Magyar-sváb mikrotörténelem | Illés Klára: Megtartó erő

Sváb Ági |

Az utóbbi években egyre szaporodnak a híradások olyan cégekről, amelyek DNS-minta alapján származásunk titkait tárhatják fel. Egyre népszerűbbé válnak a családfakutatások is, sőt olyan magyar vállakozás is megjelent a piacon, amely életútinterjút vesz fel, majd idős hozzátartozóink életét szerkeszti kötetté. Úgy tűnik, sokan szeretnék megismerni, megörökíteni a családjuk történetét. Illés Klára könyve, amely a Magvető Tények és tanúk sorozatában jelent meg, ebbe a mikrotörténeti mintázatba illeszkedik bele. Pontosabban nem is illeszkedik: kiragyog belőle személyességével és izgalmasságával.

Közhely, de minden magyar család története drámai fordulatokat és titkokat rejt. Illés Klára mégis szabadkozik a kötet bevezetőjében: „Vajon érdemes-e figyelemre egy olyan könyv, amelynek főszereplője két, nyolcvanéves korát is megélt, betegségben elhunyt idős ember, akik nem vittek végbe a társadalmi emlékezetben is számontartott, rendkívüli dolgokat?” Maximálisan egyet tudok érteni Várszegi Asztrik, volt pannonhalmi főapátnak az ajánlásban írt szavaival: nemcsak érdemes, de kötelesség is az ilyen könyvek megírása, mert a családi történetek háttere maga a zaklatott 20. század, amelynek mindenkire ható eseményeit száz történelemkönyvnél is közelebb hozza egy-egy ilyen személyes visszaemlékezés.

Illés Klára, aki 2018-ban vonult nyugdíjba a Főpolgármesteri Hivatalból, már 1990-ben elkezdett foglalkozni családja történetével. Egy paraszti önéletrajzi pályázat adta az ihletet, hogy édesanyját a múltról faggassa. Később ehhez az anyaghoz válogatta hozzá az anya önéletírását, évtizedeken át írt naplóját, a szülei levelezését, családi fényképeket, dokumentumokat, levéltári feljegyzéseket. A kötet utolsó két fejezete Illés Klára kiegészítése, visszaemlékezése, magyarázata, a családi történet lezárása.

De miről is szól, hol kezdődik és hol ér véget ez a történet? Az Illés család a Komárom-Esztergom megyei Csatkáról származott. Ez a falu – pontosabban a falun kívül található Szentkút – búcsújáró hely, Mária-ünnepe még ma is fontos eseménye a hazai cigányságnak. Az apai ág, az Illések magyar iparos család, kovácsmesterséggel foglalkoztak, az anyai ág felmenői sváb parasztok. Ez a kétfajta családi, kulturális, nyelvi örökség kapcsolódott össze Illés Gyula és Stampfer Klára házasságában.

A kötet egyik egyértelmű csúcspontja az első fejezet, amelyben Illés Gyuláné Stampfer Klára elmeséli életét a lányának. Egyszerű szavakkal, magától értetődően, szinte szenvtelenül mondja el a történetét, néha megdöbbentő mondatokkal tapinthatóvá téve a történelmet. Ilyeneket, például: „gyütt a német világ, … mi is … beléptünk a Volksbundba” (a magyarországi németek jó részét tömörítő, a náci ideológiával rokonszenvező szervezet). Vagy: „aztán akik a legnagyobb nyilasok voltak, … azok lettek a legnagyobb kommunisták. Mink nem voltunk nyilasok, csak a Volksbundban voltunk, ott is csak anyám meg én, mert a mostohaapám magyar volt. Szerencsére.” Hasonló, az eseményekre reflektáló, de nem magyarázkodó, mentegetőző sorokból tudjuk meg, merre halt meg az SS-be belépő fivér, hogyan menekült egészen Prágáig anya és lánya a közeledő front elől, hogy aztán gyalog érkezzenek vissza 1945 tavaszán „kopasz zsidó leányokkal együtt”.

• Olvass bele!

A háború utáni évtizedek sem kímélték a családot: földosztás/-elvétel, kitelepítés, hazaszökés, bujkálás, budapesti cselédség, házasság, gyerekek, erőműépítés, takarítás Budapesten – ezek a következő évek kulcsszavai Stampfer Klára életében.

Közben a lapokon feldereng a férj sorsa is: a saját kovácsműhelyt és cséplőgépet államosítják, tavasszal hívják be katonának, amikor művelni kellene a földeket, a második világháborúban tisztként szolgáló bátyját perbe fogják és elítélik. Regénybe illő fordulatok – pedig csak egy hétköznapi család életébe tekintettünk bele.

A kötet egy másik rendkívüli fejezete Illés Gyuláné naplója. Tulajdonképpen semmi önmagában érdekes nincsen benne, egy életét végigdolgozó, férjét elvesztő vidéki kisnyugdíjas feljegyzései az utolsó éveiről, benne leírás tyúkokról, buszutakról, az unokák látogatására sütött süteményekről, templomi, falubeli eseményekről. És óhatatlanul párhuzamokat is találhatunk a saját nagyszüleink helyzetével, gondjaival, küzdelmeivel, magányával. Katartikus, ahogyan az idősödő asszony szembesül az elkerülhetetlen, de méltósággal viselt véggel. Halálának körülményeit már lánya feljegyzéseiből ismerjük meg, szinte vele együtt gyászolunk.

A család története természetesen nem ér véget Illés Gyula és felesége elhunytával. Két lányuk már a fővárosban nevelkedett, értelmiségi pályára léptek, gyermekeik pedig már ritkábban látogattak el Csatkára. Róluk alig tudunk meg valamit, hiszen ahogyan a kötet alcíme ígéri, egy parasztcsalád végéről olvashattunk, ők pedig már saját történetüket írják.

Illés Klára könyve számomra a 2021-es év legmeghatározóbb élménye volt. Heterogén anyagból dolgozó, változatos szövegekből nagyszerűen összeválogatott írásról van szó, amely a történelmi távlatok és az egyszerű emberek közti távolság feszültségét oldja fel megrázó, objektív, de érzelmekkel teli módon. Jó lenne más, ehhez hasonló történeteket is megismerni!

Illés Klára: Megtartó erő – Egy parasztcsalád vége
Tények és Tanúk sorozat
Magvető Kiadó, Budapest, 2021
384 oldal, teljes bolti ár 4499 Ft,
kedvezményes ár a kiadónál 3599 Ft,
e-könyv változat 3199 Ft
ISBN 978 963 143 8710 (papír)
ISBN 978 963 144 0676 (e-könyv)

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

A Megtartó erő egy magyar-sváb iparoscsalád életét rekonstruálja. Illés Klára idős szüleivel készült izgalmas életút-interjúit dokumentumok, levelek, naplóbejegyzések és visszaemlékezések egészítik ki. Így bontakozik ki egy jellegzetesen XX. századi történet: a mindennapi küzdelem a szegénységgel, a kitelepítés, a katonaság és a jogfosztottság hétköznapjai; mindeközben a mobilitás lehetőségeinek keresése. A Megtartó erő megrázó és eleven mikrotörténeti olvasmány.