Szunyogh Szabolcs: Mária Terézia (részlet)

Posted on 2021. július 1. csütörtök Szerző:

0


A leánykát senki nem hívta Teréznek. Bécsiesen Restlnek nevezte mindenki. Az emberek szerették, közülük valónak tekintették, mert Restl hatalmasakat tudott nevetni. Karcsú derék, kerek csípő, szép arc, ragyogó szemek – és hát a kacagása! A kedélye! Restl mellett nem lehetett unatkozni. Örökké jókedvű volt és kicsattanóan dinamikus. Szeretett szüretre járni, szedte a szőlőt, cipelte a puttonyt és teli torokból énekelte a bécsi dalokat. A város imádta.

A főhercegnő pedig egy fiatalembert imádott, a csinos, okos, művelt, szellemes, ám szinte teljesen vagyontalan Lotharingiai Ferencet.

Jelentették Károly császárnak, hogy baj van, világszép ifjú leánya, Mária Terézia alighanem beleszeretett egy nincstelen francia arisztokratába, aki már évek óta ott lézengett a bécsi udvarban. A francia hercegecske ősi birtoka, Lotharingia valójában a francia király uralma alatt állt. Azért élhette a gazdag arisztokraták fényűző életét Bécsben, mert Bécs ostroma idején az ifjú herceg nagyapja vezényelte a török hadsereggel küzdő keresztény hadakat, tehát az udvar tartozott neki némi hálával. Lotharingiai Ferenc István hetvennégy könyvet hozott magával, amikor tizenöt évesen Bécsbe érkezett, ez akkor szenzációnak számított. A Restlnél nyolc évvel idősebb művelt ifjú szívesen időzött a császárlány társaságában, lovagoltak, énekeltek, zenéltek és hatalmasakat kártyáztak együtt.

A császár is szerette a zenét. Ő maga is írt operát. Egyik operájának előadásakor maga is játszott a zenekarban, két leánya a színpadon táncolt, az udvar válogatott közönsége pedig tapsolt. A felvonások közti szünetben, amikor senki sem látta, Károly császár elkapta a szépséges Mária Terézia könyökét, és magához húzta.
– Restl! Most csak ketten vagyunk, senki sem hallja, mit beszélünk. Válaszoljon őszintén. Azt pletykálják, kedvesem, hogy maga szerelmes a Lotharingiai Ferencbe!
– A Mausiba? – kérdezte hatalmas kék szemeit csodálkozóan tágra nyitva ártatlanul Restl, vagyis hivatalos nevén Mária Terézia. – Én csak így hívom őt, Mausi. Az Egérke.
– Mausi, nem Mausi – mérgelődött az apa –, nincstelen! Szegény! Címe, rangja van, országa, hatalma, pénze nincs. Flörtölni flörtölhet vele kedvesem, de csak óvatosan! Én magának egy nagyon gazdag uralkodót akarok férjül! A bajor királyt vagy a spanyol királyt! Esetleg az orosz cárevicset.
– De a Mausi olyan édes – mondta a szép főhercegnő.
– Azt írta magáról az angol követ egy Londonba küldött titkos jelentésében…
– Ha titkos – csodálkozott a főhercegnő –, tiszteletreméltó atyám honnan tudja, mit írt benne a követ?
– Felbontottuk a levelét, elolvastuk, aztán visszazártuk, úgy küldtük tovább.
– Csúnya dolog!
– Igen? És az talán nem csúnya, hogy maga, kedves ifjú leányom, mindenkinek híreszteli, hogy erről a francia fiúról álmodott az éjjel! És ezt már Londonban is tudják!
– De ha egyszer róla álmodtam.
– A Lotharingiairól? Akinek egy tenyérnyi kis fejedelemsége van a francia határon, és azt is mindjárt elveszi tőle a párizsi uralkodó! Igaz ez?
– Micsoda? Hogy nincs neki földje?
– Dehogyis. Azt mondja meg, igaz-e, hogy maga róla álmodik, kis szemtelen!
– Miért? – kérdezte ártatlanul Mária Terézia –, hát kiről álmodjak, ha egyszer őbelé vagyok szerelmes? Hozzá fogok férjhez menni!
A császár egyre mélyebbeket lélegzett. Már másodszor csengettek, folytatni kellett volna az előadást, de ő csak nem engedte ki a lányát a színfalak mögül.
– Ezt maga eldöntötte? Engem, a kereszténység urát, a világ császárát meg se kérdezett?
– Ugyan már, felség – simogatta meg a kereszténység legfőbb urának arcát Mária Terézia –, csak nem fog nekem ellentmondani?
– Ezt még egyszer ne merje megtenni! – sisteregte a császár. – Maga nem simogathat meg engem nyilvánosan!
Erre Mária Terézia könnyedén átkarolta az apja nyakát, és azt suttogta a fülébe:

– Apuci! A Lotharingiai Ferenchez megyek feleségül, mert őt szeretem! Ezt eldöntöttem és így lesz. És most kapsz egy puszit, aztán gyerünk a színpadra!

És császár őfelsége kapott egy puszit, aztán szertartásosan kivonultak a színpadra.
Néhány nap múlva jelentették a császárnak, szörnyű bűneset történt, mely büntetésért kiált.
– Mi volna az a szörnyű bűn? – kérdezte VI. Károly, fél méterrel magasabbról tekintve le tollas kalapjukban hajlongó minisztereire.

– Ez egy titkos jelentés – vette elő Bartenstein tanácsos a papírt. – Az áll rajta, hogy Karintiában, egy kastélyban Mária Terézia főhercegné és Lotharingiai Ferenc herceg együtt bementek egy szobába! Kíséret és tanúk nélkül.
– Szörnyű! – sápadt el az udvar.
– Rettenetes! – néztek össze a miniszterek és tábornok.
– Még nincs vége – emelte fel ujját Bartenstein. – A kémünk szerint abban a szobában állt egy ágy is!
Erre már megmukkanni sem tudott senki.
– És aztán? – kérdezte a császár, fél méterrel az udvar fölött.
– És aztán – csavarta össze a jelentést Bartenstein – nem tudom, mit csináltak, de leszakadt alattuk az ágy.
A késpenge megállt a levegőben, olyan rémült csend támadt.
– Milyen intézkedéssel válaszoljunk erre a rémtettre? Vessük börtönbe a csábítót? Küldjük zárdába a főhercegnőt?
– Jó ötlet – bólogatott a császár. – De nekem jobb jutott eszembe. Hirdessék ki nyilvánosan, hogy Lotharingiai Ferencet a fiammá fogadom, és a mai naptól őt lányom, Mária Terézia Amália Walpurga vőlegényének tekintem.
– De felség! – hördült fel az egyik tábornok – Legalább egy levélben feddje meg magáról megfeledkezett leányát!
A császár bólintott, intett, az írnok kiterítette a papírt, az uralkodó diktálni kezdett.

Szunyogh Szabolcs (Fotó: Gergely Bea)

– Írja meg a lányomnak… írja meg, hogy… tudja mit? Ezt írja: „Eljutott hozzám a hír, mi történt Önnel és Lotharingiai Ferenccel a karintiai kastélyunkban. Kívánom, hogy soha nagyobb baj ne essék… mert az ágy szorosságában olykor derék casusok történnek… a többin meg Isten áldása legyen.”

– Hogy micsoda?

– Kérem a papírt – kanyarította a levél alá nevét az uralkodó –, Lotharingiai Ferencet, lányom vőlegényét ezennel kinevezem Magyarország kormányzójának és a hadsereg főparancsnokának. Önök pedig, uraim, véssék eszükbe, ennek a városnak a neve nem Berlin, hanem Bécs. Mi is németek vagyunk, csak másképp. Távozhatnak, vége az audienciának.

Szunyogh Szabolcs: Mária Terézia
Kossuth Kiadó, Budapest, 2021
512 oldal, teljes bolti ár 3990 Ft