Objektív krónika, kemény fagyban | Polcz Alaine: Karácsonyi utazás

Posted on 2022. február 28. hétfő Szerző:

0


H. Móra Éva |

Negyedik kiadását érte meg Polcz Alaine könyve. Először 2002-ben adták ki, de évtizedekkel korábban, 1977-ben vetette papírra, és adta férjének, Mészöly Miklósnak karácsonyi ajándékul. Nem irodalmi műnek szánta, hanem egy erdélyi, szülőföldjére történt utazását dokumentálta azzal a szándékkal, hogy férje dolgozza majd fel, s alkot belőle ő irodalmi művet.

Máskor is volt már ilyen: Mészölynek a Pontos történetek, útközben című regénye is felesége jegyzetei alapján készült (az ajánlásban ezt meg is köszöni neki). Ez a feljegyzés viszont ott pihent az író fiókjában még halála után is sokáig. Polcz Alaine annyira tiszteletben tartotta társa szobáját, holmiját, iratait, hogy csaknem egy évig várt, míg rávette magát, hogy hozzányúljon a kézirathoz. „Én úgy éltem meg, úgy éreztem, hogy ez az ő tulajdona, mivel neki írtam le, neki adtam át” – írja az előszóban.

Nem szánta tehát irodalmi műnek, mégis azzá emelkedett. Aki ismeri Polcz Alaine írásait, tapasztalta, hogy minden szavával egy sokat megélt, bölcs asszony szól hozzánk. A cím alapján számíthatnánk valamiféle angyalkás, ünnepi történetre – nem azt kapunk. Az utazás apropója egy nagybácsi temetése, ami éppen karácsony (szenteste) napján történik a gyermekkor falujában, Vízaknán. Anyjával és bátyjával kelnek útra, csikorgó fagyba, hamisítatlan erdélyi hidegbe érkeznek a nehézkes – 1977, Románia! – vonatút után. Feltűnő, hogy cseppet sem nosztalgikus a hang, nem borítja el semmiféle érzelemhullám a régi arcok, rokonok közé érkezve: egy krónikás objektivitásával ír mindenről. Pedig bőven lenne helye az indulatoknak: gyűlölködés, parázs viták, vad szenvedélyek forronganak a rokonok között; ahogyan ez lenni szokott, az elhunyt kevéske javait gondolja mindenki magáénak. Nyoma sincs kegyeletnek, képesek a koporsó körül is vagdalkozni. Egészen elképesztő és tiszteletre méltó, hogy mindezt a leghiggadtabban hozza tudomásunkra. Ő elhatárolja magát a körülötte zajló dolgoktól, megszemléli a halottat, szemével rögzíti, hogy szívében megőrizhesse a képet: az udvaron hevenyészve – két hokedlire – felállított ravatalt, a nyitott kapun át feltáruló téli utca látványát.

Még a sírhely körül is vita van, egyesek méltatlannak tartják oda temetni, ahova természetes lenne – végül a józanabbak azzal nyugtatják magukat, hogy a fagyos, csúszós emelkedőn föl se tudnák vinni a koporsót a temető felső részére.

A szerző végiglátogatja a rokonokat, figyel, gondolkodik, apró jelekből, elszólásokból próbálja összerakni a nagybácsi utolsó éveinek történetét – igencsak ellentmondásos adalékok alapján. Nem véleményez, nem ítélkezik, bár vannak csöndes feltételezései: hogy volt, mint volt, mi lehet az igazság; de mindezt megtartja magának. Lassan-lassan az olvasó számára is kezd kirajzolódni egy falusi, igen nagy szegénységben élő család szövevényes kapcsolódásrendszere; kezd, mert Polcz Alaine nem törekszik a teljességre. Amit leír, az viszont szociográfiai hitelességű. Az, hogy a történet karácsonykor játszódik, csupán egy-egy epizódként felvillanó jelenetből – a félrészeg férfiak kolindálása – vagy a háttérként-díszletként látható szegényes karácsonyfákból lesz nyilvánvaló.

Aztán – immár egyedül, anyja hazautazott – továbbmegy Kolozsvárra, szülővárosába, ott további látogatások következnek. Figyelemre méltó az a természetes nyíltság és keresetlenség, ahogy barátnője kamasz lányával beszél, aki a testi szerelemről faggatja. Itt már a pszichológus nyilvánul meg. Csordás Gábor, egy másik könyve szerkesztője írja róla egy helyen: „Sok mindent azért tud megírni, mert nagyon komolyan dolgozott ilyen értelemben önmagán. Nem hallgat el dolgokat, amiket általában az emberek elhallgatnak, mert nem tudják, hogyan lehet róluk beszélni.” Igen. Ezzel is tanít.

És megtudunk még tengernyi dolgot ebből a vékonyka kötetből: fogalmunk lesz a hajdani cselédek etikájáról – a „kis lopás” nem számított bűnnek! –; azt, hogy mennyire nem számít az etnikai hovatartozás – magyar-román-zsidó, német-román-zsidó –, és a hátteret persze a hetvenes évek romániai viszonyai adják.

Olyan, mintha beszélgetnénk egy sugárzóan okos, ránk figyelő, elfogadó barátnővel.

Polcz Alaine (Fotó: Nádas Péter)

Polcz Alaine: Karácsonyi utazás
Jelenkor Kiadó, Budapest, 2021
134 oldal, teljes bolti ár 2299 Ft,
kedvezményes ár a lira.hu-n 1955 Ft,
e-könyv változat 1499 Ft
ISBN 978 963 5181377 (papír)
ISBN 978 963 518 1384 (e-könyv)

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Kalandos utazás egy erdélyi temetésre a hetvenes évek egyik rideg, zimankós karácsonyán. Három nap története boldog találkozásokkal, temetéssel, családi perpatvarral, betlehemesekkel, vonatozással Vízakna és Kolozsvár között – megannyi szereplővel és eseménnyel, melyek Polcz Alaine nagy élettapasztalata, asszonyi bölcsessége, tartózkodó humora révén varázstükörré rendeződnek. Az írói látásmód a groteszk világot olyan közvetlenül ábrázolja, hogy az olvasó rádöbben, a jelentéktelennek tűnő események, a véletlen találkozások, szegényes vacsorák mögött valódi emberi sorsok húzódnak, és ezekből tevődik össze egy korszak igaz története. Mintha karácsonyi üdvözletet kapnánk a hetvenes évekből, amit szívesen nézegetünk újra meg újra, mert derűsen és megnyugtatóan a szeretet fontosságára figyelmeztet.