Függetlennek lenni | José Rodrigues dos Santos: A kormányzó szeretője

Paddington |

Az idei, sajnos elmaradt Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál egyik, számomra nagyon kedves vendége a portugál sztárszerző, J. R. dos Santos lett volna. Szerencsére azért megjelent a fesztiválra időzített új regény, A kormányzó szeretője. Amikor 2018-ban megjelent A lótusz virágai trilógia záró kötete, némi hiányérzettel tettem le. A három kötet párhuzamos életrajzokon keresztül mutatja be a 20. század első felének történetét, csakhogy a világ európaiak által kevésbé ismert vidékein.

A harmadik kötet végére a párhuzamosokról lassan kiderült, hogy nem csak a végtelenben találkoznak, sőt összetalálkozott a regényfolyam portugál és a japán szála is. Ebben a tulajdonképpeni ráadás/negyedik kötetben az események a kicsiny portugál gyarmaton, Makaón játszódnak, ahol ismét találkozik ez a két szál, de összeszövődnek a másik két szállal, a kínaival és az orosz-ukránnal is. Dos Santos ezzel le is zárja a történetet, ám nem tündérmesei, „boldogan-éltek-amíg-meg-nem-haltak módon. Az olvasó mindvégig happy endekre számít, de az élet a második világháború idején senki számára nem volt egyszerű.

A lótusz virágai négy ember életén keresztül mutatja be a huszadik század első felében párhuzamosan felépülő, egymáshoz sok szempontból hasonlító elnyomó rendszereket: a fasizmust, a nemzetiszocializmust és a szovjet szocialista utat, mindezt pedig Portugália Salazar elnöki korszakának (1932–1968) berendezkedése tükrében. Egyik kötet sem vidám, ám igencsak sodró olvasmány.

A kormányzó szeretője középpontjában a semlegesség fenntartásának nehézségei és a jó kormányzás áll. Mivel édesapám, aki kiskamaszként élte meg a háborút, szinte mániákusan keresi az azzal foglalkozó könyveket, filmeket, rendszeresen beszél is róluk, azt hittem, sokat tudok az 1939 és 1945 közötti időszakról. Ám dos Santos a történelem egy olyan zugába világít, ahová korábban nem jutottam el. Portugália közismerten semleges maradt a második világháborúban, és az is ismert tény, hogy menekültek tömegét fogadta be, miközben egyfelől Európa összes menekültje náluk sem fért el.

A hazai történelemtanítás pedig azt közvetíti, Salazar rendszere a spanyol kormányhoz hasonlóan látszólag független volt, mégis a tengelyhatalmakat támogatta. A lótusz… három kötete ennél sokkal árnyaltabb képet fest a korai Salazar-rezsimről, és ez a negyedik is inkább pozitív megítélést sugall a korabeli portugál politikával kapcsolatosan. Függetlennek lenni sohasem könnyű, de akkoriban különösen nem volt az. Nyilvánvalóan áthallás van a mai, hazai – szekértáborok között nehezen fennmaradó – független gondolkodás és a regény történelmi üzenetei között.

Azt is tudjuk, a Csendes-óceáni hadszíntéren kegyetlen harcok dúltak, amit csak súlyosbított a korábban kezdődött japán–kínai konfliktus. A kétszázezer lakosú, aprócska Makaó sokkal nehezebb helyzetben találta magát, mint az anyaország. A tehetséges és elkötelezett kormányzó borotvaélen táncol, hogy megvédje a kicsiny gyarmat lakosságát, a rábízott embereket a japán hadigépezettől, amely az „ázsiai proletár népek felszabadítását” tűzte zászlajára, és amelyet a szövetségesek gyorsan sarokba szorítottak, de ugyanekkora veszélyt jelentettek a bombázókkal megjelenő szövetségesek is. Ráadásul, követve a portugál politikát, Makaó nem zárja le területe határait, befogadja a Hongkongból menekülő európaiakat csakúgy, mint a földönfutóvá váló kínaiakat. Így hamarosan egymillió éhes szájat kell betömnie egy olyan, a tömeg egyötödére méretezett területen, ahol nem terem élelemnek való.

• Olvass bele!

A korábban megismert főszereplők közül a két férfiról kiderül, szinte dokumentarista pontossággal ábrázolt szereplők árnyképei ők. Makaó akkori kormányzója és japán konzulja a kötetben szereplő vezetéknevet viselte (bár eltérő keresztnevet). A szerző az utószóban el is mondja, nekik állított emléket a történetek megírásával. Az nem derül ki, mennyire komoly a hasonlóság a két úr fiatal évei és a trilógiában megismert életutak között, de dos Santos ebben a kötetben a történelmi hitelesség igényével ábrázolta őket.

A történet gerincét a portugál kormányzó és a japán diplomata valószínűtlen, még a háborút közvetlenül megelőző időszak Berlinjében szövődött barátsága adja. Az előbbi a japánoknak a lakosság megmentése érdekében sokszor – okos lány módjára – bizonyos engedményeket ad, a mérsékelt gondolkodású diplomata pedig saját hadseregének szélsőségesei ellenében a civilizáltságot támogatja. A körítés pedig Pearl Harbortól Ivo Dzsimán (Iwo Jima) keresztül Nagaszakiig a tankönyvekből jól ismert történelem, megfűszerezve kínai kalózokkal, az egykori gyarmatbirodalom sokszínű lakosságával, éhínséggel, járványokkal, de szerelemmel is.

J. R. dos Santos íróként sem kívánja megtagadni újságírói múltját, így minden kötetének megírását alapos kutatómunka előzi meg, és tudatosan törekszik tényekre építeni regényeit. Egy portugál kollégám elbeszélése szerint közismert tény, hogy házi kutatója, a felesége gereblyézi össze történeteinek tényalapját. Nincs ez másként A kormányzó szeretője esetében sem. Bár nagyon kedvelem dos Santosnak a Noronha professzorról szóló történeteit, csak remélni tudom, hogy e mostani típusból többet olvashatunk tőle a következő években. Míg az utolsó Noronha-történet kissé erőltetettre sikerült, A kormányzó szeretője remek olvasmány. Bátran ajánlom azoknak is, akik csak később fognak nekiállni a trilógiának. Pál Ferenc fordítása remekül birkózik meg nemcsak az alapszöveggel, hanem a távol-keleti nevek írásmódjának kényes problémáival is.

J. R. dos Santos: A kormányzó szeretője
Fordította: Pál Ferenc
Kossuth Kiadó, Budapest, 2020
576 oldal, teljes bolti ár 4500 Ft,
kedvezményes webshop ár a kiadónál 3825 Ft,
e-könyv változat 2790 Ft
ISBN 978 963 099 9960 (papír),
ISBN 978 963 544 1112 (e-könyv)

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege (részlet)

José Rodrigues dos Santos új regényében a távol-keleti portugál gyarmati terület, Makaó második világháborús időszakát idézi fel. Szereplőit részben már A lótusz virágaival kezdődő történelmi trilógiából (A lila pavilon, A középső birodalom) megismerhette az olvasó. A Pearl Harbor elleni japán támadás és a Hirosimára ledobott atombomba közötti időszakban éli feszült mindennapjait a Távol-Keleten zajló háború viharában a Sanghajból Makaóba áttelepült Nagyezsda, Szawa ezredes, az önkényeskedő japán tiszt és szeretője, a kék szemű kínai lány, Lian-hua, továbbá a gyarmat kormányzásával megbízott Teixeira ezredes, valamint a japán diplomata, Szatake.