A gondolkodásmód! | Nádasdy Ádám: Milyen nyelv a magyar?

Cserhalmi Imre |

Tűnődtem sokáig, kik lehetnek a megcélzott/értő olvasói Nádasdy Ádám könyvének, amely a szerző szerint „se nem tankönyv, se nem kézikönyv”, és a „magyar nyelv iránt érdeklődőknek” szól. Ennél jóval szélesebb kört feltételezek, mert nem egyszerűen ismereteket ad – nagyon sokat – az olvasónak, hanem azt is, amit a sorok közt nyújt. És talán ez a lényegesebb, talán ez többeket érdekelhet, mint a nyelvészet.

Persze, egy ideig én is berzenkedtem, hogy a „ledegradál” ellen nem küzd lángpallossal, vagy hogy elfogadja az „aki” névmást akkor is, ha – mint újabban – nemcsak természetes személyre (Pista, Julcsa), hanem jogi személyre is (család, párt, intézmény) vonatkozik. Talán nem is a konkrét érveinek adtam meg magam (bár azok sem megkerül-hetetlenek), hanem az egész könyvének.

Hiábavaló vállalkozás lenne egy alig 200 oldalas, kis méretű könyv tartalmát akárcsak felvázolni is, hiszen a legaktuálisabb nyelvhelyességi problémáktól a nyelvtörténeti ismeretekig, a beszéd sajátosságaitól a helyesírásig, a szókincstől a nyelv és világ, nyelv és gondolkodás összefüggéséig számtalan régi-új témát tárgyal. Boldogok lehetnénk, ha a manapság magyar nyelv és irodalomból érettségizők csak a felét is tudnák annak, amit e könyvből megtanulhatnának.

Pedig ebből könnyen, sőt élvezettel tanulhatnák meg, mert a szerzője nemcsak nyelvész, hanem író is. Nemcsak elmagyarázza, meg is mutatja, hogyan kell írni. De nem bíró, hanem illemtanár. Nem ítélkezik, csak (nyelvi) viselkedést javasol. És magyaráz: egyszerűen, áttekinthetően, néha pici, bajusz alatti mosollyal, sőt kedvesen. Sok nyelvre kiterjedő, elképesztő tudását nem nyomasztónak, hanem üdítőnek érezzük – például a szinte mulatságos hasonlatok és példamondatok miatt. Egyetlen téma(kör) csak, amelyre vissza-visszatérve, sarkosan fogalmaz: a nyelvészetet szigorúan tudományként művelve és kezelve következetesen elhárít tőle és róla minden esztétikai, ideológiai vagy pláne politikai „ragadványt”.

• Olvass bele!

Miközben a szóbeli és írásbeli nyelvhasználat szinte valamennyi ma felmerülő kérdésében eligazít, folyamatosan küzd a magyar nyelvi rokonsággal, magányossággal, romlással, hagyományokkal kapcsolatos, tudományellenes nézetek ellen. És mert ezeket olykor aktuálpolitikai érdekek bagatellizálják (lásd: finnugor nyelvrokonság) vagy favorizálják, ezeken a pontokon Nádasdy könyve már nem „csak” a tudomány köreit érinti, következésképp a könyve sem csak a nyelvészet iránt érdeklődők számára lehet hasznos, sőt fontos.

De szerintem a könyv legnagyobb értéke a sorok között található. Nem abban az értelemben, amelyben korábban ezt a kifejezést használtuk, tehát nem titkolózva, bújtatva, összekacsintásra késztetve, hanem szerényen, szinte szemérmesen: a szerző gondolkodásmódja a legnagyobb élmény. Ahogyan megközelít egy problémát, ahogyan tiszteli az ellenvéleményt. A gondolkodás, amelynek a rugalmassága kizárja a rögeszmésedés veszélyét, amelynek a minden új jelenségre való, előítéletektől mentes nyitottsága kizárja a gyanakvást, a minősítgetést, a maradivá züllést. Ez a könyv legfontosabb tanítása.

Végül a könyvkiadó – bizonyára a szerzővel egyeztetett, sőt esetleg éppen a kívánságára tanúsított – szemérmességéről. A könyv borítója Nádasdyról, csak mint nyelvészről beszél. Egyetlen hang/betű sincs arról, hogy nem mellékesen Shakespeare és Dante (korábban Oscar Wilde és G. B. Shaw) fordítója, hogy a Bánk bánt, amelynek a nyelvével már Arany Jánosnak és Vörösmartynak is akadt gondja – maibb magyar nyelvre ültette át, hogy jeles költő, aki nemrég novelláskötetet is publikált. (Ha csak egyetlen olvasó is a fenti mondatból értesül erről, már érdemes volt megírni ezt a recenziót.)

Tudom, hogy a bloggerek, influenszerek és más, digitális nyelvhasználók féktelen exhibicionizmusának a virágzása idején a valódi teljesítmény irtózik a túlzottnak érzett reklámozástól. De ennyire azért nem kellene. Nádasdy Ádám, a kiváló tudós és tanár egyúttal poeta doctus is, s az utóbbiból nincs túl sok a magyar irodalomban. Gondolom, mindenkinek Babits Mihály ugrik be elsőnek.

Nádasdy Ádám: Milyen nyelv a magyar?
Corvina Kiadó, Budapest, 2020
200 oldal, teljes bolti ár 2990 Ft,
kedvezményes ár a kiadónál 2392 Ft,
e-könyv változat 1999 Ft
ISBN 978 963 136 6433 (papír)
ISBN 978 963 136 6501 (e-könyv)

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

„Miért finnugor nyelv a magyar? Nos, azért, mert a nyelvészek ezt állapították meg. Ez bizony ilyen egyszerű. A gombák nem növények. Miért nem? Mert a biológusok ezt állapították meg. A gombák ugyanis nem tudják a szenet a levegőből fölvenni, mint a növények – tehát nem növények. Egyébként én úgy ránézésre növénynek mondanám őket, hiszen a földből nőnek ki, és nem tudnak elszaladni, de úgy látszik, az én kritériumaim nem mérvadóak.
Ez a kis könyv a magyar nyelv iránt érdeklődőknek szól. Igyekeztem érdekes dolgokat elmesélni erről a gyönyörű nyelvről (ezt mint magánember mondom; a nyelvészet nem ismeri a »gyönyörű« fogalmát!), de célom nem a kimerítő leírás volt.
Se nem tankönyv ez, se nem kézikönyv – viszont remélem, sokak érdeklődését fel tudja kelteni, és előveszik a könyv végén felsorolt további olvasmányok valamelyikét. Néhol azért eléggé szakszerű leszek, mert muszáj megmutatni, hogyan dolgozik a nyelvész és milyen alapon teszi megállapításait – hogy mi az a »gyök«, mi bizonyítja a finnugor eredetet, miért nincs egyszerűsödés, miért olyan nehezen érthető a Halotti Beszéd, miért tér el a helyesírás a kiejtéstől, és így tovább.
Az itt leírtakat (néhány dologtól eltekintve) nem én találtam ki, hanem tudós elődeim és mai kollégáim vették észre, kutatták ki és írták meg.”