Cserhalmi Imre |
Tűnődtem sokáig, kik lehetnek a megcélzott/értő olvasói Nádasdy Ádám könyvének, amely a szerző szerint „se nem tankönyv, se nem kézikönyv”, és a „magyar nyelv iránt érdeklődőknek” szól. Ennél jóval szélesebb kört feltételezek, mert nem egyszerűen ismereteket ad – nagyon sokat – az olvasónak, hanem azt is, amit a sorok közt nyújt. És talán ez a lényegesebb, talán ez többeket érdekelhet, mint a nyelvészet.
Persze, egy ideig én is berzenkedtem, hogy a „ledegradál” ellen nem küzd lángpallossal, vagy hogy elfogadja az „aki” névmást akkor is, ha – mint újabban – nemcsak természetes személyre (Pista, Julcsa), hanem jogi személyre is (család, párt, intézmény) vonatkozik. Talán nem is a konkrét érveinek adtam meg magam (bár azok sem megkerül-hetetlenek), hanem az egész könyvének.
Hiábavaló vállalkozás lenne egy alig 200 oldalas, kis méretű könyv tartalmát akárcsak felvázolni is, hiszen a legaktuálisabb nyelvhelyességi problémáktól a nyelvtörténeti ismeretekig, a beszéd sajátosságaitól a helyesírásig, a szókincstől a nyelv és világ, nyelv és gondolkodás összefüggéséig számtalan régi-új témát tárgyal. Boldogok lehetnénk, ha a manapság magyar nyelv és irodalomból érettségizők csak a felét is tudnák annak, amit e könyvből megtanulhatnának.
Pedig ebből könnyen, sőt élvezettel tanulhatnák meg, mert a szerzője nemcsak nyelvész, hanem író is. Nemcsak elmagyarázza, meg is mutatja, hogyan kell írni. De nem bíró, hanem illemtanár. Nem ítélkezik, csak (nyelvi) viselkedést javasol. És magyaráz: egyszerűen, áttekinthetően, néha pici, bajusz alatti mosollyal, sőt kedvesen. Sok nyelvre kiterjedő, elképesztő tudását nem nyomasztónak, hanem üdítőnek érezzük – például a szinte mulatságos hasonlatok és példamondatok miatt. Egyetlen téma(kör) csak, amelyre vissza-visszatérve, sarkosan fogalmaz: a nyelvészetet szigorúan tudományként művelve és kezelve következetesen elhárít tőle és róla minden esztétikai, ideológiai vagy pláne politikai „ragadványt”.
Miközben a szóbeli és írásbeli nyelvhasználat szinte valamennyi ma felmerülő kérdésében eligazít, folyamatosan küzd a magyar nyelvi rokonsággal, magányossággal, romlással, hagyományokkal kapcsolatos, tudományellenes nézetek ellen. És mert ezeket olykor aktuálpolitikai érdekek bagatellizálják (lásd: finnugor nyelvrokonság) vagy favorizálják, ezeken a pontokon Nádasdy könyve már nem „csak” a tudomány köreit érinti, következésképp a könyve sem csak a nyelvészet iránt érdeklődők számára lehet hasznos, sőt fontos.
De szerintem a könyv legnagyobb értéke a sorok között található. Nem abban az értelemben, amelyben korábban ezt a kifejezést használtuk, tehát nem titkolózva, bújtatva, összekacsintásra késztetve, hanem szerényen, szinte szemérmesen: a szerző gondolkodásmódja a legnagyobb élmény. Ahogyan megközelít egy problémát, ahogyan tiszteli az ellenvéleményt. A gondolkodás, amelynek a rugalmassága kizárja a rögeszmésedés veszélyét, amelynek a minden új jelenségre való, előítéletektől mentes nyitottsága kizárja a gyanakvást, a minősítgetést, a maradivá züllést. Ez a könyv legfontosabb tanítása.
Végül a könyvkiadó – bizonyára a szerzővel egyeztetett, sőt esetleg éppen a kívánságára tanúsított – szemérmességéről. A könyv borítója Nádasdyról, csak mint nyelvészről beszél. Egyetlen hang/betű sincs arról, hogy nem mellékesen Shakespeare és Dante (korábban Oscar Wilde és G. B. Shaw) fordítója, hogy a Bánk bánt, amelynek a nyelvével már Arany Jánosnak és Vörösmartynak is akadt gondja – maibb magyar nyelvre ültette át, hogy jeles költő, aki nemrég novelláskötetet is publikált. (Ha csak egyetlen olvasó is a fenti mondatból értesül erről, már érdemes volt megírni ezt a recenziót.)
Tudom, hogy a bloggerek, influenszerek és más, digitális nyelvhasználók féktelen exhibicionizmusának a virágzása idején a valódi teljesítmény irtózik a túlzottnak érzett reklámozástól. De ennyire azért nem kellene. Nádasdy Ádám, a kiváló tudós és tanár egyúttal poeta doctus is, s az utóbbiból nincs túl sok a magyar irodalomban. Gondolom, mindenkinek Babits Mihály ugrik be elsőnek.
Nádasdy Ádám: Milyen nyelv a magyar?
Corvina Kiadó, Budapest, 2020
200 oldal, teljes bolti ár 2990 Ft,
kedvezményes ár a kiadónál 2392 Ft,
e-könyv változat 1999 Ft
ISBN 978 963 136 6433 (papír)
ISBN 978 963 136 6501 (e-könyv)
* * * * * *
A könyv kiadói fülszövege
„Miért finnugor nyelv a magyar? Nos, azért, mert a nyelvészek ezt állapították meg. Ez bizony ilyen egyszerű. A gombák nem növények. Miért nem? Mert a biológusok ezt állapították meg. A gombák ugyanis nem tudják a szenet a levegőből fölvenni, mint a növények – tehát nem növények. Egyébként én úgy ránézésre növénynek mondanám őket, hiszen a földből nőnek ki, és nem tudnak elszaladni, de úgy látszik, az én kritériumaim nem mérvadóak.
Ez a kis könyv a magyar nyelv iránt érdeklődőknek szól. Igyekeztem érdekes dolgokat elmesélni erről a gyönyörű nyelvről (ezt mint magánember mondom; a nyelvészet nem ismeri a »gyönyörű« fogalmát!), de célom nem a kimerítő leírás volt.
Se nem tankönyv ez, se nem kézikönyv – viszont remélem, sokak érdeklődését fel tudja kelteni, és előveszik a könyv végén felsorolt további olvasmányok valamelyikét. Néhol azért eléggé szakszerű leszek, mert muszáj megmutatni, hogyan dolgozik a nyelvész és milyen alapon teszi megállapításait – hogy mi az a »gyök«, mi bizonyítja a finnugor eredetet, miért nincs egyszerűsödés, miért olyan nehezen érthető a Halotti Beszéd, miért tér el a helyesírás a kiejtéstől, és így tovább.
Az itt leírtakat (néhány dologtól eltekintve) nem én találtam ki, hanem tudós elődeim és mai kollégáim vették észre, kutatták ki és írták meg.”
Posted on 2020. szeptember 14. hétfő Szerző: olvassbele.com
0