Az a szép bécsi lány, Restl | Szunyogh Szabolcs: Mária Terézia

Tóth Zsuzsanna |

A könyvbe belelapozva, először úgy véltem, hogy Szunyogh Szabolcs ifjúsági regényt írt Mária Teréziáról. Ahogy olvasni kezdtem, változott a véleményem, és persze nem azért, mert mostanában döntött a kormány arról, amiről döntött. De hát ugye már a kezdet is 18 éven felülieknek karikát sugall, nem, nem a leírás helyenkénti pajzánsága, csupán tényszerűsége okán.

Ez a fránya történelem micsoda dolgokat produkál! Az első fejezetben például éppen kivégzik a későbbi II. Frigyes – akit amúgy családi módra bántalmaz az apja (ha nem is saját kezűleg, de csatlósai által, és persze verbálisan is) – vonzó kedvesét, Hermann von Kattét. Bizony, bizony, ez a kapcsolat az, aminek látszik. Részben a kivégzés elrettentő hatására, no meg a börtönbeli hányattatások következtében, Frigyes alaposan elsajátítja a képmutatás művészetét. Hát, ezt most akkor hogy adjuk egy fiatal kezébe? Ráadásul a regény a későbbiekben sem nélkülözi az intimitásra való utalásokat, budoártitkokból is akad bőven – bár véletlenül sem nevezném erotikus regénynek. Valójában nem is tudom, ráhúzható-e valamiféle sablon, hogy milyen regény, maradjunk hát az életrajzi jelzőnél, végül is Mária Terézia életéről szól.

Regényesen és könnyeden. Nem vagyok történelem szakos, mégis úgy vélem, hogy a legendák és anekdoták mellett a tényeket – melyeket a szerző maga is tiszteletben tart – aligha lehet vitatni. S bár nem állíthatjuk, hogy magával ragadóan kifinomult volna e fikció, de mindenképpen árnyalja a képet, ami bennünk él Mária Teréziáról (legalábbis bennem), például, hogy meglehetős sikerrel alkalmazta a „Divide et impera!” elvét). Arra összpontosít, amit a történelemleckék nem feltétlenül mutatnak meg: az érző, gondolkodó emberre, aki nem mellesleg életvidám leány, majd szerelmes asszony, hű és hűtelen.

A szerző törekvése, hogy összetettségében ábrázolja a Pragmatica Sanctio segítségével trónra jutó nőt, aki szerelmi házasságot kötve 16 gyermeket szült férjének, miközben nem mellesleg hatalmas birodalmat igazgatott. Erős empátiával közelíti meg „Restl” (Mária Terézia nevének bécsi becézése) gyöngeségeit és erényeit. Bizton mondhatjuk, hogy a „magyarok királynője” (gyermekeinek házassága révén egyenesen „Európa anyósa”) – kivételes uralkodó volt, és neki köszönhető a Habsburg Monarchia felvirágozása. Noha az államirányításban betöltött szerepét megítélni nem tudom, az igazolható, hogy hazánk 18. századi történetében jelentős, méghozzá pozitív szerepe van. Szunyogh Szabolcs pedig Mária Terézia (valószínűleg) hódoló híveként éppen ezt a tudatot kívánja erősíteni bennünk.

• Olvass bele!

A regényt azonban nem érdemes csupán a történelem nagyítójával nézni, bár kétségtelenül ez is érdekes szempont, hiszen Európa igazán izgalmas korszaka és személyiségei jelennek meg szemünk előtt. Ám nyugodtan elmerülhet az olvasó csupán a mesében is: az anekdotaszerű közjátékokban, a paloták leírásaiban, a háborús kalandokban, az udvari intrikákban, s a mellékszálként (és néha a fősodorban is) megjelenő szerelmi vonulatokban, no meg a szerző humorában. Mert bizony egy-egy ponton hangosan és keserűen felnevettem magam is. Például, amikor a szerző Mária Terézia szájába adja ezt a mondatot: „…öt év múlva ugyanolyan lesz az élet Budán, mint Bécsben vagy Prágában… A magyarok most megkapják a nagy lehetőséget, hogy bepótolják az évszázados lemaradást.” Néhány lappal odébb Lotaringiai Ferenccel mondatja: „Én ismerem a magyarokat. Ők egy ázsiai nép. Esetükben a reformok nem működhetnek. Ott egyetlen törvény működik: az úr parancsol, a szolga engedelmeskedik.” Sorolhatnék más áthallásokat is, a diplomáciai pávatánctól a türkökig – de a regényt nem ezért fogják kedvelni, sokkal inkább színessége okán. Akadnak benne sziporkák: „a hit nem világít, csak vakít”, előkerülnek a jól ismert legendák – Kempelen Farkas sakkozógépétől Grassalkovich Antal sóból hintett szánkó-útjáig, no meg a testőr-kedves Bessenyei felemlegetéséig. És persze a politikai játszmák tömkelege, jóllehet, a szerző figyelmezteti szereplőit; nehogy már higgyünk a saját propagandánknak.

A kicsit kiszínezett történelmi tabló, amelyet akár a strandon is olvashatunk – bár a gondos szerkesztés ellenére néhol (szerintem) felesleges ismétlésekbe bocsátkozik –, eléri célját. Igazi könnyű regény. Szórakoztatva ismételteti át velünk a történelmi leckét. Sikeres pótvizsgát mindenkinek.

Szunyogh Szabolcs: Mária Terézia
Kossuth Kiadó, Budapest, 2021
512 oldal, teljes bolti ár 3990 Ft,
kedvezményes ár a kiadónál 3190 Ft,
e-könyv változat 2390 Ft
ISBN 978 963 544 3697 (papír)
ISBN 978 963 544 5554 (e-könyv)

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Mária Terézia mint felvilágosult uralkodó írta be a nevét a történelembe, aki a jobbágyterhek csökkentésével, az oktatás megreformálásával, az egészségügy korszerűsítésével, a nemzetiségi béke megteremtésével, az ipar és a kereskedelem állami fejlesztésével elérte, hogy a Habsburgok középkori birodalmából megszülessen az a Monarchia, amelyik százötven éven át az itt élő népek és nemzetek számára polgári jólétet teremtett.
De milyennek láthatjuk Mária Teréziát, a nőt? Az anyát? A feleséget? A szeretőt? Az embert? A sorcsapások között vergődő asszonyt, aki több gyermekét is eltemette, az érző szívű, segítőkész barátot és a fiatal lányt, aki megküzdött az önálló szerelem jogáért? Talán ő az első olyan uralkodónő az európai történelemben, akit a modern nő szellemisége jellemzett.
Szunyogh Szabolcs könyve nem tudományos szakmunka, hanem ismeretterjesztő regény. Felvonultatja a kor leghíresebb, legizgalmasabb személyiségeit. (…) A szép királynő gyönyörű palotákban, kegyetlen csatatereken és titkos találkozókon zajló története olvasmányosan, izgalmasan tárja elénk a 18. század nagy forgószínpadát, emberközelbe hozva a kor dilemmáit, hiteket és szerelmeket, tragédiákat és titkokat.