Kelet és Nyugat határán | Sofi Oksanen: A kutyafuttató

Sváb Ági |

Sofi Oksanen a kortárs északi irodalom egyik legmeghatározóbb alakja, a The Times szerint külön irodalmi jelenség. Műveit több mint ötven (!) nyelven adták már ki, számos díj kitüntetettje. Magyarul megjelent hatodik regénye provokatív, olyan világokat mutat be, amelynek a létezéséről vajmi keveset tudunk. Ha hallottunk már róluk egyáltalán.

A kutyafuttató jelen idejű cselekménye a hideg, fényes, vakítóan élhető, tiszta Helsinkiben játszódik, „szinte a nyugati világban”. De a narrátor, akinek a nevét csak a regény közepén, mintegy mellékesen ismerjük meg, sok országba vezet el minket visszaemlékezései során. Esik szó észtországi gyermekévekről, párizsi modellkedésről, rendszerváltás környéki ukrán maffiáról és ezekkel ellentétben a tökéletes, biztonságos, de hideg, és a könyv világa szerint „traumákat nem ismerő Finnországról” is. Mindez a főszereplő monológjából rajzolódik ki, és bár a regény cselekménye szigorúan véve pár napot ölel fel, az elemi erővel feltoluló emlékek a nyolcvanas évektől egészen a közelmúltig törnek elő.

• Olvass bele!

A fejezetek elején évszámok és városnevek is jelzik, hol járunk, ám az első csaknem száz oldalon mégsem egyszerű követni a történetet. Mint ahogy az is időbe telik, amíg megértjük, kinek a monológját olvashatjuk, és hogy ő milyen soha (?) fel nem bukkanó szereplőhöz intézi a szavait. Azonban egy idő után a regény letehetetlenné válik, és egyszeriben nem tudunk megszabadulni attól, hogy a lassan és megfontoltan adagolt információmorzsákból fejben összerakjuk a cselekményt. Egészen az utolsó oldalig újabb és újabb részletek derülnek ki, és lélegzet-visszafojtva várjuk a folytatást, meg azt, hogy ne legyen vége, míg meg nem tudjuk, mi lesz a szereplők sorsa.

A történet ívén túl persze érdemes elveszni az aprólékosan kidolgozott részletekben is. Oksanen egy-két ecsetvonással képes megrajzolni alakjai jellemét, hátterét, vagy megragadni az adott történelmi korszak jellemzőit. Rám különös erővel hatottak a 90-es évek ukrajnai emlékei. Orromban éreztem az illegális szénbányákból áradó nehéz illatot; szinte átéltem, ahogyan a becsempészett zsák dollárból az apa azt a házat veszi meg, amelyikre a lánya rámutat. De hasonlóan erős érzelmeket váltott ki belőlem az is, amikor elejtett félmondatokban olvastam, hogy az afganisztáni háborúból hazahozott, lezárt koporsóból kukacok másztak elő. Vagy amikor azt próbálják megérteni a finn munkaadók, hogy az ukrán takarítónőből milyen érzéseket vált ki a 2016-ban lelőtt/lezuhant maláj gép. Furcsa belegondolni abba, hogy a regényben ábrázolt események Magyarországtól alig néhány száz kilométerre, szinte a szomszédunkban történtek.

A kutyafuttató főszereplői nők. Anyák, lányok, nagymamák, béranyák, gyermeküket sirató vagy gyermekre kétségbeesetten váró leendő anyák. Mindannyian szinte bármit megtennének a túlélésért, a családjukért. Hogy ez az áldozat mi lesz, azt társadalmi helyzetük és szülőföldjük határozza meg. Az egyik pénzért bármit megkap, a másik a saját testét ajánlja fel a boldogulásért. Ukrajna a világ egyik legtoleránsabb országa, mármint abban a tekintetben, hogy mennyi lehetőséget kínál a petesejt-donációra és a béranyaságra. Azonban, amint a regényből kiderül, a rendszerbe kerülő lányok lelkével senki sem foglalkozik, és még az is csak járulékos veszteség, ha egy-egy beavatkozás az életükbe kerül.

De főszereplői a könyvnek ugyanakkor a férfiak is. Az ő kezükben összpontosul a hatalom és a pénz, ők üzletelnek a farkastörvények uralta világban, és ha nem alakulnak jól a dolgok, ők veszítik el néha a fejüket. (Olykor szó szerint.) Egyre megy, hogy kábítószer, nagy csomag kárpótlási jegy, bánya vagy meddőségi klinika az üzlet tárgya, ezek a férfiak évtizedekre megpecsételik feleségeik, lányaik sorsát.

A regény végén a görög sorsdrámák kérlelhetetlen logikája szerint csap le a végzet, és csak reménykedni tudunk, hogy a következő generáció meg tud tisztulni a nagyszülők, szülők bűneitől.

A kutyafuttatóval a kiadó a korábban megszokott magas színvonalú, érdekfeszítő és az olvasót alaposan igénybe vevő regényt tett a polcokra. Oksanennek nagy erőssége a szókimondó történetmesélés, amelybe aprólékosan kidolgozott, nyelvileg is igényes, finom részletek illeszkednek. Bába Laura méltó módon ültette át magyar nyelvre a szerző egyedi stílusát.

Sofi Oksanen: A kutyafuttató
Fordította: Bába Laura
Scolar Kiadó, Budapest, 2020
400 oldal, teljes bolti ár 3999 Ft,
kedvezményes ár a kiadónál 3399 Ft
ISBN 978 963 509 2581

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Oksanen ismét megrázó és egy thriller feszültségével vetekedő regényt írt női sorsokról, női test és hatalom kapcsolatáról, női perspektívákról egy olyan korban és helyen, amikor és ahol mindent áthat a korrupció. Kelet és Nyugat határán, Ukrajna függetlenségének idején, a kétezres években fiatal lányok próbálnak boldogulni: a meddőségi iparban dolgoznak donorként, béranyaként, remélve, hogy egyszer talán szabadon dönthetnek az életükről…