsok sorozat
Rózsavölgyi és Társa Kiadó, Budapest, 2018
264 oldal, teljes bolti ár 3990 Ft,
kedvezményes ár a lira.hu-n 3591 Ft,
ISBN 978 615 506 2315

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Napjaink egyik legjelentősebb Schubert-kutatója, a rangos Bard College professzora és a Bard Music Festival egyik művészeti vezetője 2000-ben publikálta Schubert-életrajzát, amely a tragikusan rövid életű zeneszerző rendhagyó portréját vázolja fel.

Christopher Gibbs

Christopher Gibbs elbeszélése egyaránt mentes a patetikus költői túlzásoktól (ami a 19-20. századi Schubert-életrajzokra volt jellemző) és az újabban divatos mítoszrombolástól. A depresszióra hajlamos, rendkívül érzékeny és megdöbbentően termékeny zeneszerzőről Gibbs elfogulatlanul ír: nemcsak szakmai pályafutásáról, Beethovennel való kapcsolatáról, egyre komolyabb elismertségéről kapunk hiteles képet, hanem a Rossini, Paganini és Beethoven kultuszában élő császárvárosról, a korabeli Európa zenei fővárosának számító Bécsről is. A szerző mindezt a legfrissebb kutatásokra alapozva, s mégis közérthető stílusban adja át az olvasónak.
Miközben a klasszikus zenei kánon legnagyobb alakjairól, Bachról, Mozartról vagy Beethovenről már hozzáférhető magyarul kurrens irodalom, a nem kevésbé jelentős Schuberttel kapcsolatos legfrissebb magyar nyelvű könyv is több évtizeddel ezelőtt jelent meg.