Képalkotás, szófestészet | Szívlapát, kortárs versválogatás

Jeges-Varga Ferenc |

John Keating professzor a Welton Akadémia diákjainak meséli el, szerinte miért fontos verseket írni vagy olvasni. (Robin Williams nagyszerű előadásában és Tordy Géza megunhatatlan szinkronhangján, a Holt Költők Társasága című film egyik sokat idézett jelenetében.) Egyetértek Mr. Keatinggel, hogy a vers több, mint puszta szórakozás. A vers szenvedély, élet és halál, de filozófia is, elvont gondolkodás, kísérlet a nehezen elbeszélhető dolgok megfogalmazására.

Verset olvasni nem holmi nyűg, nem is felesleges időtöltés. Verset olvasni menő dolog, mi több: ünnep. Fejleszti az ember jellemét, segíti abban, hogy érthetőbben, választékosabban fogalmazza meg gondolatait. A versekkel foglalkozva közelebb kerülhet önmagához. Szükségünk van az afféle „haszontalan” dolgokra, mint a költészet, a szépség, a romantika, a szerelem – mondja Keating.

Ady, Kosztolányi vagy Babits (de említhetnék korábbi alkotókat is) nagyszerű verseket hagytak ránk, műveik ma is meghatározzák gondolkodásunkat a líráról. Csakhogy megváltozott a bennünket körülvevő világ, és egészen másképp gondolkodunk az élet dolgairól. Hogy a fiatalok közel kerülhessenek a költészet értő befogadásához, mai nyelven íródott szövegekre van szükség(ük). Felejtsük el hát a Nemzeti Alaptanterv kötelező köreit, olvassunk kortárs irodalmat! Lehet az „hagyományos költészet”, vagy akár slam poetry is, ez utóbbi sem lenézendő dolog (házi feladat: Simon Márton: Hagyományos költő). Megtapasztaljuk majd, a kortárs versek legalább olyannyira értékesek, mint az egykori nagyok agyontárgyalt művei, csak éppen közvetlenebbül szólítják meg a mai versközönséget.

Köszönhetően elsősorban a világhálónak: megszámlálhatatlan mai verssel találkozhatunk. (Oda kikerülhet az is, aminek talán még megíródnia sem lett volna szabad.) De mégiscsak jobb ezeket a szövegeket egy átgondoltan megszerkesztett könyvben olvasni. Szerencsére a hazai könyvkiadók sem fukarkodnak ilyesmivel, tematikus válogatást tartalmazó antológia viszont kevés született eddig. Ezért tartom hiánypótlónak a Tilos az Á Könyvek (Pagony Kiadó) Szívlapát című kötetét. Nyolcvanöt, a legkülönbözőbb évjáratú költő – 19 nő, 66 férfi – százötven verse kapott helyet benne.

Az egybeválogatott versek eredetileg nem azzal a szándékkal íródtak, hogy kifejezetten kamasz olvasókhoz szóljanak. Erről a kötet végén található szerkesztői jegyzet (Vers a lelke mindennek) világosít fel. A válogatás fő szempontja mégis az lett, hogy valahogy utat találjanak a fiatalokhoz. És mi más érdekelhetné őket leginkább, mint a szerelem, élet és halál, születés és elmúlás.

Péczely Dóra szerkesztő öt ciklusba (30-30) rendezte a beválogatott műveket, a fejezeteket mottóval látta el, mintegy irányt adva a rendszerezésnek. A Szívlapáthoz a válogatónak bőven volt miből csemegéznie. Találunk benne kedvenceket, és olyanokat is, amelyek helyett másokat tettünk volna be, de ez az olvasó szubjektív szempontja, ahogy a válogatóé is az volt. Mégis az egész együtt híven tükrözi a magyar líra új irányait.

• Olvass bele!

A Simon Márton verséből idézett „szeretlek de ez nem szerelmes vers” mottó a vonzalom témája köré gyűjti össze a válogatott szövegeket. És a szerelem sokféle formát ölthet. Lehet például szokatlan mélytengeri halfaj, villa és kés, és ott van még „a stressz, a félsz, a hiszti, a nyűgök, macerák”. Lehet beszélni arról is: hogyan lehet nem szeretni, vagy a nőket sokféleképpen osztályozva, zsírkrétával életnagyságú galaxist rajzolva. Van A szerelem első tíz másodperce, meg hogy „milyen hülyén kezdődik ez a szerelem”, és beszélhetünk a veszélyekről meg az unalomról, de végül jön a felismerés, hogy akkor „pedig milyen boldog voltam”.

A „te vagy a város, Apa…” kezdetű ciklus végigvezet az egész életen. Erről szólnak a családi statisztikák, meg a fő tanulságok, melyekből „születésemkor szabályos erdőt ültetnek”. Az első emlékek, a Gyermekkori sötét szobák. Aztán ott vár a kamaszkor, a „fürge háziállat”, de „az ember az idő előrehaladtával kénytelen lesz felnőttekkel barátkozni”. És mindig „lesz, aki vár, aki fél, / mindig lesz, aki vissza se tér, / megszül, és meghal, és elhagy.” S „miután Elmúltam harminc”, „valami majd csak lesz”. Lesz öregedés meg halál.

„A lélek tarka trópusi növény, léggyökéren lebeg a semmiben.” harminc verse létezésünk legalapvetőbb kérdéseivel foglalkozik. Mert a versek erre is jók, már ha van időnk elcsendesedni és elgondolkozni kicsit arról, hogy mi létező és mi nem létező. Meg hogy a „Nagyapa volt az igazi isten.”, „Kezdetben ott állt a világ és én köztem”. Akivel, jobb híján, mindig feleselünk, ha nem értünk valamit. És „Tudom, hogy nem látsz, no para.” De bízunk benne, hogy „NEM VAGYUNK EGYEDÜL”, és gondolunk arra is, hogy „Nem lehet jó a semminek. / Őt senki sem érti meg, / hogy van, hogy nincs.” És nem értjük végül „Mért lepleződnek le mindig a csodák?”

Egy valamirevaló antológiában azzal is foglalkozni kell, hogy miért írunk verseket. A „Jöjj, hajnali Múzsa, és írni segíts” fejezet a művészeti önreflexió, az ars poetica különféle kifejeződéseit rendezi egybe. Van, aki szerint „Mindent a kellő távolságból nézni – / hogyha van olyan! – ez a dolgunk:” Más szerint „Én nem a szememmel, az ujjaimmal / látok”. „A kezdő sort soha nem én / írom, aztán a többire / is csak engedélyt adok” de azzal is foglalkozni kell, hogy „Az üres szoba megtelik-e?”. Mert „minden szó hangjegy, és a vers / létünk dalához néma partitúra.”. A nyelv meg – ahogy Szabó T. Anna látja – a hús, apa és anya, a ház, a tér, a kert.

És végül előkerül a közélet, a „Folyton csak a hülye politika” az „Olyan az ország, mint a gyönyörű gyár…” címet kapott fejezetben. És lehet „Nincsenek emlékeim, / és ha vannak sem őrzöm őket”. De történt velünk sok minden, amiről beszélni érdemes. Hogy „a mellemre tűzött hittankereszt inkább Dávid-csillagnak látszik” vagy „esténként titokban továbbra is hallgattuk Szabad Európát”. Meg bevillannak képek: „Ruszki tank, a házunkkal szemben, a pékség előtt”, az 1990-ben kivonuló orosz katonák. És, hogy „volt abban gyönyör, az ötvenes években”. Később meg az alázúduló vörösiszap vagy a „terrortámadás meg Közel-Kelet” Ma meg aktuális a kérdés „Mindenki elmegy, miközben én / magamra zárom ennek az országnak / a szárnyas ajtaját”, vagy „Hazádból, hogyha még bírod, / Ne menj el, ó, magyar”.

Mert a versolvasókat, a versírókat ez is foglalkoztatja és a versek erről is szólnak, hogy „édes hazám, szerettelek”. avagy „hazám hazám te min – de nem”.

„Szeretlek, de ez nem szerelmes vers” – Interjú Péczely Dórával
Verses túlélőkészlet kamaszoknak – Interjú Dániel Andrással
10 ok, amiért muszáj elolvasnod a Szívlapátot – Boór Andrea booktuber ajánlója
VERSVIDEÓ: Vida Kamilla – nem csak a hetedik
VERSVIDEÓ: Gerevich András – My New England
VERSVIDEÓ: Szabó Márton István – Feneketlen
VERSVIDEÓ: Szöllősi Mátyás – Concitatio
VERSVIDEÓ: Purosz Leonidasz – Ahol le fogok szállni
VERSVIDEÓ: Garaczi László – A villa és a kés

Szívlapát. Kortárs versek
Válogatta és szerkesztette: Péczely Dóra
Dániel András rajzaival
Tilos az Á Könyvek (Pagony Kiadó), Budapest, 2017
256 oldal, teljes bolti ár 2990 Ft,
kedvezményes webshop ár 2542 Ft,
ISBN 978 963 410 2892