Szunyogh Szabolcs: Magyar menóra (részlet)

Posted on 2018. december 27. csütörtök Szerző:

0


Teitelbaum Mózes sírja Sátoraljaújhelyen

Ha az ember Sátoraljaújhelyre autóval Miskolc felől érkezik a 37-es úton, még mielőtt beérne a városba, egy tízemeletes panellakótelep tövében lát egy meglehetősen lehangoló betonfalat, ez őrzi a régi zsidó temetőt. Itt található a másik nagy magyar haszid rebbe (és ugyanakkor különös módon ortodox rabbi) Teitelbaum Mózes sírja.

Noha korukban éltek nála híresebb magyarországi rabbik is, sőt, talán a zsidó emlékezet a pozsonyi Hatam Szófért nagyobb tisztelettel veszi körül, mégis mind a mai napig ha megkérdeznénk száz járókelőt, nevezzen meg egy híres rabbit, hetvenen-nyolcvanan valószínűleg Teitelbaum Mózest említenék. (Mármint azok, akiknek egyáltalán eszükbe jut bármi is.)

Teitelbaum nevét sokféleképpen magyarázták. Volt aki német származásúnak tartja és a Tannenbaum-ból eredezteti. Nekem kicsit furcsa, hogy egy zsidó rabbi magát pont a karácsonyfáról nevezné el, ezért számomra rokonszenvesebb a „Dattelbaum”-ból való névszármaztatás, eszerint azt jelenti a nagy rabbi neve, hogy datolyapálma. Ennél talán fontosabb, hogy a család úgy tartja, ősük egy nagy krakkói rabbi, Mose Iszerlesz.

Mose Iszerlesz valóban fontos személyiség, röviden a következő okból: a zsidó vallás a Tórára, a Héber Bibliára, a Talmudra és a hagyományra épült, de nem volt világosan megfogalmazott, egységes hittételrendszere, ezt a nagy középkori orvos-filozófus-rabbi, Moses Maimonidesz (Rabbi Móse ben Maimun, RAMBAM) alkotta meg. Viszont a zsidó vallásjogot továbbra sem foglalta össze senki. Ezt a munkát egy Jószéf Káró nevű, egyébként az észak-izraeli Cfát-ban lakó rabbi végezte el, mellékállásban, mert főállásban a misztikus látomásaival foglalkozott. (Cfat, a középkori nevén Szafad a kabala szent városa, itt éltek a zsidó misztikusok.) Írt egy könyvet „József háza” címmel, a Tóra, a Talmud és Maimonidesz alapján. Nagy siker volt, de senki sem tudta végigolvasni a hosszúsága miatt. Azt mondták neki: olyan vagy te, mint aki a vendéget leviszi a pincébe vagy beviszi a kamarába, hogy egyen, amit csak akar. Jobb volna, ha inkább te válogatnád ki, mit kapjon vacsorára a vendég! Készíts neki egy terített asztalt. Ezért aztán Jószéf Káró írt is egy rövidített vallásjogi összefoglalást azt a címet adta neki: „Terített asztal” (Sulchán Áruch). A mai napig ez a zsidó vallásjog alapja.

Helyesebben nem ez, hanem egy kiegészített változata, mert az európai askenázi zsidók nem fogadták el mindenben az izraeli szefárd értelmezéseket, és az említett krakkói bölcs, Mose Iszerlesz írt hozzá egy askenázi kiegészítést a „Terítő” címmel (HaMapa). Mert mégiscsak mi vagyunk az alap, amire az asztalt terítik! Így jött létre a halacha érvényes „alkotmánya”, a mindmáig tisztelt és követett alapkódexe, egyik szerzője tehát a sátoraljaújhelyi haszid rabbi, Teitelbaum Mózes őse.

Teitelbaum Mózes (1759-1841) hitt a tudásban, a tanulásban és ki nem állta a haszidokat. A haszid szó a cheszet héber kifejezésből ered, és azt jelenti, hogy „az az ember, aki szeret”, mert a haszidok a talmudológiai tudás helyett a szeretet gyakorlását tekintették az igazán fontosnak, de Teitelbaum akkor úgy vélte, tudás nélkül az érzelem nem sokat ér. A haszidok azt tanították, nem az anyakönyvvezetéssel bíbelődő ortodox rabbi tartja a vállán a világot, hanem az igaz ember, a „cadik”. Ez a tanítás éppenséggel tetszhetett volna Teitelbaumnak, mert a 92. zsoltár azt írja: „az igaz ember virágzik, mint a datolyapálma”, viszont ő, az alaposan iskolázott, nagy tudású rabbi azt semmiképpen sem akarta elfogadni, hogy lehet olyan zsidó vallási irányzat a világon, amelyik nem tiszteli annyira az atyák bölcsességét, mint amennyire azt az ortodox rabbik tették.

Teitelbaum negyvenkilenc éves koráig a haszidizmus leghevesebb ellenzői közé tartozott. A lengyelországi Przemysl-ben született, Lublinban tanult, 1808-ban választották meg sátoraljaújhelyi rabbinak. (Itt is dolgozott halálig, 33 éven át.) Bölcs tanításaival messze földön hírnevet szerzett. Iskolájába, a jesivájába külföldről jöttek bóherok tanulni.

A lánya azonban egy haszidhoz ment férjhez. Teitelbaum rabbi, szegény lévén, nem tudott más hozományt adni a vejének, csak azt az ígéretet, hogy a kedvéért hajlandó alaposabban megismerkedni ezzel az eretnekgyanús mozgalommal. És muszáj volt neki a vejével elgyalogolni-elszekerezni Lublinba, hogy ott egy cadikkal elbeszélgessen.

Szunyogh Szabolcs

Nem beszélgetett, hanem 48 órán keresztül megállás nélkül vitatkozott vele. A cadik egyébként egy „látó” ember volt, Jakov Horovitz-nak hívták. A vita hatására ez a lublini jós megjövendölte, hogy Sátoraljaújhely nevét (amit Teitelbaum képtelen volt rendesen kimondani, csak Sadaradának hívta), az egész világ megtanulja, sőt zengeni fogja, méghozzá éppen Teitelbaum Mózes kedvéért. És: így történt. Ma ha egy tanult zsidó előtt az ember a világon bárhol szóba hozza Sátoraljaújhely nevét, ő bólint és azt mondja: igen, ez volt a Teitelbaum rabbi városa.

Szunyogh Szabolcs: Magyar Menóra
– Zsidó emlékhelyek Magyarországon
Noran Libro Kiadó, Budapest, 2018