Illés Klára: Megtartó erő – Egy parasztcsalád vége (részlet)

Posted on 2021. június 11. péntek Szerző:

0


Németországban minket nem tartottak németeknek, idegenek voltunk: ungarische czigaine. Így mondtak bennünket, magyar cigányok. Itten németek voltunk, ottan magyarok lettünk, magyar cigányok. Aztán később megváltozott. Nagy szanaszéjjelség volt akkor még. A legtöbb magyarországi aztán rendesen dolgozott. Mindenki igyekezett átmenni a nyugati zónába, aztán ott megtelepedtek, ott maradtak. A mi rokonságunkból egy maradt csak keleti részen, vettek házat és gazdálkodtak. Az ottani kitelepítettek közül egyedül mi jöttünk haza édesanyámmal.

Egy nap mondtuk a Gizmann-nénak: most jött értünk két férfi, most mi el fogunk menni. Azt mondta, hogy nagyon sajnál bennünket, ő is menne, ha lehetne – mármint a nyugati zónába. De aztán két-három év múlva ő is elment, otthagyta a nagy gazdaságot. Akkor mikor eljöttünk tőle, adott nekem ajándékba egy gyönyörű szépen kihímzett terítőt. Az egyik rokonunk, Linka néni segített bennünket ki hajnalban a vasútállomásra, kis gyerekkocsiból dákút [tákolt] szekérrel. Akkor mentünk vonattal a határig. Éjjel aztán odaértünk egy nagy erdőhöz, lent egy óriási nagy folyó volt. Ott már vezettek bennünket. Hogy pihenjünk egy kicsit, állva tudtunk aludni. De olyan meredek volt ott a hegyoldal, hogy a fának neki kellett támasztani a lábunkat, hogy le ne csússzunk abba a nagy folyóba. Ott aludtunk, mert ott nem jártak a határőrök azon a meredek részen. Amikor egy kicsit virradt, akkor, na, ébredjünk föl, induljunk el. Elindultunk. De ott meg olyan vízesés lett kialakítva a széles folyón, hogy csak oldalváson lépegetve tudtunk átmenni. Hogyha elsodor bennünket az ár, végleg elveszünk a nagy vízbe.

Átvezettek így a határon, és megérkeztünk az amerikai lágerbe: Hof-Moschendorfba. Sok Horthy-tisztek is ott várták, hogy majd hamarosan hazajöhetnek. De aztán nem lett semmi. Igencsak elhúzódott. 48-tul 88-ig. Mi lett aztán a világbul! Mindjárt, ahogy jelentkeztünk, kaptunk enni, meg egy emeletes ágyat. Sok magyar volt ott. Anyám hamar feltalálta magát, bejárónő lett egy zsidó családnál a szomszéd kisvárosban. Egypár hónapot töltöttünk ott. Minden hónapban jöttek mondani, hogy menjünk tovább Amerikába, Franciaországba, vagy ahova akarunk, mert ez csak átmeneti tábor, de mi mondtuk: mi csak Magyarországba akarunk menni.

Illés Klára

Abban a táborban jól éreztük magunkat, nagyon szépen elláttak bennünket. Naponta kétszer kaptunk enni, barakkok voltak, emeletes ágyak. Mindenki úgy gazdálkodott, ahogy tudott. Még pénzt is adtak, mert emlékszem, hogy eljártunk sörözni. De énnékem nem köllött, én csak ott ültem, de ezek danútak nagyon, mint a bolondok, a leányok meg a legények. Voltak fenyőfőiek, veszprémiek, egész magyar családok, akik várták, hogy továbbmehetnek majd. Mind Keletről jöttek át.

Illés Klára: Megtartó erő – Egy parasztcsalád vége
Tények és Tanúk sorozat
Magvető Kiadó, Budapest, 2021
384 oldal, teljes bolti ár 4499 Ft