Felfűzött abszurdok | Balassa Krisztián: Marionett fenomenál

Somogyi András |

„Őrült beszéd, de van benne rendszer” – jutott eszembe a Hamletet figyelő Polonius, amikor Balassa Krisztián művét olvastam. Az őrületre azért hajaz könyve, mert a novellafüzér tartalma, stílusa, szereplői, szerkezete egyaránt példa az abszurditásra. A novellákat több közös szereplő fűzi össze. A rejtélyesen eltűnt szereplők ugyancsak titokzatos módon ismét feltűnnek egy későbbi novellában, a halottak feltámadnak. A rendszer ott rejtőzik a kötetben, s ha az olvasó mélyen elgondolkodik a történéseken, azt látja, hogy a szerző egy szilánkokból összerakott, sok fénytörésű, ferde tükröt tart az egyes emberek és a társadalom gondolkodásmódja, viselkedése, cselekedetei elé.

Az alaphangot az összefüggéstelen betűkből és írásjelekből álló előszó adja meg. Ugyanis a kötet első novellájában, a műfaj határait feszegető, fiktív sajtóközleményekből és médiakommentárokból álló, A magyarok kijövetele című sajtókörkép tájékoztat, hogy ismeretlen tettesek ellopják a magyar nyelv szavait. A szerző politikai nézeteit világosan tükrözi, hogy elsőként a bizalom, a demokrácia, a számonkérhetőség, majd a tiltakozás, tüntetés és felháborodás szavak tűnnek el. Csak helyettesítsük be a szavak által reprezentált fogalmakat és a mögöttük álló intézményeket – és máris a jogállam lebontásánál vagyunk. Egyes ellenzéki sajtóorgánumok az eltűnt szavaknak a nemzetközi szókincsből való pótlását javasolják, mire a kormánypárti kommentár így hangzik: „Az egy dolog, hogy sok évvel ezelőtt beengedtük az arab számokat, de gátat kell vetni a jövevényszavak elterjedésének. Ha kell, inkább ne is beszélgessünk.” A szavak eltűnésével – tehát az értékek lerombolásával – megszűnik a nemzet is. A hírek szerint nagy lovascsapatok vonulnak ki a Vereckei-hágón, új szavakat, új őshazát keresve…

Ha szemezgetünk a novellák és a gondolatok között, megismerkedhetünk a hangulatvezérelt ablakokkal, a Vakablak Kft. termékeivel. Ezek pillanatnyilag sárga és kék változatban kaphatók. Ha a megrendelő kinéz a kék ablakon, egy háború utáni romhalmazt lát. A sárga ablakon kitekintve átlagos utca tűnik elő, sétáló emberekkel. A cég igazgatója elmagyarázza, hogy az ablak nem színes, csak visszatükrözi a tulajdonosa hangulatát, félelmeit, bizonytalanságát.

A zseniális című Néró tolerancia című novella főszereplője a rasszista, antiszemita, homofób kerületi polgármester. Az egész kötet színtere egyébként egy abszurd, képzeletbeli VIII. kerület, központjában a Zsolozsma téren álló Szent Erzsébet szoborral, a Hála és Pénz utcák sarkán álló közkórházzal, a Szent Ivó templommal, a Mondvacsinált Színházzal és a Filmszövetség Hatalom utcában magasodó székházával. A polgármester rémálmában az összes gyűlölt kisebbség szaporodni kezd, mindenkinek ikrei támadnak és a közgyűlésen zsidók, cigányok és melegek alkotják a többséget. Még az általa magyarnak ítélt tömegek is fenyegetően ellene fordulnak. Felébredve parancsba adja, hogy azonnal takarítsák el a Szent Erzsébet szobor tövében éldegélő hajléktalant. Úgy érzi, ezzel győzött.

A novellák állandó szereplője a gonosz Blazowits Bálint, a Filmszövetség elnöke, aki gátlástalanul eltapos, kihasznál mindenkit, főként a szerepre áhítozó csinos, fiatal lányokra utazik. Telefonján olyan applikáció is van, amely egy kattintásra gondolattalan, merev tetszhalottá varázsolja a kiválasztott figurát. Újabb kattintással felébresztheti – és az nem emlékszik semmire. Blazowits hatalma akkora, hogy képes a valóságot meghajlítani, és ellenőrzést gyakorolni a kerület, a város és az egész ország fölött.

• Olvass bele!

Megismerkedünk B. úrral, aki a Gulliver sóhaja című nagy sikerű könyv alkotója, amelyből film is készült. Művésznevet kreál magának. Alteregója Heimweg Kristóf lesz. B. úr megvádolja Kristófot, hogy ellopta élete főművét. Perel, harcol, pedig a köztársasági elnök garanciát ígér, hogy az országban plágium nem fordulhat elő. (Nem rémlik fel valami?) Végül B. úr megöli Kristófot, azaz saját magát.

Almássy Bendegúz zeneszerző csak átlagos zenék megalkotására képes, de rájön, hogy a szenvedés zsenivé képes varázsolni. Ezért összetöri, felsebzi magát, s ennek hatására csodálatos zeneműveket ír, melyek hazai és nemzetközi hírnevet hoznak számára. Még tovább akar jutni, egy vonat elé veti magát. Megmaradt bal karjával még a kórházban is alkot, végül boldogan hal meg.

A novellafüzérben feltűnnek zárt ajtók mögött maguktól kattogó írógépek, önálló életre kelt szerverek, amelyek mérhetetlen mennyiségű szélessávú információt továbbítanak az interneten böngészők számára, megelevenedett tárgyak, nevezetesen egy zokni, egy ólomkatona, egy fésű és egy porszívócső, amelyek történeteket követelnek egy – az ágy lábát feltámasztó – könyvtől. Egy krumpli lesz Magyarország miniszterelnöke, akit egy éhes ifjú hölgy felszeletel, megsüt és elfogyaszt – és még sorolhatnám az abszurditásokat.

Végül hadd foglalkozzam a kötet címadó novellájával. A Marionett fenomenálban Sanyi, a Zsolozsma téri hajléktalan észleli, hogy az emberekből pókhálószerű, finom fonalak nyúlnak az ég felé. Az egyikből sok, a másikból csak néhány. A fonalak marionett bábuként mozgatják az embereket, akiknek fogalmuk sincs arról, hogy foglyok. Függőségeik foglyai. A fonalakat a felhők felett magasban úszó, láthatatlan lények eregetik, akiket Sanyi elnevezett fenomenáloknak. A függőségeket a mohón birtokolt tárgyak, a megfelelési kényszerek, a vallás, féltékenység, kapzsiság, falánkság, gyűlölet alkotja – s a lista végtelen. Mindegyikhez egy fenomenál tartozik. Csak a nincstelen Sanyihoz nem kötődik egyetlen szál sem. Ő itt, a Zsolozsma téren otthon érzi magát, és boldog. Ugye értjük a szerző üzenetét?

Az abszurditás befogadására képes minden olvasónak jó szívvel ajánlom Balassa Krisztián bravúros szövegű és szerkezetű novelláit. Higgyék el, érdemes elgondolkodni mindegyik novella rejtett, mögöttes tanulságain.

Balassa Krisztián: Marionett fenomenál
Kalligram Kiadó, Budapest, 2021
288 oldal, teljes bolti ár 3990 Ft,
kedvezményes ár a kiadónál 3190 Ft,
ISBN 978 963 468 2530

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Szörnyű rablás rázza meg Magyarországot, ismeretlen tettesek egymás után lopják a köztudatból a magyar szavakat. Hajsza indul a rablók után, de mindhiába, a magyar nyelv szép lassan eltűnik, az emberek többé nem tudják kifejezni magukat. A közöny miatt megcsömörlött szereplők inkább saját vágyaik valóra váltásával vannak elfoglalva, amelyek fokozatosan felemésztik őket. A fejezetek korunk lényeges problémáit feszegetik: karrier, önmegvalósítás és kiégés, szembenézés a problémákkal vagy elfordulás, művészet vagy bulvár, segítségnyújtás vagy közömbösség, vakhit vagy ráció.
Mindenki másra vágyik az életben, és ezek a vágyak hajtanak minket előre. Van, aki a rabjává válik, más csak üldözi egész életében. A könyv központi kérdése: mi lenne velünk, ha teljesülhetne a legfőbb vágyunk, és mit kezdenénk az ezzel kapott lehetőséggel?