Sorsunk könyve | Ljudmilla Ulickaja: Csak egy pestis

Posted on 2020. december 1. kedd Szerző:

0


Cserhalmi Imre |

Az a mondás, hogy a könyveknek is megvan a maguk sorsa, szinte közhely. De a fordítottja is igaz: a sorsunknak is megvan a maga könyve. A világhírű orosz írónő műve – Morcsányi Géza kitűnő fordításában – erős bizonyíték.

Eredetileg filmforgatókönyvet írt Ljudmilla Ulickaja írásbeli felvételi dolgozatként, de a mester azzal utasította el, hogy aki ilyen forgatókönyvet ír, annak már felesleges hozzá járnia. Ezt az írónő meséli el egy videóban, azt is közölve, hogy a műve valóságos történeten alapszik: annak a patológusnak a lányától hallotta, aki a történet mindhárom halottját boncolta.

Ulickaja 42 év után vette elő, illetve adta ki kezéből a filmforgatókönyvet, amelyben – 1939-ben – a pestis elleni vakcina előállításán kísérletező tudóst Moszkvába rendelik, hogy beszámoltassák az eredményeiről, de mire oda – illetve kórházba – kerül, már fertőződött és másokat is megfertőz. A könyv a járvány terjedése elleni küzdelmet mutatja be, de elsősorban mégsem orvosokról, kórházról, betegekről szól, hanem azokról a társadalmi, állami, emberi állapotokról, amelyek a nagy veszély, a nagy rémület idején már-már elviselhetetlen pőreséggel mutatkoznak meg.

Ennyit a könyv sztorijáról és sorsáról. És a mi sorsunk, olvasóké?

Az írónő azt mondja (a videón), hogy a jelenlegi járvány az emberiség első, olyan betegsége, amely az egész bolygóra kiterjed. És azt is mondja (a művével), hogy az 1939-es Szovjetunióban és a mai világban ugyanazok a tünetek: szorongásban, félelemben, zavarodottságban a polgárok, a közösségek és a kormányok egymást múlják fölül. Hogy Ulickaja művét a sorsunk könyvének minősíthetem, azt friss hazai élmények is indokolják. Nagyon érdekes például, hogy az autokráciában, ha valami (pláne váratlan s a tömegeket akár a félelemben egybekovácsoló) probléma támad, azt a rendszer azonnal, reflexszerűen az erőszakszervezetek mozgósításával igyekszik kezelni. A könyvben a fekete autóval járó állambiztonságiak „gyűjtik be” a kontaktgyanús embereket. De nem mondják meg, többnyire maguk se tudják az intézkedésük okát, mert általános az államilag megteremtett és fenntartott információhiány (ez is ismerős!), ennek nyomában a rémhírterjesztés, a kiszolgáltatottság, a fokozottabb rettegés vagy éppen a felelőtlen viselkedés. Az igazságot, tehát a járvány helyzetét és veszélyeit, az intézkedések okát és méreteit csak a legfelső vezetés ismeri.

Ennek a helyzetnek, illetve világnak nagy erejű ábrázolása a könyvben, amikor egy asszony, akinek a férjét indoklás nélkül elvitték az állambiztonságiak, politikai okot sejtve, félelmében berohan az „államhoz” bocsánatot kérni, amiért nem jelentette fel a férjét, de mentségére legyen mondva, ő sem tudta róla, hogy kulákcsaládból származott… Aztán egy másik ember, már haldokolva ír Sztálinnak protekciót kérő levelet… Döbbenetes sorsok döbbenetes képsorai.

A járványt 1939-ben, a Szovjetunióban megfékezték. Az írónő a kisregény méretű forgatókönyv utolsó jeleneteinek zenei illusztrációjául a híres, győztes hangulatú, szovjet indulót ajánlja: „Drága föld, szülőhazámnak földje…”

Tűnődhet az olvasó a sorsáról is szóló könyv fölött. Változtak valamit az emberek fél évszázad alatt? Hát a társadalmak? Hát a kormányok? Milyen állapotban van város, ország, hatalom – az emberiség? Hol élünk és tulajdonképpen hogyan?

Ljudmila Ulickaja

Ljudmilla Ulickaja: Csak egy pestis
Fordította: Morcsányi Géza
Magvető Kiadó, Budapest, 2020
94 oldal, teljes bolti ár 2699 Ft
kedvezményes ár a kiadónál 2159 Ft
e-könyv változat 1889 Ft
ISBN 978 963 142 8728 (papír)
ISBN 978 963 144 0560 (e-könyv)

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Rudolf Ivanovics Majert felrendelik Moszkvába, hogy beszámoljon a pestisvakcina-kutatás eredményeiről. Moszkvába érve köhögni kezd, ám arra gyanakszik, hogy csak megfázott a vonatúton. Felkeresi a szálloda borbélyát, majd miután egyre rosszabbul érzi magát, kórházba szállítják. A diagnózis: tüdőpestis. Megkezdődik a versenyfutás az idővel, hogy felkutassanak mindenkit, akivel útja során kapcsolatba került, és a nagy fekete autó elindul begyűjteni a kontaktokat.
A Csak egy pestis arról szól, mekkora tragédiát okozhat egy rosszul viselt maszk, hogyan kezeli egy autoriter állam a járványveszélyt, és hogyan ismétli a történelem folyamatosan önmagát.