»Tisztelettel ajánlom figyelmükbe« | Szunyogh Szabolcs: Magyar menóra

Posted on 2018. december 27. csütörtök Szerző:

0


Zuglói Gergő |

Ha megpróbálnám rétegeire bontani a hatalmas szövegmatériát, joggal sorolhatnám, hogy benne művelődés-, egyház- és településtörténet, magyar és világtörténelem, szociológia, (főleg építészeti) műkritika, szociológia, portrésorozat, turisztikai információ, pszichológia, anekdotagyűjtemény, a magyar zsidóság siker- és szenvedéstörténete, néhány irodalmi szemelvény szinte egymásra torlódik.

Ez akár veszélyeztethetné is az olvasmányélményt, s hogy nem így történik, az talán a legjelentősebb szerzői erény. Szunyogh csillapíthatatlan mesélőkedve még a tartalmilag legfájdalmasabb részleteket is szinte szivárványként szövi át, a megtörhetetlen kedélye, sőt humora – mintha így is azonosulna könyve hőseivel – sohasem hagyja el. És bár szinte mindig mindenről az eszébe jut egy legenda, egy sztori, minimum egy bon mot, mégis mindig megmarad a tárgyilagos informáló stílus medrében. Egészen ritka kivételként csak a bevezetőben válik a hangja néhol – jogosan! – patetikussá, következetesen óvakodik mindenféle (főleg aktuál-) politizálástól, publicisztikai – mondjuk: érvélő, vitatkozó – vénáját is csak a lehető legritkábban engedi láttatni.

Az alcímbeli „emlékhelyek” jelölés szűk volta azonnal kiviláglik, amint a tartalomjegyzéket böngésszük. Hiszen vonatkozik zsinagógára, emlékműre, falra, sírra, szoborra, emlékparkra, teremre, emléktáblára, imaházra, térplasztikára, emlékházra is. És szerencsére még nem az emlékek tartományába tartoznak azok a ma működő intézmények, amelyekről remek fejezet szól: a Bálint Ház, az Izraeli Kulturális Intézet, a zsidó színházak, újságok, civil szervezetek, oktatási intézmények, múzeumok, sőt éttermek.

Roppant vonzó minden szerzői gesztus – és a könyv tele van ilyenekkel –, amelyekkel következetesen igyekszik kerülni még a látszatát is annak, hogy szűk-zárt-egyoldalú zsidó ügy lenne a témája. Mert a témája valójában magyar ügy, hazafias ügy, történelmi ügy, kulturális ügy, humanista ügy. Például külön fejezetet szentel a „mentők emlékműveinek”, s a listán a többi közt megtalálható skót misszionáriusnő, pápai nuncius, magyar evangélikus lelkész, svájci és svéd diplomata, olasz húskereskedő, francia eszperantista író, zsidó munkásszázad magyar parancsnoka, magyar katolikus nőmozgalom vezetője, külföldi üzletember is.

Amilyen szűk a cím, annyira tág a címzés. És ezt talán az a legbravúrosabb eleme az írói munkának. Az is haszonnal olvashatja a könyvet, aki sokoldalúan és alaposan ismeri a benne foglaltakat, az is, akinek csak felszínes, hiányos értesülései lehetnek a témájáról, és azok is, akiknek a könyv minden információja nóvum. Aki most találkozik először Seres Rezsővel, Vámbéry Árminnal, Goldmark Károllyal, Weiss Manfréddal, Kellér Dezsővel, Kabos Lászlóval, Richter Gedeonnal, Hajós Alfréddal, Neumann Jánossal vagy Karinthy Frigyessel, mint zsidóval(!), aki – és ezért külön hála a szerzőnek – itt ismerkedhet meg a már csaknem elfelejtett zseniális költővel, Zelk Zoltánnal.

Vagy aki innen tudja meg, hogy 1944-ben, Kőszegen egy pajtában ciángázzal öltek meg magyarok 72 magyar zsidót, hogy egy varrodában dolgoztatott zsidó nőket német katonák védtek meg a magyar nyilasoktól. Hogy az antiszemitizmus és a cionizmus történelmileg, elméletileg, politikailag, ideológiailag sem azonos súlycsoportba tartozik, tehát a szembeállításuk eleve hamis és félrevezető. Hogy nemcsak a holokauszt volt halálos veszedelem a zsidók számára a 20. században, hanem az antiszemita Sztálin birodalma is. Amikor Sztálin nekilátott a zsidó orvosok kiirtásának, akkor a „kor szocialista divatjához” igazodva magyar vezető orvost is letartóztattak a zsidósága miatt, s csak azért menekülhetett meg, mert Sztálin időközben meghalt. Vagy hogy Budán, a Táncsics utca egyik háza alatt Európa legnagyobb középkori zsinagógája „nyugszik”, bizonyítván, hogy Mátyás király nagyon megbecsülte a zsidókat.

Aki ezt a könyvet tudásszomjjal végigböngészi-olvassa, biztosan egyetért a szerzővel, aki szerint „Az ő teljesítményük nélkül ma Magyarország szegény ország volna”. Szunyogh felteszi egy szépen felújított zsinagóga láttán a rezignált hangú kérdést: „miért is hiányoznak innen azok az emberek, akik itt imádkoztak”, s a könyve más helyén maga felel rá.

Az ember eljátszik a gondolattal: ha ma a közoktatást Eötvös József irányítaná, bizonyára intézkedne, hogy a középiskolákban legalább egy-két történelemórát ennek a könyvnek a böngészésével, illetve a róla való gondolkodással töltsenek. De messze vagyunk Eötvöstől, nem csak az időben.

Szunyogh évtizedek gyűjti ezt a hatalmas ismeretanyagot, a könyv valamennyi fotóját is ő készítette, s a műve valóban hézagpótló. Van mit pótolni, van hézag. A címet tőle idéztem, mert minden szava igaz.

Szunyogh Szabolcs

Szunyogh Szabolcs: Magyar menóra
– Zsidó emlékhelyek Magyarországon

Noran Libro Kiadó, Budapest, 2018
440 oldal, teljes bolti ár 3990 Ft,
kedvezményes webshop ár a kossuth.hu-n 3190 Ft
ISBN 978 615 576 1720

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

„A zsidó etika két alaptételre épül. Az egyik így hangzik: pikuách néfes, azt jelenti: az élet védelme. Meg lehet törni a szombat törvényét, a kóserság törvényét és az életviteli törvényeket is, ha ezzel megmentünk valakit. Ha nincs más, aki szombaton gyógyszert hozzon, akkor a vallási tilalom ellenére maga a rabbi ül kocsiba, mert ezt írja elő az élet védelmének parancsa. A másik alapelv így szól héberül: tikun olám. Azt jelenti, a feladatunk, hogy azért dolgozzunk: a világ jobb legyen, amikor kilépünk belőle, mint amikor beleszülettünk. A magyar zsidóság jobbá tette közös hazánkat.
Ez a könyv a zsidó teljesítményt idéző emlékhelyekről szól. Történelmünk közös kincseiről. Ajánlom azoknak, akiket érdekel az elhallgatott valóság, azoknak, akik szeretnének tájékozódni egy számukra talán alig ismert világban, és azoknak, akik úgy vélik, a tikun olám érvényes iránytű.
A menóra a zsidóság egyik legősibb jelképe. Nemcsak pontos leírása található meg a Tórában, hanem a feladata és célja is. »Készíts lámpatartót – írja a Biblia –, és készíts hozzá hét mécsest, és úgy rakják fel a mécseit, hogy előre világítsanak.« Olyan kulturális örökségről szól ez a könyv, amelyik, mint a menóra, noha a múltban fénylik, mégis előre világít.” Szunyogh Szabolcs