Mulatságnak muszáj lennie | Mrożek: Mulatság. Bárka Színház

Írta: Jeges-Varga Ferenc

Koromsötét. Egy-két néző türelmetlenül feszeng. Mikor kezdenek már végre? Emberi hangok hallatszanak kintről. Valamiféle mulatságról beszélnek, meg hogy nem tudnak bejönni. Úgy tűnik, ők is hallanak minket kintről. Beengedésüket követelik. Aztán nagy robajjal beszakad az ajtó.

Három fura, csalódottnak látszó figura tűnik fel a színen. S legény (Mucsi Zoltán) bokáig érő, kinőtt, elnyűtt ruhában, girhes, hórihorgas alakja kérdőjellé görbül. Gyámolatlan mozdulatokkal csetlik-botlik. N legény (Scherer Péter) legalább két számmal nagyobb öltönyben, zsebében répa, hóna alatt az újonnan vásárolt cipő. Rémült tekintettel néz körbe. Már a jelenlétük is ellenállhatatlanul röhögtető. B legény (Szikszai Rémusz) mintha a Bolondos dallamok Tasmán ördöge lenne. Öltözéke majdnem jó. Elszántan áll előttünk. Ő a banda vezéregyénisége. Aki megmondja a frankót. Keresztülviszi az akaratát. A többiekbe lelket öntve vagy beléjük döngölve állítja: mulatságnak márpedig lennie kell. Most akkor lesz mulatság vagy nem lesz?

A darab cselekménye ennek a három karikatúrának az útkeresése. A mélyben pedig a lét végső és alapvető kérdéseire irányítja figyelmünket. Rendre megünnepeljük életünk meghatározó eseményeit: születés, keresztelő, lakodalom, halál. No, de ünnep-e az élet? Örülünk-e neki, vagy örökké csak búslakodunk? Esetleg ez is, az is. A nézők a szereplőkkel együtt készülnek, reménykednek, sírnak, nevetnek, bíztatják őket, szurkolnak nekik. Hiszen az nem lehet, hogy nincs mulatság. Mulatságnak muszáj lennie. Lakodalom vagy temetés, végtére is mindegy. Lényeg, hogy legyen mulatság.

A színészek töltik meg élettel a drámai alapanyagot. A verbalitásnak kevés szerep jut; a test és az arc dolgozik. A párbeszédek rövidsége, a szavak és kérdések állandó ismétlődése tág teret ad a hangsúlynak, a mozdulatoknak, a mimikának. Ilyenkor a színész jelenlétén áll vagy bukik az előadás. A Mucsi–Scherer–Szikszai-triónak sikerült a mutatvány: színházat teremtenek a semmiből. A kamaradarabok – szemben a nagyszínpadi alkotásokkal – közel engedik a színházhoz a nézőket. Az intimitás adja varázsukat. A Mulatság népszerűsége éppen ebből ered. Születési helye a kőszínház, de az elmúlt évek alatt ütött-kopott, jobb sorsa érdemes faluházakban, elhanyagolt városi művelődési házak szűk tereiben formálta ki magát.

Összesen ötször láttam az előadást. Először 2005-ben a Művészetek Völgyében, a Bárka helyi kikötőjében. Akkoriban csak napijegy és sorszám birtokában lehetett bejutni a pulai faluházba. Aztán 2007-ben a Pécsi Harmadik Színház előadótermében: a nagyobb tér egészen új dolgokat hozott ki a színészekből. Ugyanabban az évben megint Pulán, majd újra Pécsett, a Művészetek és Irodalom Házában, ez utóbbi ünnepi alkalom, a 200. előadás volt. Legutóbb éppen aznap, amikor Cseh Tamás levetette az ócska cipőt: 2009 augusztusában, a II. Ördögkatlan Fesztiválon.

Azt hinnénk, a nagy előadásszám miatt rutinszerűvé válnak a mozdulatok. De nem. A különböző helyszínek sajátosságai mindig más szituációkat emelnek ki a darabból. Az előadásban a humor és a dráma kéz a kézben jár együtt. Kitűnő arány- és ritmusérzékkel váltják egymást. Mikor már elfogná a nézőt a rémület, jön egy poén, amely minden görcsöt felold. Amikor pedig könnyesre röhögjük magunkat, egy szó, egy gesztus, egy mozdulat pillanatok alatt komolyra igazítja arcunkat. Kötött dramaturgiája ellenére a Mulatság a pillanat hevében születik. Egyik alkalommal a szereplők mintha többet beszélnének, máskor szófukarabbak. Olykor több a kiszólás, a vicces, szándékolt baki, az elröhögés. A humor is máshol talál utat magának Pécsett vagy Pulán. Minden bizonnyal Budapesten is.

Kényelmetlen székeken ficeregve, kemény padlón ülve vagy fullasztó forróságban is jó ismét megnézni az értelem, érzelem és indulat egymásnak feszülő hármasát. A „fent és lent” érzelmek hullámzásában mozgó darab a kritikus pontig képes elhúzni a végső kétségbeesés pillanatát, hogy végül megszólaljon a várva várt muzsika, és az elsötétülő színen a három legény a megtisztító sötétségben végül úgy adogassa egymás kezébe a cigarettát, mintha fénye az isteni szikra volna.

Az 1996-ban megalakult és 1997 őszén útjára indult budapesti Bárka Színház emblematikus előadása a Sławomir Mrożek 1962-es tragikomédiájából készült színpadi mű. A darabot Bérczes László, a társulat mindenese (művészeti tanácsadó, dramaturg) rendezésében a színház 1999. február 20-án mutatta be.

Az eltelt tizenkét év hatalmas sikere a Mulatság. A Bárka otthonaként funkcionáló épületből kikerülve számos települést, országot és helyszínt járt végig, és hódította meg közönségüket. Lassan a 250. fejezetnél tart. Bár az alkotók szándéka szerint a bemutató tizedik évfordulóján befejezte volna a pályafutását, a nézőtér azonban – szerencsénkre – még mindig megtelik. Egyelőre nincs pont a történet végén. Mert mulatságnak lennie kell.

 (Képek forrása: Bárka)

Sławomir Mrożek: Mulatság | Bárka Színház