Browsing All posts tagged under »gergely_bea«

A kicsi pont sem kicsi… | Ch. Hampton: Egy német sors / Hatszín Teátrum

február 3, 2020 Írta:

0

Bedő J. István | Én nem tudtam semmiről – ez az egyik kulcsmondat, amit már olyan sokszor olvastunk, hallottunk. Most Molnár Piroska mutatja meg a színpadon a „kicsi pont”-ot, aki ugyan a nácik világának egyik legmagasabb lépcsője közelében dolgozott, mégis ártatlannak, bűntelennek gondolja magát. A színpadon nincs szinte semmi, csak egy hatalmasra nőtt irodai lámpa, […]

Pop-ikon, régebbről | Kálmán Imre, az operettkirály / Spinoza

november 7, 2019 Írta:

0

Bedő J. István | Minden kornak vannak pop-ikonjai. Ha az idő­cérnát visszatekerjük a spulnin: ma a rockbandák, az énekesek, korábban a behízelgő hangú gra­mo­fonsztárok, még előbb voltak az operett-, azelőtt meg az operadívák (a válogatás nem teljes körű). Amikor már a dívákból kifo­gyunk, megírják a nagy hírre jutott énekes/zeneszerző életét/tragédiáit – mert annak is van […]

Út a tragédiáig | Dennis Kelly: 23 perc / Jurányi

október 7, 2019 Írta:

0

Bedő J. István | A monodráma mindig kikészíti a nézőt: ha jó, azért, ha mégsem, akkor azzal. Dennis Kelly darabja az első kategóriába tartozik. Járó Zsuzsa másfél órára odaszögez a székhez. Egy szerethető, kedves nő életét meséli el. A munkaszerzést, a szerelmet, a házasságot. Szóval egy többé-kevésbé átlagos élet történetét. A rendező, Keszég László nagyon jó […]

Defektesek között élünk | Laurent Baffie: Lököttek / Karinthy Színház

október 1, 2019 Írta:

0

Bedő J. István | Ha valaki időről időre végigtapogatja a zsebeit, feltúrja a kofferjét, hogy mindent elhozott-e, amire szüksége van mondjuk a vizsgára vagy a repülő­úthoz, előbb-utóbb szemet szúr. Esetleg igyek­szünk úgy tenni, mintha nem lett volna feltűnő a szorongása. Ha meg az utcán látunk-hallunk ok és vitapartner nélkül ocsmányul káromkodó embert, (ismereteink függvé­nyében) gondolhatunk arra, hogy nagyon […]

Felemás érzések | Agnès Karinthi: Testvérlélek

szeptember 15, 2019 Írta:

0

Tóth Zsuzsanna | Bevallom, először kicsit fanyalogtam. Kissé túl hangzatos mottó, rövid, kopogó mondatok, már-már banálisnak tűnő indítás. Egy fecsegő (néha idegesítően viselkedő) fiatalember felkeresi gyerekkori szerelmét, aki neki épp az ellentéte. Hallgatag, tartózkodó – magát „szomorú nőnek” titulálja. De a történet elkezdett megfogni: vajon mi lesz ennek a jellem-harcnak és harcos múlt-megvalósítás-akarásnak az eredménye? […]

Agnès Karinthi: Testvérlélek (részlet)

szeptember 15, 2019 Írta:

0

2015. január 4., vasárnap | Anne Rambaud kisvárosi lakása Nem kell hozzá sok idő, hogy Philippe rátaláljon a keresett névre a kaputelefonon, a bejárattól jobbra. A kétszárnyas kapu félig nyitva, könnyedén benyomja, belép. A feltűnően magas mennyezetű folyosón sorakozó levélszekrények máris elárulják neki, amit még tudni akar: harmadik emelet, első ajtó. Gyalog megy fel. A […]

Nyomokban Frayn | Vadméz, vagy amit akartok / Belvárosi Színház

július 3, 2019 Írta:

0

Bedő J. István | Michael Frayn darabja mutatkozott be a Belvárosi Színházban – komoly meglepetést keltve. A meglepetés főképp azokat érte, akik Frayn munkásságából az Ugyanaz hátulról című (másképp Függöny fel! és még sokféle fordításban és címmel népszerű) komédiát ismerték. De a színházba a néző a színlapon ígért komédiát nézni megy. Hogy a bemutatón ki […]

Működteti a WordPress.com.