Csak futball és semmi más | Matt & Tom Oldfield: Maradona

Pál Attila |

Ha ma az utcán bárkit megkérdezünk, hogy ki (volt) a futballtörténelem tíz legnagyobb alakja, Maradonát valószínűleg senki nem hagyja ki, ahogy Pelét, Puskás Ferencet vagy a ma hőseit: Cristiano Ronaldót és Lionel Messit sem.

Utóbbi azért is érdekes, mert az ezredforduló utáni években éppen őbenne látták az isteni Diego utódját, mi több reinkarnációját. A Barcelona sztárja megtiszteltetésnek vette az összehasonlítást, de nem II. Diego, hanem I. Leó akart lenni a labdarúgás képzeletbeli trónján. Aki valaha is látta Maradonát játszani, tudja, hogy Messi milyen magasra tette a lécet.

Minden labdaimádó fiú (de ne legyünk korlátozóak: leány is, bizony) kíváncsi, hogyan lesz valakiből világklasszis futballista. Ezt a kíváncsiságot ismerte fel és igyekszik kielégíteni az angol szerzőpáros (akik maguk is a labdarúgás bűvöletében nőttek fel) a „Focihősök” című sorozatával, amelynek ötödik hőse (Messi, Cristiano Ronaldo, Neymar és Zidane után) a kilencvenes évek kétségtelenül legnagyobb csillaga, az argentin Diego Armando Maradona.

Bár az 1960-ban Villa Fioritóban, a főváros vonzáskörzetéhez tartozó településen, szegény családban született Diego pályája és főleg magánélete meglehetősen ellentmondásos, kivételes játéktudása, céltudatossága, kitartása, örök győzni akarása, eredményei és mérhetetlen futballszeretete minden idők egyik legnagyobb labdarúgójává emelik.

Mint született és életfogytiglani futballbolond tehát nagy várakozással vettem kézbe Matt & Tom Oldfield könyvét. Műfaját nehéz meghatározni, hiszen életrajznak, monográfiának egyaránt kevés, a kötet végén található – egyébként hasznos – életrajzi adatok és dicsőséglista ellenére is felszínes.

• Olvass bele!

Maradona személyiségéről, gondolatairól, a futballon kívüli életéről, gondolatvilágáról az olvasó sajnos keveset tud meg. A sokféle tükröztetés hiányozik: a pályatársak, a barátok, edzők, tanítványok, ellenfelek, netán ellenségek, újságírók, csodálók és irigyek emlékei, történetei, hiszen az argentin és a világfutball kétségtelenül kiemelkedő egyéniségéről van szó. De még a fentieknél is fontosabb lenne, hogy maga az Isteni Diego is közvetlenül megszólaljon a róla szóló könyvben akár interjú, akár a sajtóból kiragadott nyilatkozatok formájában. Ez azonban kimaradt a két Oldfield kötetéből.

Amit helyette kapunk, az nagyrészt meccsrészletek lelkesült hangú felidézése, igaz, ezekből legalább arról képet kaphatunk, hogy ő miként viszonyul a labdarúgáshoz, mindenkori csapattársaihoz, edzőihez, szurkolóihoz. A lendületes leírások jól érzékeltetik a mérkőzések hangulatát, s különösen, hogy miként élik meg a játékosok a pályán a sikereket, gólokat, győzelmeket, s miként a vereséget. Maradona pályafutása ugyanis bővelkedett sikerekben – felnőtt és U20-as világbajnok, kétszeres olasz bajnok és gólkirály, spanyol kupagyőztes, Aranylabda-díjazott stb. –, ám nem volt híján kudarcoknak, sérüléseknek sem. De ezt mindenki tudja – vagy könnyen utána tud nézni –, aki szereti, követi a világ legnépszerűbb sportágát.

A 180 oldalnyi dicshimnusz kevés és meglehetősen elkent részletet árul el Maradona egyéniségének árnyoldalairól. Ő sem makulátlan, sem a pályán, sem azon kívül. Ékes példája ennek az 1986-os világbajnokságon az angolok ellen kézzel szerzett gólja, amelyről nem szívesen beszél, s – ilyen a világ – neki ezt is elnézik, sőt gyakran szemfülességét dicsérik. (Ha ugyanezt egy vállalati sörmeccsen Kétballábas Jenő adja elő, s utólag sem ismeri el a szabálytalanságot, csalónak titulálják – joggal.) De jóformán csak utalás szintjén említik olyan balhéit is, amelyekben a kábítószer is szerepet játszott. Pedig a teljes személyiségképhez ez is hozzátartozik.

Bár egy sportkönyvnek nem feltétlenül kell tartalomban és stílusban Thomas Mann-i magaslatokban szárnyalnia, de azért elvárná az olvasó, hogy meghaladja egy bulvármagazin színvonalát, s hogy ne hemzsegjenek benne fordítási hibák, stilisztikai esetlenségek. Innen nézve a könyv komoly csalódást okozott, és ami rosszabb: egyaránt méltatlan Maradonához meg a Szenzár kiadóhoz, amely egy csapatban van az igényes munkáiról több évtizede ismert Helikonnal is.

Matt & Tom Oldfield: Maradona
Focihősök 5.
Fordító: Pradarics Tamás
Szenzár Kiadó, Budapest, 2019
196 oldal, teljes bolti ár 1999 Ft,
kedvezményes webshop ár a lira.hu-n 1699 Ft,
ISBN 978 963 479 1584

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

„Csak azt remélem, pályára is léphetek majd – mondta Diego. Ha pályára lép, akkor Argentína történelmének valaha volt legfiatalabb válogatott labdarúgója válik belőle a maga tizenhat évével, három hónapjával és huszonnyolc napjával.”
És Diego álma valóra vált, a Magyarország elleni barátságos meccsen debütált Buenos Airesben, 1977-ben.
Minden idők egyik legnagyobb játékosának, Diego Armando Maradonának a neve, kortól függetlenül, az összes focirajongó előtt ismerősen cseng. Karizmatikus és kissé szélsőséges személyisége, heves vérmérséklete mellett örökké emlékezetes marad az 1986-os mexikói vébén az angolok elleni negyeddöntőben „egy kicsit Maradona fejével, egy kicsit pedig Isten kezével” szerzett találata, majd ugyanazon a meccsen a teljes védelmet kicselezve lőtt „évszázad gólja”.
A Boca Juniors, a Barcelona és a Napoli színeiben is gólt gólra halmozó csatár élő legenda, Nápolyban mind a mai napig hatalmas tisztelet és szeretet övezi.