Saly Noémi (szerk.): Margitsziget (részlet)

Saly Noémi

A MARGIT-SZIGET TÖRTÉNETE DIÓHÉJBAN

Amikor Budapest születésnapját, 1873. november 17-ét emlegetjük, mindenki gondolkodás nélkül darálja: Pest, Buda, Óbuda egyesítése. Három. De hát volt egy negyedik is: a Margit-sziget, ez a zöld gyöngyszem a Duna kék szalagján.

Évszázadokon át önálló életet élt, nem tartozott sehová.

Elpusztult és megmaradt épületei a vallás, a művészetek, a sport, a vendéglátás múltjáról és jelenéről vallanak. Híres tulajdonosainak, lakóinak, látogatóinak se szeri, se száma. Minden évszakban gyönyörű, nem lehet elégszer bebarangolni, megunni meg pláne nem. És mennyi érdekességet rejteget, amelyekről még a budapestiek túlnyomó többségének sincs fogalma… Ezeket igyekeztünk ebben a könyvben csokorba gyűjteni.

Földtörténeti szempontból ez a főváros egyik legfiatalabb képződménye. A hegyek szorításából kiszabaduló, még szabályozatlan Duna Budapest térségében zátonyokat és szigeteket létesített és mosott el, s ha a 19. század második felében a rakpartok kiépítésének óriási munkálataiból kihagyják a régmúltban háromtagú szigetcsoportot, a Fürdő-, a Margit- és a Festő-szigetet, csak idő kérdése lett volna, mikorra enyésznek el, vagy vándorolnak le Csepelig. Hogy ehhez a mi életünkhöz viszonyítva nagyon sok idő kellene? Nem is olyan sok.

Haladjunk, ahogy a Duna, északról dél felé, és nézzük meg először a Fürdő-sziget hűlt helyét. Bár térképekkel nem igazolható, több adat mutat arra, hogy ez a mára nyomtalanul eltűnt földdarabka valaha összefüggött a Margit-szigettel.

Salamon Ferenc Buda-Pest története című, 1878-ban megjelent művében írja a Duna építő-bontó munkájáról:

„A Duna amaz ágában, mely az ó-budai szigetet ma elválasztja a száraztól, két tetemes kőfal fekszik keresztben a vizszín alatt. Egyik a kis lánczhídon felül 120, a másik azon alúl 37 ölnyire, mi elárulja, mit mivelt itt a folyam. Abból, ami ezelőtt másfélezer évvel szakadatlan continens [egybefüggő szárazföld] volt, még pedig kő épületekkel megrakva, elszakasztott egy jó darabot szigetnek. Azt a törekvését, hogy mindinkább a jobb part felé foglal, s amennyit ezen nyer, ugyanannyit elveszít a balparton, hogy csak nagy árvíz idején szálljon meg rajta nehány hétig – itt historiailag is bebizonyította. (…)

A múlt [18.] század elején Bél Mátyás még fűzfa bokrokat látott a szerinte kétszáz lépés hosszú és hatvan lépésnyi széles zátonyon [mármint a Fürdő-szigeten], melyet azonban a magasb vízállás elborított akkor is. A Margitsziget felől, melynek mintegy felső folytatása volt, csak iszapból állott, hol több meleg forrás fakadt. Németh Sándor régiségbúvár (…) kétségtelennek tartja, hogy itt egykor római fürdők voltak, valamint azt is, hogy egykor száraz lábbal lehetett a Margitszigetről erre átkelni. »Bizonyítják ezt a még most is – 1823-ban – látszó, mintegy ölnyi szélességű romok. Mind ezen Margitszigetbeli, mind pedig az ó-budai parton a Dunába imitt-amott benyúló, s most is észrevehető omladékok azt a régi hagyományt látszanak megerősíteni, hogy a rómaiak idejében a Dunának nem az az ágya és folyása volt, a mi most.«

A Tudományos Gyűjtemény szerkesztője (…) szerint egy vizalatti, másfél ölnyi széles kőfal tartott a Margitsziget éjszaki csúcsától a Fürdősziget déli csúcsa felé. Legújabb időben, mikor a dunaszabályozás munkálatai elkotorták ezt az egész zátonyt, több római emléket találtak, bizonyságai, hogy azt is lakták a rómaiak. Ama vastag fal a Margitsziget csúcsánál mutatná az összeköttetést. Ezen jelekből azt következtethetjük a római korbeli Duna térképére nézve, hogy a budai part magában foglalta mint szárazt, a Margitszigetet is (…)

Saly Noémi (szerk.): Margitsziget
Budapesti kultúrtörténeti séták IV.
Fekete Sas Kiadó, Budapest, 2020
240 oldal, teljes bolti ár 3800 Ft